Január közepén jelentette be a Honvédelmi Minisztérium, hogy a kormány a 2017/18-as tanévtől katonai képzést indít két magyar középiskolában. A minisztérium szerint a Szekszárdi Szakképzési Centrum Ady Endre Szakképző Iskolája és Kollégiumában, valamint a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Than Károly Ökoiskolája, Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájában azért van szükség a képzés beindítására, mert fel kell készíteni a felnövő generációkat a haza védelmére, és „a fiatalság honvédelmi nevelése olyan közös cél, melynek érdekében a tanároknak, a diákoknak és a katonáknak össze kell fogniuk”.

A szeptemberben induló program elég jól illeszkedik az Orbán-kormány inkább csak a szavak, mint a tettek szintjén létező, de azért létező lakossági militarizálódási programjába. Az elmúlt hónapokban volt szó több tízezer tartalékos kiképzéséről, nemzeti lőtérprogramról, a héten Simicskó István honvédelmi miniszter viszont már arról beszélt, hogy a Zrínyi 2026 program keretében

Közép-Európa vezető hadereje lehet a magyar.

Minden szuverén állam szabadon dönthet az állig felfegyverzés mellett, a 18 év alattiak bevonását fegyveres programokba azonban nemzetközi szerződések szabályozzák. Ezek közül a legfontosabb a Gyermekek jogairól szóló egyezmény, amelyet 1989-ben fogadott el az ENSZ közgyűlése, és így természetesen Magyarország is.

2009-ben Magyarország aláírta azt a Fakultatív Jegyzőkönyvet is, amely az egyezményt kiegészítve szabályozta a gyermekek részvételét a fegyveres konfliktusokban. A jegyzőkönyv tisztán beszél: 18 év alatti gyerek nem sorozható be, 18 év alatti önkéntes pedig nem vethető be fegyveres konfliktusban. A cél a világon a lehető legtöbb helyen megakadályozni, hogy családjuktól elszakított gyerekkatonák gépfegyverekkel szaladgálhassanak, mint az időről-időre különböző koldusszegény országokból érkező képeken.

A jegyzőkönyv a most Magyarországon bevezetett középiskolás programhoz hasonló kezdeményezésekkel kapcsolatban viszont nem fogalmaz teljesen világosan. Gyurkó Szilvia, aki éveken át vezette a magyarországi UNICEF (Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapja - az ENSZ gyerekekkel foglalkozó szerve) gyerekjogi programjait azonban azt mondja, hogy ez a középiskolás katonai képzés egyértelműen szembemegy Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel.

Gyurkó, aki maga is ott volt, amikor az ENSZ gyerekjogi bizottsága a magyar helyzetet legutóbb tárgyalta, azt mondja, hogy Magyarország a Gyermekjogi Egyezményéhez kapcsolódó jelentésében világosan deklarálta, hogy az országban nem lesz ilyen típusú katonai képzés. Az ENSZ szakemebereinek már 2013-ban is feltűnt az akkor még csak Debrecenben működő Katonasuli program, amivel kapcsolatban több kérdést is feltettek a magyar félnek, amely arra hivatkozott, hogy az ebben részt vevő körülbelül 1000 diák a „katonai alapismeretek” nevű tantárgy keretében csak elméleti oktatást kap.

A 2017 őszén induló kadétprogram azonban már ennél messzebb megy, ahogy a 444 kérdésére a Honvédelmi Minisztérium is elismerte. Szerintük

„A 2017 szeptemberében induló kadétképzés nem katonai, hanem szakgimnáziumi képzés. Ez a szakgimnáziumi képzés ügykezelői képesítést ad, melyet emelt szintű testnevelési felkészítés (heti 6 óra), emelt színvonalú angol nyelvi felkészítés (katonai szaknyelvvel bővített), tereptani (térképészeti) ismeretek, biztonságpolitikai ismeretek, nemzetközi hadijogi ismeretek, lőelméleti és haditechnikai alapismeretek színesítenek.

