Orbán Viktort CEU-párti tüntetők fogadták Grúziában. Ez a példátlan eset - mármint az a Magyarországon elképzelhetetlen történés, hogy Orbán közelébe jutnak tiltakozók - annyira felkavarta a magyar kormánypárti médiát, hogy azonnal el is magyarázták az olvasóiknak, mit is kell gondolniuk minderről. Nagyon nem kell törniük magukat, elég két szó: Soros György. Pontosabban Soros György keze, ami elér Grúziáig, vagyis 8900 kilométer hosszú.

A szorosan együttmozgó kormánysajtóból az Origo vállalta magára, hogy helyzetjelentést adjon Soros György és a grúz tüntetők összefonódásáról, amit aztán a többiek átvettek. Egészen parádés munka lett. 

Amit a propaganda szerint Grúziáról tudni érdemes: 

1. „Az talán könnyen belátható, hogy szinte kizárt, hogy egy évek óta húzódó orosz konfliktussal terhelt Grúziában éppen a Soros-egyetem ügye lenne a legforróbb téma. Legalábbis nehezen képzelhető el, hogy ha csak páraknak is, de valóban az volt a legfontosabb dolguk péntek délelőtt, hogy egyébként magyarul és angolul írt, CEU-t támogató papírlapokat lobogtassanak Orbán Viktornak és delegációjának.” Valóban, már az sem volt igazán érthető, hogy a CEU mellett felszólaló Nobel-díjasok mennyire ráérnek, a grúz ellentüntetők sem lehettek többen. De talán az is van, hogy a CEU-nak számos grúz diákja volt az elmúlt negyed században, akik figyelemmel kísérik, mi történik a volt egyetemükkel, megmaradtak a kapcsolataik. Csak egyetlen példa, az ország jelenlegi elnöke, Giorgi Margvelasvili is Budapesten végzett a CEU-n, vele is találkozott Orbán Viktor.

Meglepő módon az Origo iránymutatása egybecseng Tuzson Bence kommunikációs államtitkárnak a köztévén péntek este elmondott megfejtésével: „ott is vannak szervezetek, amelyeket Soros György vagy az a kör pénzel, de az is kiderült, hogy ott is vannak emberek, akiknek ebből elegük van”. 

Utóbbi fél mondattal arra utalt, hogy szimpátiatüntetők is voltak Orbán mellett. Nyilván azért, mert ha van igazán forró ügy Grúziában, akkor az az Orbán-kormány elmúlt hét évének dicsérete és a migráció elutasítása. Szerencsére nemcsak Soros ügynökei, hanem ők is ráértek, hogy megmutassák szolidaritásukat. 

2. A társai nevében is eljáró Origo szerint „nem az Orbán elleni tüntetés az első jele, hogy Soros György Grúziában kavar, a milliárdos hálózatának Grúzia túlzás nélkül hazai pálya. Mutatunk is néhány idevágó bizonyítékot” - ígérik, és tessék:

A 2003-ban Eduard Severnadze kormányfőt megbuktató rózsás forradalom egy gondosan megszervezett politikai akció volt, amiben komoly szerepük volt a civil szervezeteknek. Érdemes tehát odafigyelni rájuk. És persze sokat emlegették akkor Sorost, aki egy grúz politikus szerint 42 millió dollárt fordított arra, hogy az Amerika-barát Miheil Szaakasvili kerüljön hatalomra, ráadásul Szerbiában képeztek ki forradalmár grúzokat és jutott pénz az ellenzéki sajtónak is. Magáról Szaakasviliról azt érdemes tudni az Origo szerint, „hogy egy New Yorkban tanult jogász, aki 2003-ban, mit ad isten, megkapta Soros alapítványának a díját, az Open Society Awardot.” Kemény szavak egy jogász végzettségű, mit ad isten, Soros-ösztöndíjas miniszterelnök propagandalapjától. Még a méltatanul alulértékelt rense.com-ot is bedobják forrásként, ahol Szaakasvilit Soros szajhának nevezik. 

Az Origo aztán azt írja, hogy - újabb bátor szavak az orbáni propaganda részéről - „Szaakasvili igazi főnyeremény volt Grúziának, hatalomra jutása után saját hatalma biztosítására próbálta megváltoztatni a jogszabályi környezetet, aztán 2008-ban, a hírek szerint George Bush akkori USA-elnök személyes biztatására, belekezdett egy háborúba Oroszországgal.”

