„Nem jól van az, hogy ebben a fene nagy demokráciában a normális millióknak még a nemzeti ünnepeink méltósággal, büszkeséggel való megünnepléséhez sincs joguk, de egy agresszív, néhány ezer vagy akár néhány tízezer fős, részben félrevezetett fiatalokból, részben külföldi zsoldban álló fizetett provokátorokból álló csoport bármit megengedhet magának.”

Ezzel a mondattal kezdődik a Magyar Idők szerdai véleménycikke, aminek már a címe is sokat mond:

FESZEGETIK A POFONOSLÁDA TETEJÉT

A cikk szerzője a Kádár-kor kisemberét idézően puffog azon, hogy míg őt 20-30 ezerre bírságolják egy szabálytalan parkolásért is, addig ezek a tüntetők lezárják az Oktogont, és vonulgatnak az Lánchídon, és még csak meg sem büntetik őket. A Magyar Idők azt írja, ezek az emberek „valójában szánalmas figurák, akik egyrészt feltűnési viszketegségben szenvednek, másrészt ilyenkor érzik magukat valakinek, mert örömüket lelik abban, hogy bosszúságot okoznak, na nem a hatalomnak, ahogyan ezt ostobán gondolják, hanem a békés, többmilliós többségben lévő magyaroknak”.

„Sokunknak kezd már elegünk lenni. Vészesen fogy a türelmünk. Nem kellene már tovább annak a bizonyos pofonosládának a tetejét feszegetniük ezeknek a hivatásos Gulyás Mártonoknak”

- fenyeget a szerző, de úgy, hogy még Marosán György is elismerően csettintene.

A cikk a Kádár-kori szólamokat idézve végig a csendes többségre hivatkozik, akik a szerző szerint a kormányt támogatják. Velük szemben állnak a hangos nyikhajok, akiket megtévesztett a globalista pénzelit, és káoszt, kormányellenes forradalmat akarnak szítani Magyarországon. Ez a duma tényleg, szinte szó szerint idézi a Kádár-rendszer titkosszolgálati zsargonját, abban is „nyugati imperialista fellazítási politikától” meg „a belső ellenség felforgató tevékenységétől” óvták a szolgálatok, a szocializmus útján járó elkötelezett, csendes többséget.

De a Magyar Idők cikke végén szerencsére felcsillan a stabilitás nyújtotta öröm és az államhatalom szilárdságába vetett hit:

„A liberális-globalista világbirodalom urai magyar liberális barátaikkal felsülnek, mert választást nyerni nemzetellenes, mélységesen demagóg (hogy ne mondjam: populista) politikájukkal nem tudnak, a hivatásos Gulyás Mártonok pedig kevesen lesznek egy kormányellenes puccs kirobbantásához.

Magyarország nem Ukrajna, Budapest nem Kijev, a Kossuth tér nem a Majdan.

A hazai csicskák provokálhatnak, kellemetlenkedhetnek a nemzeti ünnepeinken, cirkuszolhatnak egy-egy kormányzati intézkedésen (ilyet hetente találnak, hiszen bármibe bele lehet kötni), fütyülhetnek, szirénázhatnak, orbánozhatnak még legalább 2022-ig. De viselkedjenek! Tartsák be a társadalmi együttélés minimális szabályait, mert a pofonosláda tetejét félig már kinyitották.”

Üdv újra 1955-ben!