Az EU-képviselők vízumkényszert akarnak bevezetni az Európába utazó amerikaiaknak

Az Európai Parlament képviselői tegnap felszólították az unió döntéshozó szervét, az Európai Bizottságot, hogy két hónapon belül léptessen életbe korlátozó intézkedéseket az Európába utazó amerikaiakkal szemben, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy az Egyesült Államok Európába látogató polgárai csak vízummal léphetnék át az uniós országok határait.

Bár a felszólítást kézfeltartással nyugtázó EP-képviselők azt szeretnék, hogy a bizottság a májusi határidő előtt rendelje el a vízumkényszert az Európába utazó amerikai állampolgároknak, erre kevés az esély: a testület a korlátozások helyett inkább a diplomáciai jellegű megoldásban hisz, és azt reméli, hogy tárgyalással rendezni tudja a 2014 óta húzódó vitát.

Az Európai Bizottság egyik tisztviselője azt mondta: az EU folyamatosan kapcsolatban áll az USA-val annak érdekében, hogy vízumügyben érvényesítse a kölcsönösség elvét. Kevés sikerrel: az unió legtöbb tagországának polgárai vízummentességet élveznek ugyan, amikor az USA-ba utaznak, de vannak kivételek. Az Egyesült Államok öt EU-s tagország – Bulgária, Ciprus, Horvátország, Lengyelország és Románia – polgáraitól máig vízumot követel, míg fordítva ez nem igaz: az amerikaiak vízum nélkül utazhatnak az összes uniós országba. Az amerikaiak vízumkényszere ugyanakkor jelentős gazdasági jellegű csapást jelentene az unióra, amelynek országai komoly bevételekre tesznek szert a beutazó amerikai turisták és az üzleti céllal érkező látogatók itt elköltött pénzéből.

Ami egyébként a reciprocitás, azaz a kölcsönösség elvét illeti (ha ti így, akkor mi is így), a legemlékezetesebb nemzetközi szintű trollkodás 2004-ben, George W. Bush első elnöki ciklusának vége felé esett meg, amikor Brazília felháborodott azon, hogy az USA minden egyes odalátogató brazil beutazót lefényképez, és még ujjlenyomatot is vesz tőlük. Cserébe a brazilok bejelentették, hogy a kölcsönösség elve alapján ők is ugyanezt teszik a Brazíliába látogató amerikaiakkal. Csakhogy míg az USA-ban a procedúra mindössze néhány percet vett igénybe, a brazilok digitális eszközök híján hagyományos módszereket alkalmaztak, ami azt jelentette, hogy volt olyan amerikai utas, akinek kilenc órán át kellett várakoznia a repülőtéren, ahonnan végül lemoshatatlan tintába mártott ujjakkal, megalázva távozott.

Kösz, Trump!

Nem tudni, hogy a EP-képviselők mostani bátor kiállásának van-e közvetlen köze az USA keményedő beutazási politikájához, de az biztos, hogy Donald Trump hivatalba lépése óta mindennapossá vált a beutazók vegzálása az USA határain. Nemrég egy kanadai nőtől tagadták meg az országba való belépést, mert gyanús videókat találtak a mobiltelefonján, aztán egy tíz éve a NASA alkalmazásában álló amerikai állampolgár férfit baszogattak a repülőtéren, amikor megjött Dél-Afrikából, és Houstonban be akart lépni az USA-ba. 

Legutóbb egy francia történész, Henry Rousseau járt pórul szintén a houstoni repülőtéren: ő előadóként és egyetemi tanárként harminc éve jár az USA-ba, idén február végén pedig a Texas A&M egyetemen vett volna részt egy szimpóziumon, de balszerencséjére fennakadt a houstoni repülőtér biztonsági embereiből alkotott szűrőn. Roussót más gyanús elemekkel együtt kereken tíz órán át gyakorlatilag fogva tartották a repülőtéren, mobiltelefonját elkobozták, őt átkutatták, majd deportálással fenyegették, és már úgy volt, hogy bilincsbe verik és felteszik az első párizsi gépre, amikor egy kollégájának sikerült értesítenie az egyetem elnökét, aki riasztott egy bevándorlási ügyekben járatos jogászprofesszort, és Rousso végül nagy nehezen, több mint egy nappal párizsi indulása után végül beléphetett az USA-ba.

„Az incidens okozott némi kellemetlenséget, de nem tudok nem gondolni mindazokra, akik úgy esnek át mindezeken a megaláztatásokon és jogi erőszakoskodáson, hogy nem áll rendelkezésükre az a védelem, amelyben nekem szerencsém volt részesülni” – írta a történész az esetről a Huffington Poston franciául és angolul is megjelent beszámolójában, aminek azt a címet adta: „Egyesült Államok még az Egyesült Államok?” Az írás konklúziója pedig: „Úgy tűnik, az Egyesült Államok már nem igazán az Egyesült Államok.”