Juncker és Schulz utolsó közös svindlije volt Oettinger pesti repülésének elkenése

  • A néppárti Jean-Claude Juncker és a szocialista Martin Schulz együtt mentették meg Günther Oettinger német biztost a budapesti repülése miatt kitört botrány következményeitől.
  • A két vezetőnek ez volt az utolsó nagykoalíciós húzása: Schulz úgy döntött, elhagyja Brüsszelt.
  • Oettingernek a magyar kormány is segített tisztázni a helyzetét.
  • Már csak az nem világos, hogy Orbán Viktort miért érdeklik ennyire az önjáró autók.

Hetek óta izgalomban tartja a brüsszeli politikát, hogy Günther Oettinger német EU-biztos Klaus Mangold német üzletember magángépén utazott Budapestre. A tavaszi utazás azért lett téma novemberben, mert Oettinger csak most ismerte el, hogy annak idején igazat írtunk, és a repülés tényleg megtörtént.

Mangoldot a német sajtó Mr. Russia becenévvel is szokta illetni, ugyanis fontos lobbistája a Kremlnek. Magyar szempontból a történet azért igazán izgalmas, mert Mangold a paksi atomerőmű bővítése érdekében évek óta közvetít Moszkva és Budapest között, Oettinger pedig 2014 őszéig energetikáért felelős biztos volt, és egyes vélemények szerint a háttérből segíthette a magyar kormányt a paksi bővítés miatti brüsszeli vizsgálatokkal szemben. Bár ezt határozottan tagadja, és azt mondja, hogy soha, semmilyen módon sem avatkozott be a paksi ügyekbe.

Ha tényleg nem avatkozott bele, akkor az nem világos, hogy mi dolga lehetett éppen Mangolddal együtt Magyarországon. Ragaszkodik ahhoz, hogy az önjáró autókról és a digitális fejlesztésekről jött tárgyalni.

Gunther Oettinger. Fotó: Danil Shamkin/NurPhoto

Brüsszelben pedig azért nagy sztori a közös repülés, mert úgy nézett ki, hogy Oettinger 150 eurónál értékesebb ajándékot fogadott el egy befolyásos üzletembertől, márpedig ez szabályellenes.

Oettinger, a német CDU politikusa, Baden-Württemberg egykori miniszterelnöke ráadásul egyébként is nagy ipari lobbista hírében áll Brüsszelben, úgyhogy akiknek ezzel volt bajuk, azok örülnek, hogy végre fogást találtak rajta.

Előléptetésekor jött a hír

A botrány kitörése előtt már nekimentek az európai liberálisok, és balról is élesen támadták, mert egy konferencián gúnyolódott a melegeken és a kínaiakon, így egyébként is rossz volt a sajtója. Azért sem volt jó húzás, hogy mostanáig várt a repülés elismerésével, mert Jean-Claude Juncker pont az előléptetését készítette elő: a mostani digitális fejlesztés helyett hamarosan költségvetési biztos lesz belőle, mert a témáért eddig felelős bolgár biztos felmondott, hogy inkább a Világbanknak dolgozzon.

Amikor kiderült, hogy a bizottság megszüntette a paksi ügyben indított kötelezettségszegési eljárását, és a döntés napján Oettinger éppen megint Budapesten találkozott Orbán Viktorral, akkor tovább erősödtek a találgatások arról, hogy a német politikus Mangold barátjával ebben az ügyben kavarhatott a háttérben.

A Twitteren #oettigate és #oettingair hashtagek alatt a mai napig megy a méltatlankodás, a Politico.eu hírlevele Oetti-Gate alcímmel napokig gyűjtötte a témában megjelent cikkeket, a botrányról a Financial Timestól a Spiegelig minden európai politikával foglalkozó lap részletesen foglalkozott.

A botrány része lett a nagy sakkjátszmának

Oettinger egyébként is a terítéken volt tehát, miközben a bizottságot vezető Junckert egyre többször kritizálják, mert szétrohad alatta az EU, és egyre több helyről jelzik neki, nem kellene végigvinnie az ötéves ciklusát. Szintén az utóbbi hetekben indult meg a helyezkedés Martin Schulz parlamenti elnök mandátumának lejárta miatt is.

Jean-Claude Juncker és Martin Schulz. Fotó: KAY NIETFELD/dpa

Juncker előírta a bizottság tagjainak és szóvivőinek, hogy Oettinger mellett határozottan ki kell állni. Ez újabb hivatkozási alap lett ellenfelei számára, annak bizonyítására, hogy Juncker alkalmatlan a bizottság vezetésére.

Csütörtökön Junckernek személyesen is meg kellett szólalnia az ügyben, a Contexte című francia lapnak azt mondta, hogy a repülés Mangolddal „baklövés volt, de nem megbocsájthatatlan hiba” és „ugyan indoklás nélkül kirúghatnám a biztosokat, de ezzel a felhatalmazásommal csak sokkal komolyabb ügyekben élnék”.

