A kínai egykepolitika több 35 éve alatt becslések szerint a természetes népességnövekedést 400 millió fővel sikerült csökkenteni.

A sikertörténetként tálalt politika ára azonban borzalmas: kényszerabortuszokat - közöttük előrehaladott terhességek megszakításait - kényszersterilizációt elszenvedett nők, megnyomorított életek és eltitkolt gyerekek milliói állnak.

Az eddigi számítások szerint 30-60 millió lány és nő hiányzott Kína népességéből a fiúgyermekeket értékesebbnek tartó hagyományok miatt.

Az ezredfordulóra már nyilvánvalóan felborultak a nemi arányok: az abortuszok és feltételezetten az indiaihoz hasonló csecsemőgyilkosságok miatt 118 fiúcsecsemő jutott száz lányra, miközben ez az arány normálisan 105/100. Az is tény, hogy egyre több az idősődő, gyászoló szülő, akiket nem fognak a segíteni és ápolni az elvesztett egyetlen gyermekeik, hiába diktálnák ezt a szokások.

Hirtelen találtak 11 millió kínai lányt és nőt

Friss amerikai és kínai kutatások szerint azonban a hiányzó gyerekek egy része él, csak késve, vagy egyáltalán nem anyakönyvezték őket.

Az eddig is ismert tény volt, hogy a gyerekek egy részének a születését eltitkolták a szüleik a hatóságok elől. Különösen a lányokét: a nemrég publikált újabb becslés szerint 15 millió lány hiányzott az 1990 és 2010 között született korosztályokból.

Úgy számolják, 11 millió kínai fiatal lány és nő születését titkolták el, vagy jelentették késve a szülők a hatóságok, és ezek a lányok csak a beiskolázáskor vagy házasságkötéskor kerültek elő valahogy.

A kutatóknak az lett gyanús, hogy a nemi arányok hirtelen rendeződtek a 2010-es népszámlálásra. Ha hitetünk a hivatalos népszámlálási adatoknak ekkorra feltűnően hasonló lett az egykepolitika idején született legidősebb korosztályok nemi aránya a törvény hatályba lépése előtt születettekéhez.

De miért titkolták el a szülők a lányok létezését?

A ‘80-as évek közepétől a falvakban engedélyezték a második gyerekek megszületését a hatóságok abban az esetben, ha a pár elsőszülöttje lány volt. Sokszor azonban a második gyerek is lány lett, és a szülők úgy döntöttek, nem jelentik be a második lányuk születését és tovább próbálkoztak, hátha harmadszorra sikerül összehozni a lányoknál többre értékelt fiúgyermeket. Vagy csak egyszerűen kivártak addig az anyakönyvezéssel, ameddig össze tudtak szedni elég pénzt ahhoz, hogy kifizessék a meglehetősen nagy összegű bírságot.

Az, hogy ezek az eltitkolt gyerekek kaptak-e oktatást, orvosi ellátást, hogyan illeszkedtek be a rendes diktatúrához illően szigorúan bürokratikus rendbe, rejtély, csak elég sötét képet festő sejtések jelentek meg arról, hogyan és hol élnek.

A népesedéspolitika nem sikerágazat máshol sem

A kutatás szerint a '90-es évek óta meg nem születettnek vagy fel nem nőttnek hitt lányok

• majdnem háromnegyede megszületett és életben van,
  
• húsz százalékuk azonban tényleg nem született meg a nemi alapon szelektált abortuszok miatt,
• további hét százalékuk pedig csecsemőként vagy kisgyerekkorában meghalt,
• és részük pedig külföldön él örökbeadás vagy egyéb okok miatt.

Akárhogyan is történt, érdekes fejlemény, hogy nem csupán a mindenféle állami pénzszórástól, családi adókedvezménytől, CSOK-tól és gyed extrától, vagy akár abotusztilalomtól várt népességnövekedés kapcsán értékelik túl a törvényhozók a hatalmi szó szavát az emberek gyermekvállalási döntéseiben. A hatalmi szót ezen a téren (is) érdemes hanyagolni, különösen, hogy még a számok is ellenük vannak.

Kína jó példa rá, hogy a népességnövekedés megfékezése érdekében előírt kényszerű születésszabályozás, aminek ráadásul a elképzelhető legbrutálisabb diktatórikus eszközökkel szereztek érvényt, hova vezetett.