(...)

A kadét képzés annyival jelent többet a KatonaSuli programnál, hogy az egyetlen tantárgyban oktatott Honvédelmi Alapismeretek helyett itt egy komplexebb, alapjaiban jobban átgondolt és kidolgozott tananyagon keresztül bővíthetik hazafias és honvédelmi ismereteiket. Mindezt mindenféle kötöttség nélkül, hiszen a képzés végén általános érettségi bizonyítványt szereznek az itt végzett diákok, és a továbbtanulás széles lehetőségei közül választhatnak, hasonlóan az ország összes többi, érettségit adó intézményéhez.”

Az idézet első mondata nagyon fontos, mert a Fakultatív Jegyzőkönyv a katonai képzéssel kapcsolatban jóval szigorúbb feltételeket támaszt, és ezért a HM a mostani programot sem nevezi annak. Gyurkó szerint azonban ez gyerekjogilag irreleváns, mivel nem az a lényeg, hogy ezeket az intézményeket kik tartják fenn, hanem hogy mi folyik ezekben. Tehát attól, hogy az iskolát nem a HM működteti, a tanterve még minősülhet katonai képzésnek, hiába írja azt a minisztérium, hogy

„...katonai képzésről először az altiszt képzés különböző ágazatainál, szakképzés keretében beszélhetünk, ahol 18. életévüket betöltött, magyar állampolgárok folytathatják tanulmányaikat, amennyiben megfelelnek az egyéb (orvosi, pszichikai és fizikai) követelményeknek.

Tekintettel arra, hogy a képzések polgári közoktatási intézményekben folynak, a Magyar Honvédség nem köt szerződést sem a gyerekekkel, sem a szülőkkel...”

Megkérdeztük az UNICEF magyar irodáját is, akik szerint

„A Gyermekjogi Egyezmény kommentárja szerint az Egyezmény 14. cikkét (lelkiismereti szabadság) csak abban az esetben sértheti az a helyzet, hogy a katonai képzés valamely formája az oktatási rendszer részét képezi, amennyiben ez a gyermekek számára kötelező.”

Kérdés, hogy egy ilyen esetben mennyire lehet egyáltalán megkülönböztetni a kötelezőt a szabadon választottól. Gyurkó szerint a helyzet azért problémás, mert 18 év alatti, korlátozottan cselekvőképes gyerekek esetében egyszerűen nem lehet arról beszélni, hogy ők szabadon választják a magyar kadétprogramot. Lehet, hogy van köztük olyan, aki igen, de lehet, hogy másokat csak a szüleik íratnak be ilyen képzésre. Ebben az esetben pedig a magyar állam felelőssége vetődik fel, amiért egyáltalán felkínálta ezt a nemzetközi kötelezettséget sértő lehetőséget.

Nagyon szűk itt a mezsgye a 18 év alattiak körében világosan tiltott toborzás és a „szakgimnáziumi képzés” közt.

Gyurkó a 444-nek elmondta, hogy a témával foglalkozó kutatások kiemelik, a katonai képzés milyen komolyan képes befolyásolni a fiatal jellemet: kritika nélküli szabálykövetés, az önálló gondolkodás kiiktatása, a hierarchia megkérőjelezhetetlen elfogadása is ott szoktak lenni a következményeknek közt. Kétségtelen, hogy a katonai oktatásnak lehetnek pozitív hatásai is (csapatszellem, bajtársiasság, összetartás), de Gyurkó szerint ezek máshogy, például csapatsportok űzésével is megszerezhetőek.

A 444 a Honvédelmi Minisztériumtól azt is megkérdezte, hogy miért van szükség korlátozottan cselekvőképes gyerekek ilyen jellegű képzésére és miért nem elég ezt 18 éves korban megkezdeni, de erre nem kaptunk választ.