Kell-e nekünk korrupcióellenes ügyészség? – tette föl önmagának a fogós, ravasz kérdést az Eötvös József Csoport szerda este, és meglepő módon arra jutott, hogy nem. Vagy nem nagyon.

Az Eötvös József Csoportot többnyire konzervatív, nyugatos, valaha a Fidesz környékén politizáló vagy szakértő, de a párt jelenlegi irányvonalától eltávolodott értelmiségiek alapították (például: Chikán Attila, Bod Péter Ákos, Tölgyessy Péter, Urbán László, Sólyom László, Jakab András, Jóri András), azzal a céllal, hogy közéleti kérdésekről folytassanak értelmes vitákat. Ez többnyire sikerült is, az utóbbi hónapok EJCS-rendezvényei elég nagy médiavisszhangot váltottak ki: náluk akadt ki például a kormány gazdaságpolitikájára Jeszenszky Géza és Mellár Tamás, illetve szállt bele pörgőrúgással az oktatásügybe Sólyom László.

Ezúttal a korrupcióellenes ügyészség volt a téma. A vendégelőadók és a vendéglátó jogtudósok azt fejtegették, hogy az ügyészség jelenlegi munkája miért nem alkalmas a korrupció felderítésére, illetve miért nem hozza a várt eredményt.

A magyarok nagy többsége nem is jelentené

 Az első vendégelőadó, Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország  (éppen most perelték ki a minisztériumokból, hogy kik adják kinek a TAO-pénzeket) jogi igazgatója arról beszélt, hogy az európai országok polgárai többnyire – sokkoló módon – a rendőrségtől és az igazságszolgáltatástól várják el a korrupció elleni küzdelmet, ezekhez fordulnak, ha korrupciót tapasztalnak. Az Eurobarometer 2013-as adatai szerint már jókora különbség figyelhető meg a régi tagországok (EU15) és az újak (EU12) között: az új tagországok polgárai sokkal kevesébé bíznak az igazságszolgáltatásban illetve az ügyészségben, ha a korrupció elleni küzdelemről van szó. Újabb nagy meglepetés.

Az igazán drámai adat azonban abban a kutatásban lapul, amely arra kérdezett rá a polgároknál, hogy jelentenék-e, ha a környezetükben korrupciót érzékelnének? A 2016-os magyarországi eredmény lesújtó:

csupán az emberek 21 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelentené a korrupciót.

Az EU-átlag 57 százalék. Még ennél is szomorúbb, hogy a magyar adat évről évre romlik, 2013-ban még 30 százalék jelentett volna.

Ligeti szerint Magyarországon jelenleg legalább  tucatnyi hatóság/szerv működik, amelynek törvényi kötelezettsége a korrupció elleni a küzdelem: az ügyészség, a rendőrség, a nemzeti védelmi szolgálat, az alkotmányvédelem, az adóhatóság, a Kehi, a számvevőszék, zöldhatóság és így tovább. Ha új szervezetet is hozna létre valaki a korrupció üldözésére, arra aligha lehet számítani, hogy ezekhez képest új információkat lenne képes földeríteni, inkább ugyanezen az információs bázison osztozna.

Polt Péter bármilyen ügyet le tud nyelni, és ha komoly politikus érintett, le is nyeli

Az ügyészségek korrupció elleni eredménytelensége még a statisztikákból is kiderül: míg az ügyészekhez kerülő átlagos ügyek 90 százaléka vádemeléssel végződik, addig a korrupciós eseteknél ez az arány az 50 százalékot sem éri el.

Az igazán nagy botrányt kavaró politikai ügyekben, mint amilyen az MNB-alapítványok vagy a letelepedési kötvények ügye, pedig általában nyomozás sem indul. Az ügyészségnek az a lehetősége, hogy lenyelje az ilyen ügyeket, óriási lyuk a rendszeren. A magyar Transparency például feljelentést tett az MNB-alapítványok miatt, de hónapok alatt azt sem sikerült elérnie, hogy az ügyészség hivatalosan elutasítsa a nyomozást. Ehelyett más korábbi ügyekre hivatkozva közölték, hogy nem nyomoznak. A magyar rendszer egyik legnagyobb hibája ez: nincs hatékony jogorvoslati lehetőség, ha az ügyészség nem hajlandó nyomozni.

Ligeti szerint az ügyészség még ma is állam az államban, az 1953-ban bevezetett szovjet típusú rendszer számos eleme megmaradt. Az ügyészség fölött senkinek sincs valódi felügyelete, teljhatalmú irányítója a legfőbb ügyész, aki bármilyen ügybe bármikor belenyúlhat, nyom nélkül, korlátlanul utasíthatja az ügyészeket, és nincs olyan fórum, ahová panasz esetén fordulni lehetne. (Illetve csak olyan fórumhoz lehet fordulni, ami a legfőbb ügyész alá tartozik. Püff.) Bármilyen ügy bíróságra kerülését meg tudja akadályozni. Tehát a legfőbb ügyész személyén keresztül kézben tartható az egész igazságszolgáltatás.

Márpedig a kormányfő bizalmasa, szotyizótársa és de facto beosztottja, Polt Péter kirobbanthatatlan a legfőbb ügyészi székből, a Fidesz törvénymódosítása kétharmados többséghez kötötte a leváltását, illetve új személy jelölését, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Polt, ha akar, élete végéig maradhat a székében. 

Romániában az ügyészség elitváltást hajt végre

A második vendégelőadó, a kolozsvári Sapientia Tudományegyetem jogtudományi intézetének igazgatója, Veress Emőd a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) tevékenységét értékelte. Veress hangsúlyozta, hogy nem szakterülete a büntetőjog (a gazdasági és üzleti jog kutatója), ezért inkább civil véleményként kezelendő a hozzászólása. A román média, a hétről hétre a DNA mellett utcára vonuló tömegek és nemzetközi szervezetek véleménye szerint a korrupcióellenes ügyszség tevékenysége folyamatos diadalmenet.