Frans Timmermans, az átláthatóságért is felelős holland biztos, aki Juncker első helyettese, szó szerint elmenekült egy rendezvényről a múlt héten, amikor Oettinger budapesti repüléséről kérdezték.

Az európai nagypolitika kirakatügye lett

Az EP-ben a szocialisták egy része, a liberálisok és a zöldek vért akartak. Arra készültek, hogy az Oettinger előléptetése miatt esedékes parlamenti meghallgatáson szétszedik a biztost a magyarországi ügye miatt.

Csakhogy Martin Schulz parlamenti elnök a néppárti képviselőkkel összejátszva elérte, hogy a parlament ne akarjon hivatalos meghallgatást, és ne is szavazhassanak a képviselők arról, hogy Oettinger alkalmas-e az új posztra. (A biztosokat a kinevezésükkor meghallgatják és szavaznak róluk az EP-ben, bár a parlament egyes biztosok kinevezését nem vétózhatja meg, hanem csak a teljes testület alkalmasságáról dönthet. Mivel most nem áll fel új testület, ezért jogértelmezési vita kezdődött, amiben Schulz az Oettingernek, Junckernek és a német kormánynak tetsző pozíció mellé állt.)

Schulz kiállásának az volt a jelentősége, hogy néhány napja még azt mondta, hogy szeretne újabb két és fél évig az EP elnöke maradni. Annak ellenére, hogy az EP szocialista frakciójához tartozik, a néppárti Jean-Claude Juncker erre azt mondta, hogy lemond, ha Schulzot nem választják újra. Juncker kiállását Schulz vélhetően Oettinger megmentésével hálálta meg.

Csakhogy közben Schulz úgy döntött, hogy inkább hazamegy külügyminiszternek, és minden bizonnyal őt indítja a 2017-es választásokon Angela Merkel ellen a német szociáldemokrata párt. Ezért nagyon úgy néz ki, hogy Oettinger megmentése volt a két veterán európai politikus utolsó nagy háttéralkuja.

Az ügy Schulz utódlását is érinti. Az egyik legerősebb pályázó a székére Manfred Weber, az európai néppárt vezetője, csakhogy most riválisai azzal támadják, hogy ő is kiáltt Oettinger mellett, és ezzel azt bizonyította, hogy fontosabb neki a lojalitás a CDU-hoz, mint az Európai Parlament küzdelme a biztosi kinevezésekkel szembeni vétójogért.

Jean-Claude Juncker és Martin Schulz. Fotó: Baris Seckin / Anadolu Agency

Oettinger utóvédharca

Oettinger azt állítja, hogy teljesen rendben volt a budapesti utazása, mert nem Mangoldtól fogadott el ajándékot, hanem a magyar kormánytól, mert onnan javasolták neki, hogy utazzon együtt a német üzletemberrel.

Ezt később a magyar kormány is megerősítette. Így derült ki, hogy Mangold tanácsadóként dolgozik a magyar kormánynak, és szerződése alapján utaztatta Oettingert. Ez a magyarázat azért mentheti meg Oettingert, mert kormányoktól elfogadhatnak a biztosok utazást és szállást is.

Elsőként írtuk meg azt is, hogy november második hétvégéjén ismét Magyarországon járt Oettinger, bár ennek a látogatásnak sehol sem volt hivatalos nyoma. A Strabag építőipari cég rendezvényén vett részt. A Strabag negyede Oleg Deripaszka orosz oligarcha tulajdona egyébként, aki Putyin elnökkel kiváló viszonyban van, vagyis ebben a programban is megjelent az orosz szál.

Balról jobbra: Klaus Mangold, Günther Oettinger és Varga Mihály.

Oettinger stábja cikkünk megjelenése után azt mondta a Klubrádiónak, hogy a Strabag hivatalosan felkérte Oettingert, hogy tartson előadást a digitalizmus szerepéről az építőiparban, és az utat a bizottság fizette. Utólag pedig belerakták a biztos hivatalos naptárába is a programot. Paksról most sem volt szó állításuk szerint.

Ezekkel a magyarázatokkal Oettinger formálisan tisztázta magát, csak a magyarázatokat megelőző sok hallgatás teszi gyanússá budapesti utazásait. Miért nem árulta el júniustól novemberig, hogy Mangold gépével jött, ha ezt szerinte a magyar kormány szervezte így? Miért csak utólag számolt be arról, hogy a Strabag rendezvényére Budapestre jött, holott elvben az összes hivatalos útját feltünteti a honlapján?

Persze az is igazán érdekes, hogy Orbán Viktor a biztosok közül miért vele találkozik rendszeresen Magyarországon. A biztosok jellemzően a szakterületükhöz kötődő miniszterekkel találkoznak, Orbán Viktor legfeljebb a bizottság elnökével szokott közvetlenül tárgyalni. Ez is azt a teóriát erősíti, hogy talán mégis szó lehetett köztük Paksról. Vagy tényleg ennyire izgatják a digitális fejlesztések és az önjáró autók Orbán Viktort?