A háborúról megjegyezik, hogy a mai napig nem sikerült tisztességesen lezárni, de „Szaakasvilinek mindez persze már nem fáj, mert amikor 2013-ban aztán megbukott, Ukrajnába ment, ahol állampolgárságot kapott, majd az a bravúr is összejött neki, hogy az egyik legkorruptabb régió, Odessza kormányzójának megválasszák. Példátlan életpálya.”

Az Origo így összegzi a saját munkáját: „Tehát nagyjából ezzel érdemes tisztában lenni a mai minitüntetés háttere kapcsán. Soros jó munkát végzett Grúziában, hiszen a hálózata bármikor képes akcióba lendülni, ha helyzet van. Orbán Viktor látogatása Tbilisziben úgy tűnik, ilyen volt.”  

Néhány dologgal azért talán mégis érdemes lenne kiegészíteni az Origo cikkét, csak nehogy történelemhamisítás látszába keveredjenek.

Az orosz-grúz háború orosz agresszió volt. Nem én állítom, maga Orbán Viktor mondta.

Olyasmi történt, amely a hidegháború vége óta nem fordult elő. A nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt 20 évben ismeretlen volt"

- nyilatkozta Orbán Viktor az Infórádiónak 2008. augusztus 14-én. "Ma Grúzia, holnap talán Ukrajna, nem tudjuk, hogy hol lehet a vége" - látott a jövőbe Deutsch Tamás azon a tüntetésen, amit a Fidelitas szervezett az orosz nagykövetség elé, ezen felszólalt Szijjártó Péter is.

Orbánnak még 2012-ben sem jutott az eszébe, hogy Szaakasvili Soros-ügynök. Annyira nem, hogy 2012 szeptemberben már miniszterelnökként az akkori grúz kormányfő kampánygyűlésére is elment, a stadionban több ezer ember Viktor, Viktor kiálltással fogadta, ő pedig ezt üzente az Európai Néppárt alelnökeként is: „Grúziának, ahogyan Magyarországnak is, tovább kell haladnia azon az úton, amely a posztszovjet világ felől egy versenyképes európai állam kialakulásának irányába visz”. 

Orbán támogatása kevés volt, Szaakasvili egy hónappal később elbukta a választást. 2013-ban aztán az akkor már Grúziában és Oroszországban is körözött volt kormányfő a hírek szerint azért tárgyalt Budapesten Orbánnal, bízva a jó személyes kapcsolatukban, hogy menedékjogot kapjon. Addigra viszont szorossá vált Orbán és Putyin viszonya, a magyar miniszterelnök nem akarta kiváltani Moszkva haragját egykori barátja miatt. Így került végül Magyarország helyett Ukrajnába Szaakasvili. 

Szóval talán ezt is érdemes tudni még az Origóban most áttételesen Soros szajházott Szaakasvili és Orbán személyes kapcsolatáról.

És hogy mekkorát fordult a világ azóta. A magyar kormánysajtóban most már egyértelműen a grúzok nyakába varrt 2008-as konfliktus idején Orbán beszélt a szerinte kívantos orosz-magyar viszonyról: 

„Ha Magyarország helyesen méri fel saját helyzetét, akkor látni kell, hogy semmiképpen sem a külön utas, orosz-barát vonalvezetés szolgálja az ország érdekét. Ha egy felemelkedő hatalom fél-perifériáján akarunk elhelyezkedni, akkor csak egy vakbél-szerepre szorítkozik a létezésünk értelme, amire biztos szükség van valamiért, különben nem nőtt volna oda, de baj sem történik, ha el kell onnan távolítani. Ez nem az a szerep, amit szerintem egy ezer éves múlttal rendelkező, közép-európai kultúrnemzet maga elé célul tűzhet ki, hogy ilyen appendixként ott fityegjék".

Az akkori miniszterelnökről, Gyurcsány Ferencről Orbán ezt mondta:

„Attól viszont komolyan tartok, hogy a miniszterelnök gyakori útjai nem az orosz balett csodálata miatt történnek, hanem bizonyos szellemi függőség miatt, amely annak köszönhető, hogy a kommunizmus központja mégiscsak Moszkva.”

De ez már tényleg annyira a múlt, mintha meg sem történt volna, a jelen pedig az, ahogy Dömötör Csaba válaszolt a héten Orbán Viktor oxfordi Soros-ösztöndíjára vonatkozó kérdésre: „Oxfordot nem Soros György alapította”. De legalább a magyarok számára most az oroszellenes Szaakasviliről kiderült, hogy Soros ügynöke volt. És most kapcsoljuk a múlt egyre fénylőbb csillagát, Kádár Jánost.

link Forrás