Kellemesen ringat és halk az új, akarom mondani felújított orosz metrókocsi

  • Kipróbáltuk az új, akarom mondani felújított orosz metrót.
  • Olyan mint a régi, csak jóval halkabb.
  • Valamivel kényelmesebb is, de azt nem tudná letagadni, hogy orosz: csálé illesztéseket, részleteiben hanyag kivitelezést láttunk az első szerelvényen.
  • A többi pedig majd szép lassan úgyis kiderül: 20-30 évig velünk lesznek.

Kellemesebben ringatózik, mint a régi, és meglepően halk az új, akarom mondani felújított orosz szerelvény, amelynek első példányával március 20-án utazhatott a budapesti nagyérdemű.

„Anya, anya! Új metrón vagyok! Anya, új metrón vagyok!” - sikongat egy lány nagy örömében előttem. Az Ecseri úti állomásnál vagyunk épp, és én is, ahogy mindenki, az új metrószerelvényt vizslatjuk, tesszük a megjegyzéseket, fészkelődünk.

„Lágyabb a a rugózása, valahogy jobban ringatózik” - osztja meg élményét egy asszony, miközben ráejtünk egy telefont, amivel a ronda, azaz oroszosan szép illesztéseket örökítjük meg egy fiatal útitárssal. Nem sértődik meg, minden második utas a telefonjával készít képeket az új kocsik belsejéről.

Megérkeztek tehát az új, akarom mondani felújított metrószerelvények Moszkvából, így a magyar fővárost észak-déli irányban átszelő metróvonalon a következő 20-30 évben ezeket fogjuk használni. Az összesen 37 szerelvény fokozatosan áll a pesti forgalomba.

Borisz Bogatirjev, a Metrovagonmas vezérigazgatója és Tarlós István főpolgármester kezet fog az M3-as vonalon közlekedő első felújított metrószerelvény elindításán a BKK Kőér utcai telephelyén (Fotó: Balogh Zoltán / MTI)

Látjuk még eleget

Bár a BKV-vezér ötöt ígért hétfőre, ma még csak egy szerelvény (hat kocsival) állt üzembe. De az már biztos, hogy lassanként leváltják az új, fehér-fekete Metrovagonmasok a szürkéskékre kopott, elrozsdált elődeiket.

Mivel lecsúsztam a startot a Kökinél, a Lehel térnél próbáltam beérni az egyetlen fehér szerelvényt, már amikor visszafele jött Újpestről. Az állomáson tébláboló műszakisnál érdeklődtem, hogy látta-e az Első, Forgalomba Állított Új Orosz Metrót, de ő nem osztotta lelkesedést, amiben még két balkáni gerle is osztozott, idegesen totyogtak ők is a peronon:

„Látom, én még eleget. De ha itt volt, 15 perc múlva megint itt lesz!”

Nagyjából 15 perc múlva valóban megjelent az alagútban valami, addig ismeretlen, a szokásosnál fényesebb pászma.

Az új, akarom mondani felújított metró már messziről felismerhető: a régi, sárgás fényű, hagyományos izzók helyett fehér ledekkel szerelték, így vakító fehérséggel csúszik elő az alagútból a peron mellé.

Maga a szerelvény szinte semmiben sem különbözik a Metrovagonmas eddig megszokott kocsiszekrényétől – leszámítva persze a pofáját, ami olyan lett, amilyen. Szerintem a réginek sokkal karakteresebb arca volt, valahogy a hatvanas évek stílusában maradt kocsikhoz is jobban passzolt, mint ez a mostani, fomatervezővel nem nagyon randizó, kissé lekerekített új.

De hát kit érdekel mindez, amikor az utas a metrózásból a legtöbb időt magában a metrókocsiban tölt?

Nagyon itt sem érik meglepetést az embert, hiszen az új, akarom mondani felújított szerelvények pontosan ugyanolyanok méreteiket tekintve, mint a régiek.

A galambok is türelmetlenül várták, hogy megérkezzen az első új orosz metrószerelvény. (Fotó: Tbg)
Fényszórók régen és fényszórók ma. Letagadhatatlanul eltelt negyven-ötven év! (Fotó:Tbg)
Az orosz Metrovagonmas új szerelvénye Budapestre érkezik 1968-ban és 2017-ben. Azokért a lámpaburákért nagy kár (Fotók: Fortepan, UVATERV, kód: 97374/Sztányi Armand)
A jobb oldali zsanér kicsit másmilyen, mint a bal oldali. Akinek volt orosz autója, tudja, mit jelent ez. (Fotó: Sztányi Armand)
Apróbetűs utastájékoztatás és légkondi helyett ventilátor. A koromszerű feketeség a borzalmas állapotban lévő telefonom sajátja. (Fotó: Tbg)

Ami nagy változás, az a kapaszkodók száma, amiből jóval több lett. Főleg a függőleges vonalak száma sokszorozódott meg: ugyan hármas kapaszkodós megoldás nincs itt, mint az Alstomokban, de sokkal kényelmesebb a fogódzkodás, több a rúd, mint a régi, akarom mondani felújítás előtti oroszokon, nem kell hórihorgasnak és kevésbé izzadósnak lenni, hogy az ember kapaszkodni tudjon.

Nagyon fontos újítás, hogy az üléseken végre ki lettek osztva az ülőhelyek: így már mindenkinek világos, hogy a hosszabb üléssorokon hatan, a rövidebbeken, azaz a kocsik végein hárman férnek el egymás mellett.

