Nagyon hirtelen ábrándult ki a magyarországi olimpia ötletéből Orbán Viktor, aki a hvg értesülése szerint Visegrádon a fideszes politikusoknak már azt adta ki: tolják rá szépen az olimpiát Budapestre, tartsák tőle távol a Fideszt és a kormányt. Mindez ráadásul még szerdán hangzott el, amikor nem lehetett tudni, hogy a szükségesnél jóval nagyobb számú aláírást ad át a Momentum. 

Orbán a lap szerint arra utasította a fideszes képviselőket, hogy az ellenzék szavahihetetlenségét emlegessék, hiszen a kormány annak idején azért állt az olimpiai kezdeményezés mögé, mert a főváros az ellenzéki pártokat is beleértve támogatta a pályázat benyújtását. De az ellenzék kihátrált, és emiatt megfosztja egy álom beteljesedésétől a budapestieket, a momentumosok pedig Párizs és Los Angeles ügynökei.

Az az apró probléma, hogy a kormány természetesen nem azért állt az olimpia mellé, mert óriási egység alakult a fővárosi közgyűlésben. A magyarországi játékok Orbán régi vágya volt.

2002-ben az évértékelőjében – a választásokra készülő miniszterelnökként – azt mondta: 

„Az olimpia megrendezése, talán sokan egyetértenek ebben velem, eddig nem látott távlatokat nyit meg Magyarország előtt, előre hozza az utak, a vasutak, és a repülőtéri beruházások beindítását. Új szállodák, konferencia központok, sportlétesítmények építését ösztönzi, és ez mind, mind sok ezernyi munkahelyet teremt. Megújul a tömegközlekedés, fejlődik az informatika, a telekommunikáció, teljes körűvé válik a csatornahálózat, és a szennyvíztisztító rendszer. Mindaz, aminek megoldását, és megépítését, megteremtését egyébként is el kellett volna végeznünk, ebben a nagyszerű, közös elképzelésben mindez új értelmet nyer.”

Nehéz lesz úgy tenni, mintha ebben az országban egy ekkora jelentőségű ügyben, pláne sporttémában, Orbán csak a fővárosi képviselők kesztyűbábja lett volna, akit belekényszerítettek egy általa nem is akart helyzetbe, aztán csúnyán átverték. 

Az, hogy a fővárosi közgyűlés 2015-ben támogatta az olimpia rendezését, valóban színjáték volt. De azért, mert úgy szavaztak róla, hogy el sem olvasták a több mint ezer oldalas megvalósíthatósági tanulmányt, csak annak igen optimista vezetői összefoglalóját.

A parlament is megszavazta az olimpiai pályázat támogatását, mondjuk Orbán pont nem volt a teremben. 

2015 decemberben, a Magyar Olimpiai Bizottság 120. születésnapján sem úgy tűnt, hogy távol áll Orbántól az olimpiarendezés gondolata, és kimondatlanul arra utalt, hogy népszavazásra sincs szükség, mert ez össznemzeti ügy.

„Magyarország és Budapest ma kész megragadni azt a lehetőséget, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teremtett. Azért tudjuk ezt az esélyt megragadni, mert a Magyar Olimpiai Bizottság mögött egy széles nemzeti összefogás áll. 

Egy olyan tervről van szó, amelyre a Magyar Országgyűlés 80 százaléka, a fővárosi közgyűlés 90 százaléka, míg a nemzeti olimpiai bizottság tagságának 100 százaléka mondott igent, ezért nyugodt szívvel nevezhetjük össznemzeti ügynek. 

A magyar kormány ezért mindenben támogatja a Magyar Olimpiai Bizottságot, amely a nemzeti ügy élére állt. Magyarország ugyanakkor azt vallja, hogy a sport fontosabb bármiféle politikai érdeknél, és sohasem válhat politikai küzdelmek színterévé. A magyar kormány ebben a szellemben támogatja a budapesti olimpiát. A budapesti olimpia pályázatának tehát, mélyen tisztelt Elnök Úr, minden tekintetben megvan a szükséges aranyfedezete.” 

Ekkor nemhogy Budapestre szűkítette volna le az olimpiát, hanem:

„Mi nem csupán az első budapesti, hanem egy közép-európai olimpiát szeretnénk megrendezni.”

Rióban is a régió olimpiájaként adta el Orbán a budapesti olimpiát, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének is címezve a szavait azt mondta:

„Ez az az új korszak, amelyben mi, magyarok – akik magunk is az olimpiai mozgalom alapítói közé tartozunk – úgy érezhetjük, hogy most megmutathatjuk tehetségünket, bátorságunkat, elszántságunkat és nemzetünk szépségét az egész világnak. És ezért van az, hogy Budapest pályázik a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére – a megfelelő helyszínnel, a megfelelő koncepcióval és a megfelelő időben.”

„Városi játékok megrendezéséről beszélek, amely egyben egy egész ország, egy egész nemzet olimpiáját jelentik; olyan olimpiai játékok megrendezéséről, melynek során lakosságunk 90 százaléka legfeljebb mindössze 90 percnyi távolságra van a sportesemények helyszíneitől.”  

Orbán egészen augusztusig nagyon lelkesen beszélt a budapesti olimpiáról. Rióban kicsit megroppant az önbizalma, látva a vetélytársakat, de azért a rádióban azt mondta:

„Nekünk azért is volna fontos az olimpia, mert nekünk ez hatalmas gazdasági előnyökkel járna. Ugye, Budapest fejlődik, ezt mindannyian látjuk, büszkék vagyunk rá, szép város, és rengeteg dolog történik benne, tehát a tetszhalott állapotából Tarlós főpolgármester úr – kicsit a kormányzat segítségével is, de – sikeresen feltámasztotta ezt a várost, él, dinamikus, izgalmas, a fél világ kíváncsi rá. De azért nagyon sok fejlesztésre lesz még szükségünk, azért a XXI. századi Budapest még éppen csak kibontakozóban van a szemünk előtt, minden olyan fejlesztés ebben a városban, ami az olimpia miatt szükséges, egyébként is szükséges a város számára. A mi egyik döntő érvünk az olimpia megrendezése mellett, hogy alig kell olyan beruházást végrehajtanunk, amelyet egyébként az olimpia nélkül ne kellene. 

Ezért én úgy teszem fel a kérdést, hogyha így áll a helyzet, akkor nem az a kérdés, hogy miért rendezzünk olimpiát, hanem hogy miért ne rendezzünk olimpiát?”Augusztus óta viszont Orbán látványosan nem beszélt az olimpiáról, bár számos olyan találkozón vett részt nemzetközi sportszövetségek vezetőivel, aminek célja a lobbizás volt az olimpiáért. A kormány is távolodni kezdett az addig büszkén hirdetett olimpiától.

A Magyar Olimpia Bizottság megértette Orbán új üzenetét, amikor közleményben az ellenzéket tette felelőssé a népszavazásért. 

Tarlós István főpolgármester is arról beszélt, hogy az ellenzék elárulta az olimpiát, és lehet, hogy Budapestnek vissza kell vonnia az olimpiát. De ezt ő megteszi, ha szükséges.

Ez pedig álljon itt emlékül, Orbán Viktor, sk.