A fél világ azt kérdezgeti, hogy tényleg Vlagyimir Putyin kesztyűbábja-e az új amerikai elnök, Donald Trump. Az elnök egy legközelebbi emberének pont a héten kellett távoznia az orosz nagykövettel folytatott, furán letagadott beszélgetései miatt, de hát eleve egy olyan kampányt nyert meg, amit az orosz titkosszolgálatok befolyásoltak, miközben kapcsolatban álltak Trump csapatának több tagjával. De ami a legmegmagyarázhatatlanabb: Trump valamiért egyszerűen képtelen kritizálni Vlagyimir Putyin orosz elnököt és politikáját. Sok fog múlni azon, hogy Donald Trump kormányzata hogyan fog viszonyulni az orosz érdekekhez. 

Az élet úgy hozta, hogy ez először abból fogunk erről megtudni dolgokat, amikor az új amerikai kormánynak döntenie kell egy Bécsben élő ukrán oligarcha, Dmitro Firtas kiadatásáról – írja a Bloomberg, ami azért is érdekes, mert Firtas nem csak Trump korábbi kampánymenedzseréhez, Paul Manafort-hoz kötődik, hanem elég vastagon Magyarországhoz is.

Firtas kiadatását azóta követeli az Egyesült Államok Ausztriától, hogy Ukrajna elnöke, Viktor Janukovics 2013-ban orosz nyomásra kihátrált az EU-s együttműködési szerződés aláírásából. 173 millió dolláros óvadék ellenében szabadult (ezt egy Putyin-barát orosz oligarcha fizette ki neki), de azóta nem teheti ki a lábát Bécsből.

Azzal vádolják az amerikaiak Firtast, hogy csúszópénzeket fizett, amikor az indiai titánüzletben akart pozíciókat szerezni. Egy osztrák bíró tavalyelőtt elutasította a kiadatását, mivel szerinte azt politikai nyomásra kezdeményezték. Az amerikaiak fellebbeztek. Hamarosan következik a másodfokú tárgyalás, és kérdés, hogy az új, Trump-féle amerikai igazságminisztérium kitart-e a követelés mellett.

Firtas ugyanis politikai ambíciókat dédelget, és nem lenne teljesen meglepő, ha a Trump-kormányzat és a Kreml egyidejű támogatásával megkísérelné Petro Porosenko ukrán elnök leváltását.

A tűzoltóból lett ügyeskedőből lett gázmilliárdos a kétezres években volt a csúcson, amikor több tízmilliárd köbméter gázt szállított Európába a Gazprom részvételével vitt RosUkrEnergo nevű óriáscégével, miközben 11 milliárd dollárnyi hitelt szervezett neki a Kreml, hogy cégbirodalmát más iparágakra is kiterjeszthesse. Az oroszok ugyan rengeteg pénzt vesztettek azon, hogy olcsóbban adták a gázt Firtasnak, de megérte nekik, hogy Firtasnak hatalmas befolyása volt Ukrajnában, a képviselők jelentős részét ő finanszírozta. Egy 2010-ben a Wikileaks jóvoltából nyilvánoságra került irat szerint 2008-ban találkozott Szemjon Mogiljeviccsel, aki az orosz alvilág egyik jeles képviselője (sokáig Budapesten élt egyébként), ahol azt mondta Firtas, hogy Mogiljevics támogatása nélkül nem jutott volna messzire a gázüzletben.

Aztán jött a 2009-es orosz-ukrán gázválság, amikor is a Julia Timosenko vezette ukrán kormány kihúzta alóla a gázüzletet.

Ugyanebben az időben vesztette el Firtas a magyarországi gázbizniszét, az Emfeszt, ahonnan például 30 milliárd forint készpénznek veszett nyoma. Firtas a hírek szerint erősen lobbizott azért, hogy visszaszerezze az Emfeszt, közben viszont amiatt is rettegett, hogy Magyarországról meg akarják öletni. (Az Emfesz története nagyon csavaros és elég ijesztő, ezt a cikksorozatot érdemes végigolvasni hozzá. Ráadásul az Emfesz és RosUkrEnergo modellje nagyon hasonló a magyar elit közelmúltbeli nagy húzásához, a MET-hez.)

2010-ben Viktor Janukovics visszaengedte Firtast a gázüzletbe, és minden egészen jól nézett ki az oligarchának, amíg a kleptokrata Janukovics meg nem bukott 2013-tól. Azóta Firtas Ausztriában van, rövid ideig börtönben is volt, viszont megtartotta ukrajnai gyárait, de világszerte is komoly bányavállalat-birodalmat kezdett építeni.

Amerikai szempontból azóta lett igazán érdekes, hogy Paul Manafort-tal, Trump korábbi kampányfőnökővel közös, 100 millió dolláros ingatlanprojektet terveztek Manhattanben. Manafort volt az az ember, aki a Janukovics birtokán előkerült könyvelési anyag szerint 13 millió dollárt kapott az ukrán elnöktől.

Azóta erős a spekuláció, hogy Firtas lehet az egyik közvetítő a Trump-kampány és Putyinék között.

Ráadásul Firtas pénzügyileg elég jól áll ahhoz, hogy be- vagy visszavásárolja magát az ukrán politikába, ahol rengeteg pénz nélkül amúgy sem lehet érvényesülni. Ő maga pedig folyamatosan adja a jelzéseket, hogy szívesen visszatérne, és átvenné az ország vezetését is. Porosenkót és Timosenkót pedig folyamatosan bírálja. Nem lenne teljesen meglepő, ha Trump és Putyin pont benne találná meg azt az embert, akin keresztül kezelhető lenne az ukrán válság – de persze egyáltalán nem mindegy, hogy kinek az érdekei fognak végül érvényesülni.

De ahhoz, hogy ez indulhasson, előbb az amerikaiaknak el kell engedniük Firtast. Ha nem teszik, akkor megnyugodhatunk, hogy mégsem adnak teljesen szabad kezet az oroszbarát oligarcháknak.

Firtas a Bloombergnek nyilatkozva minden ellene szóló vádat tagad, megosztotta viszont gondolatait a korrupcióról és az oligarchákról is.

„Az üzleti élet sosem teremt korrupciót. A köztisztviselők és a politikusok teremtik meg. Mutass nekem egyetlen üzletembert, aki magától fizetne pénzt embereknek! A gazdag embereket inkább támogatni kéne.”