A magyar gazdaság 2006 és 2015 között 4,6 százalékos gazdasági növekedést produkált, de ha nem lettek volna uniós források, ebben az időszakban 1,8 százalékkal csökkent volna a GDP 

- derül ki abból a tanulmányból, amit a KPMG és a GKI készített az uniós pénzek 2007 és 2013 közötti felhasználásáról. A Miniszterelnökség által kiadott anyagot a Napi.hu összegezte.

A tanulmány szerint a kitűzött célokból szinte semmi nem teljesült, a 14 ezer milliárd forintnyi támogatás csak arra volt elég, hogy a magyar gazdaságot a víz felszíne felett tartsa, de érdemi változásokra már kevés volt, főleg a pazarlások miatt. Ezért Magyarország felzárkózása lelassult, sőt visszájára is fordult.

A tanulmányban kiemelik azt is, hogy a magyar gazdaság kórosan függ az uniós támogatásoktól.A lakossági fogyasztás ebben az időszakban 5,3 százalékkal csökkent, de uniós források nélkül 11 százalékkal esett volna vissza. A legkomolyabb függés a beruházásoknál tapasztalható: a befektetések az uniós pénzeső ellenére is csak 2,8 százalékkal nőttek, enélkül viszont 31,3 százalékos lenne a visszaesés.

A GKI és a KPMG arra jutott, hogy 2007 és 2013 közötti a foglalkoztatás 280 ezer fővel emelkedett, de uniós pénz nélkül ez csak 105 ezer fős bővülésre lett volna elég. Ezzel párhuzamosan Magyarország versenyképessége jelentősen romlott a régiós országokhoz képest: míg 2006-ban a World Economic Forum felmérése szerint a 12 csoportból álló versenyképességi listán Magyarország 7 csoportban az első vagy a második helyen szerepelt, addig 2016-ban 10 csoportban az utolsó helyen állunk.

A tanulmány megállapítja, hogy bár jutottak pénzek az egészségügy és az oktatás fejlesztésére, de azok felaprózottsága és a koncepció hiánya miatt nem érték el hatásukat, nem sikerült átütő strukturális változásokat elérni.

A pénzeket azokra a területekre kellett volna fókuszálni, amelyek nem csak átmenetileg, de hosszú távon is javítják a versenyképességet. Ilyen terület lenne az oktatás, az egészségügy, a kutatás-fejlesztés, a munkavállalók képzése és itthon tartása.

Kiemelik azt is, hogy az eszközbeszerzéseket és a beruházások ütemezését sok esetben nem a valós piaci igények, hanem a támogatási lehetőségek megjelenése vezérelte.

Miközben az uniós támogatások egyik célja a munkahelyteremtés és a munkaerő megtartása lett volna, a ciklus végére olyan mértéket ért el a képzett munkaerő elvándorlása, hogy ez lett a magyar gazdaság egyik legnagyobb kihívása.

A kutatás arra jutott, hogy teljes kudarc a 2007-2013 közötti uniós ciklus, amiért ugyanúgy felelőssé teszik a programokat meghirdető Gyurcsány-kormányt, mint a programokat aztán átíró Orbán-kormányt.

A magyar GDP a támogatások ellenére lassabban nőtt, mint a visegrádi országok gazdasága. Ráadásul a régióhoz képest is nőtt a lemaradásunk, miközben a magyar gazdaság függősége a legnagyobb az uniós forrásoktól. Emlékezettnek, hogy 2006 előtt eladósodásból finanszírozta az ország a fejlesztéseket, 2007-től viszont szinte kizárólag uniós forrásokból.

Ez most is így megy, ami nem túl biztató, hogy nem lehet tudni, hogy a 2014-2020-as ciklus kifutása után mi fogja hajtani a gazdaságot.

Kiderül az is, hogy a vállalkozásoknak adott igyenpénztől nem lehet csodát várni: a vissza nem térítendő támogatásoknak nincs jelentős gazdasági mutatókra gyakorolt pozitív hatása. 

Megállapították azt is, hogy mivel beáramló 40 milliárd eurót az utolsó fillérig a Magyar Nemzeti Bank váltotta át, hatalmas devizatartalékhoz juttatta az államot. Így az uniós milliárdok helyettesítették a korábban felvett EU-IMF-hitelt, és elősegítették a devizahitelek átváltását forinthitelekre.

Az uniós támogatások által generált beruházások és többletfogyasztás növelte a költségvetés adóbevételeit is, ami közvetett módon segítette a költségvetési stabilitás elérését és a kamatszint csökkentését. Az uniós források nélkül az államháztartás hiánya tartósan a 3 százalékon vagy felette lett volna. Az államadósság pedig az elmúlt évek csökkenése helyett a GDP 84 százalékára emelkedett volna, a mostani 73 százalékkal szemben.