A Magyar Nemzet újságírójaként folytatja a kedvenc Mandiner-szerzőm, Pintér Bence. A Tumblren közzétett búcsúposztjában nem maradt az általánoskodó, érzelmes vakernál, hanem egyenként végigvette, hogy kitől mit kapott a szerkesztőségben. Még azt is elárulta, hogy a "progresszív" mandineresek szemében ki a "sátán".

Na, mit mond a mandineresekről az, aki ismeri őket és már nincsen vesztenivalója?

A legérzelmesebb és legkeményebb idézetek:

• Félelmetes: Bakó Beával kapcsolatban örökre emlékezni fogok arra, amikor valami totál partikuláris ügyben Kósa Lajossal beszélt telefonon, kihangosítva. Olyan brutális interjút én még életemben nem hallottam, nem csoda, hogy Kövér László is megijedt tőle. Kósa is inkább eljátszotta, hogy elment a térerő.
  
• (Szilvay) Gergő a progresszív kollégák szemében gyakran maga a sátán
  
• Stumpf Andrással kezdetben nehezen jöttünk ki, nyilván, egy kezemen meg tudom számolni a dolgokat, amiben hasonló a hozzáállásunk. Azt viszont egyértelműen tőle tanultam meg, hogy mit jelent kollégának lenni abban az értelemben, hogy akkor is tartjuk a másikért a hátunkat kifelé, ha éppen legszívesebben pofán vágnánk egymást az adott ügy kapcsán
  
• Rémisztő példul, hogy Bukovics Martinnal nem fogok együtt dolgozni
  
• Csak kevés dologban értünk egyet a világ dolgait illetően Balogh Ákossal, mégis rengeteget tanultam tőle arról, hogy érdemes még egy-egy hirtelen felindulásból született publi esetén is minden adatnak utánamenni és rendesen leellenőrizni.

További pikáns részletek az eredeti búcsúposztban. A rajongók megnyugtatására mondom, hogy Pintér a távozása ellenére tovább csinálja a scifi.mandiner.hu-t.

Azt hiszed egyébként, ez az újságírói belterjesség teteje? Ugyan már! Ha mégis azt hitted volna, akkor olvasd el a Heti Válasz interjúját, amit arról készítettek Szerető Szabolccsal, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesével, hogy igazat írt-e a Magyar Nemzettől a Pesti Srácokhoz távozott PIlhál Tamás egy cikkében arról, hogy miután kiderült, hogy az apja, Pilhál György a Magyar Nemzettől átmegy a Magyar Időkhöz, Szerető Szabolcs egy neki - mármint Pilhál Györgynek, az apának - írt magánlevélben "hitványnak" és "árulónak" nevezte P. Györgyöt.

Nem hiszed, hogy ilyen létezik? Hát itt van!