Képzeljék el a következő helyzetet:

• Van egy gyerekük.
• De a gyerek nem kapott személyi számot, nincs társadalombiztosítása, sose lesz személyije.
• Óvodába, iskolába nem adhatják, a kórházak megtagadják a gyógyítását.
• És ha ez még nem volna elég, a legjobb, ha ki se teszi a lábát a szülői házból.
• Mert ha kiteszi, jöhet a születésszabályozási rendőrség (nem én találtam ki!), és elrabolhatja.
• Az elrabolt gyerekeket pedig akár el is adhatják.

Hihetetlennek tűnik, de igaz. Kínában, ahol a világ legszigorúbb születésszabályozási törvényei vannak érvényben, a hivatalos statisztikák szerint is legalább 13 millió gyerek éli így mindennapjait. A nem hivatalos becslések szerint a valós szám ennek a két-háromszorosa lehet.

Az barátok közt is negyvenmillió ember. Négy Magyarország. Vagy egy Lengyelország.

A törvénytelen gyerekeket hejhajcének (heihaizi), szó szerint feketegyereknek hívják. A hejhajcék hierarchiájának legalján azok a gyerekek vannak, akiket egyedülálló nők szültek. Nekik gyakorlatilag semmi esélyük sincs a jogi státusuk rendezésére.

Ahhoz, hogy egy gyerek ebbe a helyzetbe kerüljön. elég, ha második gyerekként születik egy családba. Kínában a hetvenes években bevezetett egykepolitika miatt a második, harmadik, akárhányadik gyermek már törvényen kívülinek számít. Csak egészen kivételes esetekben tekintenek el a szabályoktól. Egy hónappal ezelőttig csak azok a szülők kaphattak felmentést, és vállalhattak második gyermeket, akik maguk is mindketten egykék voltak, és első gyermekük lány vagy fogyatékos volt. Egy hónapja annyiban enyhítettek a szabályokon, hogy elég, ha az egyik szülő egyke.

Az enyhítés időszerű volt. Az egykepolitika már középtávon is a kínai gazdaság jövőjét fenyegeti. A legnépesebb kínai korosztály a mostani negyveneseké. Ha ők kiöregednek, egyre súlyosabb lesz a már most is létező munkaerőhiány, és egyre kevesebben tarthatják el az inaktívakat, akiket amúgy gyakorlatilag semmilyen szociális háló nem véd – Kínában nincs nyugdíjrendszer, az időseket gyerekeik, unokáik tartják el.

Rövid távon viszont sok az ellenérdekelt. Vu Ju-suj, egy Csöcsiang tartományi ügyvéd adatai szerint 2012-ben Kína 23 tartományából 19-ben 2,7 milliárd dollár (több mint 500 milliárd forint) büntetést hajtottak be az egykepolitika megsértőitől. És az elmúlt negyven évben elképesztő méretű bürokrácia épült ki a szabályok betartatására, ami szintén a rendszer fennmaradásában érdekelt. Már csak a büntetésekből legálisan, és a kenőpénzekből illegálisan szerezhető jövedelem miatt is.

Sofit az utcára sem engedik le játszani

És most ismerjék meg Sofit (nem az igazi neve). A négyéves pekingi kislány Lu (nem az igazi neve) gyereke. Lu most 46 éves. 15 évig geológiát tanított, aztán angolul tanult, hogy magántanárként többet kereshessen. Lúnak minden fillérre szüksége van. Egyedülálló anyaként neveli házasságon kívül született kislányát.

Lu, mielőtt megszülte gyermekét, utánajárt a lehetőségeknek. "Felhívtam a kormányhivatalt. Tudtam, hogy személyesen nem mehetek oda. Ha megtudják, hogy terhes vagyok, megölték volna a magzatot" – mesélte Ron Gluckmannak, a Vocativ riporterének.

A hivatalban azt mondták, hogy kb. hárommillió forintos büntetést kell fizetnie, és akkor regisztrálhatja a gyermeket. De amikor megszülte, már mást mondtak. "Azt mondták, meg kell keressem az apát."

Erre azért volt szükség, hogy ellenőrizhessék, az apának nincs-e másik gyereke. De volt egy probléma. Lu nem tartotta a kapcsolatot gyermeke apjával, aki nem akart gyereket, és el akarta vetetni. Lu régóta nem is hallott róla, és hiába kereste a neten és újsághirdetésekben.

Sofit így végül nem tudta legalizálni. A Kínában hukounak nevezett személyi igazolvány nélkül, amit a törvényes – tehát teljes családban született elsőszülött – gyerekek kapnak, sem óvodába, sem iskolába nem írathatja be a gyerekét. Akit a kórházakban sem látnak el. Lu így most otthon dolgozik, mások gyerekeit tanítja angolra, amíg a gyerekére vigyáz. Kislánya szívesen menne az utcára, vagy a társaihoz, de Lu nem meri elengedni.

Nem csoda. Az egykepolitika betartatására kiépült bürokrácia nem retten vissza a kényszerabortusztól és a nők sterilizálásától, de a már megszületett törvényen kívüli gyerekek elvételétől sem. A családjuktól elragadt hejhajcéket jobb esetben gyermektelen családoknál helyezik el, rosszabb esetben árvaházba rakják.

Vagy szimplán elrabolják és eladják.

Igen, Kínában a hivatalos szervek is részei a gyerekkereskedelemnek. 2011 májusában derült ki, hogy a Hunan tartományi születésszabályozási hatóság munkatársai 2002-2005 között legalább 15 újszülöttet raboltak el, és adtak amerikai és holland házaspároknak, egyenként 3000 dollárért.

Kínában évente több tízezer gyereket rabolnak el – a legtöbbjük soha többé nem látja szüleit, bár van egy-két szívderítő kivétel. A 15 hunani csecsemő elrablása arányaiban jelentéktelen. Amitől az eset különlegessé vált, hogy a nyilvánvaló bizonyítékok és az elrabolt gyerekek szüleinek vallomásai ellenére a hivatalos vizsgálat megállapításai szerint ez

nem volt illegális gyerekkereskedelem.

Most mindenesetre lassú változások kezdődtek. Az egykepolitika óvatos enyhítése talán javíthat valamit a társadalom veszélyes elöregedésén, vagy azon, hogy a fiúörökösre vágyó kínai családok gyakran elvetetik a lánymagzatokat, így most már minden 100 megszületett lányra 117 fiú jut.

De Lún és Sofin ez nem segít. "Folyamatosan beszélek az illetékesekkel. Azt mondják, hogy várjak. Várok. De már belefáradtam. Úgy érzem, nincs jövője a gyerekemnek. Csak reménykedhetek és beszélhetek."

A cikk a Vocativ riportján alapul. Az adatokat a CIA Tények Könyvéből és a Human Rights Watch országjelentéséből vettem.