Ferenc pápa kedden személyesen adott át levelet Marco Pozzo atyának, a páduai börtön lelkészének Szűk távlatok címmel. A levélben az életfogytiglani börtönbüntetésről értekezik a pápa. Azt írja:

„Kedves don Marco! Közel vagyok hozzátok és imádkozom értetek. Képzeletben a szemetekbe nézek, melyekben sok fáradságot, terhet és csalódást látok, de egyúttal reménységet is. Arra bátorítalak benneteket, hogy soha el ne fojtsátok ennek a reménységnek a fényét. Tartsátok meggyújtva továbbra is azt, ez a kötelességetek és azoké is, akik felelősséget, a megsegítés felelősségét viselik értetek. Ti fogvatartott emberek vagytok és a főnévnek kell mindig a jelző fölött állni, hiszen az emberi méltóság mindig megelőzi és meg is világosítja a fogvatartó mértéket. Bátor megfontolásokra buzdítalak benneteket, melyek jelezzék az emberiesség útját, hogy az emberiség túllépjen a páncélozott ajtókon, de a szíveket soha ne zárja el páncél a reménység és bárki jobb jövője előtt.

Szükség van egy sürgős kulturális megtérésre, mely nem nyugszik bele abba, hogy a büntetésé az utolsó szó az életben, de elveti a büntető törvénykezés zsákutcáját és nem elégszik meg a kizárólagos büntető igazságszolgáltatással.

Meg kell nyílni a kiengesztelő igazságosság és a visszailleszkedés konkrét távlata előtt, melyben az életfogytiglani börtönbüntetés nem megoldás a problémákra, hanem maga is megoldandó probléma. Ugyanis, ha a méltóságot véglegesen bebörtönzik, akkor nem marad többé hely a társadalomban az újrakezdésre és hogy higgyünk a megbocsátás megújító erejében.

Istenben van mindig hely az újrakezdés számára, hogy megvigasztalódjunk és hogy az irgalom újra alkalmassá tegyen bennünket az életre és ere adom az áldásomat, Francesco.”