Ez ugyanis az egyik leggyakoribb konfliktusforrás volt a budapesti metrózásban, hogy tehát pontosan hány ülőhely is van az orosz metrókocsikban. Ebből lettek a „ne rakja oda a szatyrot, mama”, illetve „maga meg fiatalember, túl nagy terpeszben tetszik ülni, húzódjon már össze” típusú beszélgetések, szóváltások, viták, stb.

Ez tehát a múlté, bár az ülőhelyek nem lettek tágasabbak: még mindig összeérnek a vállak és a combok, ahogy ez az orosz közlekedési eszközökön már-már megszokott: Moszkvában egy kicsivel szűkebben számolják a férőhelyeket, mint az elkényelmesedett imperialistáknál nyugaton. És persze, sose felejtsük el: nem a hely kicsi, a seggünk nagy.

Ringatózó vágta

A menet viszont remek: lágyabban ringatóznak a szerelvények, a ringatózó vágta pedig egyáltalán nem hangos. A hangszigetelés tehát jól sikerült, szerintem a 2-es és 4-es vonalon robogó Alstomoknál nem hangosabb az új, akarom mondani stb.

A brutálisan záródó ajtók is finomodtak, ezt kipróbáltam: a záródó ajtóba tettem a lábam, az ajtó összezárt, de csak finoman, majd visszavonult, és amikor kihúztam a lábam, szépen újra összezárt. 

A relék vagy micsodák kicsit hangosabban csettegnek, kattognak és búgnak, mint az Alstomon (pl. egy ajtó nyitódásánál, záródásánál), de ez még legalábbis nem zavaró. Az illesztések pontatlansága, oroszos lazasága annál inkább. 

Na, nem mintha túlzottan rezegnének, csörögnének, csak ha már az első napon így néznek ki, hogy fognak kinézni a 7300-on? 

Ezt az igénytelenséget egyébként egy olvasónk is kiszúrta, ő kicsit keményebben fogalmazott:

„Minden pop szegecs mögül nájlon fityeg, körülöttem egy üres üléssort sem sikerült beszerelniük anélkül, hogy valahol le nem verték volna róla a festéket. Van ahol full igénytelenül más fehér festékkel azért javították. Összeszereléstől karcok a festésen mindenhol. Olajos retek az üléssor szélén vagy felül fújták a sötétzöld üléssor elválasztókat és az tetszik át rajta így. Összefoglalva parádés munka lett.” 

Keleti kényelem

A plafonon található az utastájékoztatás maga. Ez megint csak inkább a Keletet idézi, mint ez elsatnyult, elkényelmesedett Nyugatot: a digitális kijelző digitális, de elég apró, nem látni majd minden pontjából egy zsúfolt kocsinak. A következő állomás mindenesetre kiíródik.

Ugyancsak a plafonon található a ventilátor, ami sajnos nem légkondi, ebben messze nem sikerült megugrania a kor színvonalát a gyártó Metrovagonmasnak. A légkondi hiánya ezen a langyos márciusi napon nem osztott, nem szorzott, majd egy az augusztusi rekkenőben derül ki, megérte-e a mutyizás, akarom mondani a spórolás ez ügyben. Tekintve, hogy a metróban lévő hőmérséklet számos körülmény meghatározza, lehet, hogy nem lesz ebből akkora izzadás, hiszen például az új, akarom mondani felújított metrószerelvényeket már visszatáplálós fékekkel szerelték, kevesebb hő keletkezik tehát az üzem során. (Vicces adalék, hogy a BKV szerint azért nem került légkondi a kocsiszekrényekbe, mert azok gyenge konstrukciója ezt nem bírta volna el.)

A plafonról eltűntek a gyönyörűséges, ötvenes éveket idéző kerekded burájú lámpák, ez pedig fájdalmas: ha már – akarom mondani – felújításról beszélünk, ez maradhatott volna, hiszen igazán ez tette dögössé az orosz - egyébként persze akkoriban is nyugati mintára készült - kocsik belső terét.

Az ajtónyitó gombok végül bent a kapaszkodókra kerültek, ami örvendetes hír. A 444 is pattogott azon a prototípust látva, hogy eredetileg a kocsiszekrény falán, az utasok feje mögött lettek volna, ezen változtattak.

Arról pedig, hogy a felszín, azaz a padlólemez alatt mennyiben újak, akarom mondani felújítottak ezek a szerelvények, korábban írtunk: az orosz karosszériában  a motor japán (Hitachi), a hajtás spanyol (Caf), a hordművet újították fel, vagy gyártották le az oroszok.

A történelmi távlatok is érdekesek: nekem és számos észak- és dél-pesti utasnak ennyi jutott a rendszerváltásból: most már biztos, hogy életem végéig orosz metróval fogok járni, amíg budai és kelet-pesti barátaim elmondhatják magukról, hogy lerázták a KGST-életérzést, hiszen ők légkondis franciával csapatják majd. De hát tudni kell jó helyre születni.

Az új, akarom mondani felújított szerelvények ára valójában nem volt kisebb, mint ha új szerelvényeket vettünk volna (hitelből vettük ugyanis), ráadásul, mivel csak felújításról beszélhetünk, azokat a garanciákat sem kapta meg a város, amiket új szerelvények vásárlásánál megkaphatott volna.

De hát Moszkvának kellett a pénz, a hülyeségekre minden pénzét elköltő Budapestnek pedig valami új vagy újszerű metró. Ez lett belőle.

Az új metrókról érdemes még megnézni az Index régebbi videóját, ami az első szerelvény megérkezése után, a próbafutások előtt készült.

Itt olvashatsz arról, hogy miért valószínű, hogy ezek a szerelvények valójában teljesen új, raktáron lévő metrók voltak, és miért kellett Tarlós Istvánéknak mégis inkább felújításnak eladni az egész projektet.