Mostanáig a francia Nemzeti Frontnak (FN) juttatott 11 millió eurós orosz bankhitel számít az orosz törekvések legtisztább bizonyítékának az európai politikában. A 2014-re nagy bajba jutott francia nacionalista párt akkor egy orosz hitelnek köszönhetően tudott nekifutni az Európai Parlamenti választásoknak. Azóta még több pénzre van szükségük az elnökválasztás miatt. Moszkva viszont úgy tűnik, visszakéri a pénzt.

2013-ban az állandó pénzhiánnyal küzdő Nemzeti Frontnak 10 millió eurós kiadásai voltak, de a támogatóktól csak 2,8 millió eurót gyűjtöttek, ehhez jött az 5,5 milliós állami támogatás. Akkor Le Pen apja, az egykori FN-vezér Jean-Marie Le Pen politikai vállalkozása, a Cotelec segítette ki őket. 2014-ben aztán az orosz First Czech Russian Banktól vettek fel hitelt, Alexander Babakov orosz politikus segített nyélbe ütni az ügyet.

Az üzlet sokakat megdöbbentett Franciaországban. És persze sokan gúnyolódtak azon, hogy egy nacionalista pártnak nincs elég hazai támogatója, ezért külföldről kell segítséget kérnie. Az FN közben folyamatosan arról beszélt, azért kényszerültek erre, mert a francia bankoktól nem kaptak hitelt.

Az orosz bank tavaly csődbe ment, tartozásait most az állam kezeli, a korábbi vezetés néhány döntését pedig felül is vizsgálják. Többek között azt, hogy a bank továbbadta az FN tartozását egy harmadik félnek.

Vagyis az orosz állam egyértelművé tette, hogy ez a pénz nem támogatás volt, hanem tényleg vissza kell fizetni.

Az FN-nek elvileg 2019-re kell törlesztenie. Ha az orosz állam előbbre hozná ezt az időpontot, a párt komoly bajba kerülne. De valószínűleg nem ez a cél.

Le Penék egyébként most is hitelt akarnak épp felvenni, és most sem kapnak francia banktól, ezért megint körülnéznek a világban. Erről szólhatott, hogy Marine Le Pen a héten arról beszélt, nem tartja törvénytelennek a Krím megszállását.

Szerencsétlenségére viszont az elnökválasztáson nála valamivel esélyesebb Francois Fillon is az orosz szakciók ellen van. Így pedig a putyini reálpolitika szerint a helyzet az: hiába szeret bajt keverni a szélsőjobboldali párt támogatásával, jobban jár, ha nem bosszantja az esélyesebb, de alapvetően szintén oroszbarát elnökjelöltet.

A Bloomberg oroszügyi tudósítója szerint a lépésnek fontos üzenete van az orosz támogatásra vágyó európai mainstream-ellenes politikai erők felé. Ilyen például az osztrák Szabadságpárt, vagy a holland Geert Wilders, akik mind kapcsolatban vannak Moszkvával. Az orosz állam ugyanis azt üzenheti ezzel,

számíthatnak a segítségükre, bekavarnak a propaganda terjesztésével, esetleg még elő is ásnak az ellenfeleikről ezt-azt, de a pénzt azért ne tőlük várják.

Vagyis Putyin nem akar teljes nyíltan melléjük állni. Már csak praktikus okokból sem: mindenkinek jobb, ha ezeket a politikai erőket nem egy ez egyben orosz báboknak tartják, hanem valódi, saját országukban erős pártoknak.

Ez pedig, folytatja a Blooomberg, alapvetően más, mint amikor a Szovjetunió világszerte támogatta a kommunista pártokat. Akkor ez teljesen nyílt volt, a nyugati titkosszolgálatok is tudtak róla. A Szovjetunió és a kommunista pártok viszont tényleg elvtársak voltak. Ezzel szemben most Putyin és a különféle maninstream-ellenes erők inkább alkalmi szövetségesek, az orosz vezetésnek pedig csak azért hasznosak, mert ártanak a nyugati főáramlatú politikusoknak.

Putyinnak a Trump-modell az ideális: a neki szimpatikusabb jelölt maga gyűjti a pénzt saját támogatóitól, és ténylegesen népszerű. Az orosz állam inkább csak rásegít a sikerre azzal, hogy bekavar, ahol tud.