Ezt támasztják alá az évről évre nyilvánosságra hozott statisztikai adatok is. Minden évben több ügy, több vádlott, több elítélt. 2016-ban már 1270 vádlottat küldött bíróságra a DNA, ezek között volt három miniszter, 6 szenátor, 11 képviselő, 47 polgármester, bírók, ügyészek, rendőri vezetők. Ezek közül 897 embert már elítéltek, a felmetési arány mindössze 10,5 százalékos.

Veress szerint a politikai elitben mélyen és többszörösen csalódott románok most a korrupcióellenes ügyészségben látják a megváltást,

„új bálványt talált a közhangulat”. A DNA (homályos titkosszolgálati háttérrel és motivációval) tulajdonképpen elitváltást hajt végre. A politizáló tömegek lelkesedése mellett gyakorlatilag lehetetlenné vált a DNA kritizálása, mert akár a legeslegjogállamibb érvelés is azonnal összemosódik a korrupt politikusok mentegetésével.

Pedig – ahogy ezt alig egy hónapja Magyari Péter is fejtegette ebben a cikkben – a DNA működésében rengeteg az aggodalmas elem. Rögtön a legaggasztóbb a titkosszolgálati szál. A ceausescui idők rettegett Securitatéjától sok embert, belső szabályt és működési logikát megörökölt, hatalmas méretű és befolyású SRI szerepét a korrupcióellenes nyomozásokban számos bizonyíték igazolja. A titkosszolgálat egyértelműen irányítója és befolyásolója politkai-gazdasági-hatalmi játszmáknak, zsarolásoknak a DNA-n keresztül.

Veress Emőd szerint a DNA számos olyan eszközt is használ – és ez is mutatja tevékenysége politikai jellegét –, amelyeknek közelébe sem mehetne az ügyészség egy jól működő jogállamban. Rendszeresen a sajtón keresztül támad meg bizonyos politikai szereplőket, szivárogtat, karaktergyilkosságokat követ el, megzsarol más hatalmi ágakat (például az alkotmánybíróságot). A letartóztatások köré médiacirkuszt szerveznek.

Az erdélyi jogászprofesszor azt is kifejtette, hogy a DNA munkája valóban csökkenthette a romániai korrupció mértékét, de ez elég nehezen mérhető adat. A korrupció csökkenését az állampolgároknak leginkább az intézmények hatékonyabb, jobb működésén keresztül kellene érzékelniük. Ezt viszont egyáltalán nem érezhetik, sőt. A román közigazgatás hatékonysága a DNA nyomozásai miatt érezhetően romlott. A közigazgatásban dolgozók, főleg a vezetők nem mernek felelősséget vállalni, ugyanis a szigorított korrupciós szabályok miatt büntethetővé, korrupciós bűncselekménynek számító

hivatali visszaéléssé vált a hibás hivatali működés is.

És a DNA által leleplezett ügyek többsége ilyen pitiáner hivatali hiba.

Sajnos azonban EU feltétlen támogatása és a közhangulat lehetetlenné teszi, hogy a DNA működését komolyabb felülvizsgálat alá vegyék. Bár, tette hozzá Veress, az utóbbi időben már a nemzetközi közvéleményben is látszik elmozdulás, például az USA, amely az egyik legnagyobb támogatója volt a DNA létrehozásának, legutolsó országjelentésében már szóvá tette a fenti problémák egy részét. Veress végkövetkeztetése így szólt, és ez egy esetleges magyar korrupcióellenes ügyészség ötletére is alkalmazható:

„Egy korrupcióellenes szervezet nem tud másképpen működni, mint az a kulturális közeg, amiben létrehozták.”

A vitához hozzászólt Schiffer András, az LMP volt frakcióvezetője, visszavonult politikus, aki visszavonulása óta újult erővel közszerepel.  Schiffer esküdt ellensége az ilyen demagóg megoldásoknak, mint egy korrupcióellenes ügyészség. Szerinte nem véletlen, hogy az USA ilyen lelkes támogatója a román DNA-nak. (Bár Veress éppen azt mondta, hogy az USA már kritikusabb mostanában.) Illetve meg kell nézni, miért mindig ugyanazok a követségek szólalnak meg a DNA mellett? Mely országok képezik ki az DNA ügyészeit? Miért elsősorban magyar politikusok vannak a DNA célkeresztjében?

Schiffer eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha holnap úgy döntene a magyar kormány, hogy fölállítja a korrupcióellenes ügységet: ki nevezné kia  vezetőjét? A Fidesz, ki más. Tehát: Orbán. Tehát: egy újabb Polt Pétert kapnánk a nyakunkba. Honnan toboroznák az ügyészeket? Hát a meglévő ügyészi állományból. Ezzel biztosan nem lennénk előrébb.

Jakab András, az MTA jogtudományi intézetének igazgatója foglalta össze a vita tanulságait: a résztvevők szerint inkább a meglévő ügyészségi struktúrában, az eljárásjogi szabályok alakításával, az ügyészi vezetők elszámoltathatóságával, illetve az ügyészi tétlenség esetén megfelelő jogorvoslati (fellebbviteli) lehetőség biztosításával lehetne hatékonyabbá tenni a korrupció elleni küzdelmet, mintsem egy különleges ügyészség felállításával.  Ja, és nem ártana, ha lehetne büntetlenséget ajánlani (vádalku) azoknak , akik hajlandók együttműködni a hatóságokkal, mert a korrupció olyan bűncselekménytípus, ami az érintettek legalább egy részének együttműködése nélkül gyakorlatilag felderíthetetlen.