12 évesen, egy fordulatokban teli életút végén elhunyt az internet legnépszerűbb békája, Pepe. Ezt alkotója, Matt Furie jelentette be, képregényes formában. Pepét barátai gyászolják a ravatalán.

link Forrás

Pepe 2005-ben született a Myspace-en, a Boy's Club című sorozatban. Eleinte kicsit betépett, de alapvetően ártalmatlan rajzfigura volt, aztán néhány év alatt átkerült a 4Chanre és a redditre, 

és a mémnyelv, illetve mémmitológia alapkaraktere lett.

Ekkoriban nem lehetett kinyitni egy böngészőt a bús Pepe nélkül:

Aztán jött a pedáns Pepe:

A mérges Pepe:

És a többiek. 

Pepe eddigre már nyilvánvalóan tűlnőtt eredeti szerepén. 2014 végére a béka annyira mainstream lett, hogy Katy Perry és Nicki Minaj is posztoltak róla.

link Forrás

Ezt nyilvánvalóan nem tűrhette a mémgyártók zárt közössége.

Úgy érezték, a basic internetezők (avagy normie-k) kicsavarták a kezükből, ezzel tönkretették kedvenc játékukat. Voltak, akik úgy vágtak vissza, hogy még több Pepével árasztották el az internetet, teljesen leértékelve azt. De ennél is fontosabb fordulat volt Pepe életében, hogy mások azzal álltak bosszút az elmainstreamesedésért, hogy

elterjesztették, Pepe valójában gyűlöletszimbólum. 

Tonnaszámra készültek a rasszista mémeket és Pepét összekeverő képek, rálátó források szerint (nem vicc, 4chanesek beszéltek erről a Daily Beastnek) teljesen tudatos, összehangolt akcióban. 

Pepe az alt right kedvenc szimbóluma lett, innen pedig már csak egy lépés volt, hogy a Trump-kampány mémháborújának központi figurája legyen. Ami pedig eleinte csak trollkodás volt (<-ide nem lehet elég idézőjelet tenni), az lassan tényleg megtelt tartalommal. Utólag már nem lehet pontosan szétszálazni, ki posztolgatta a békát csak azért, hogy bosszantsa a liberálisokat, és ki látta bele valóban, hogy Pepe az új horogkereszt, de a választás előtt már odáig jutott a helyzet, hogy Hillary Clinton állt ki a béka ellen, és hivatalosan is gyűlöletszimbólumnak nevezték. 2016 volt tehát az év, amikor az Amerikai Egyesült Államok egyik elnökjelöltje közleményt adott ki egy rajzolt béka ellen. (A másik meg büszkén posztolta azt.)

Készítője, Matt Furie kétségbeesetten figyelte a fejleményeket. Tavaly ősszel meghirdette a "Mentsük meg Pepe"-kampányt, amivel vissza akarta nyertni a béka feletti értelmezés irányítását, és visszaadni Pepe eredeti, békés jelentését. Nem volt könnyű dolga: Pepe annyira ősszenőtt a szélsőjobbal, hogy legutóbb például a Zara volt kénytelen vsszahívni egy szoknyát, mert az emberek úgy ítélték meg, a rávarrt békefigura túlságosan hasonlít Pepére.

link Forrás

Mostanra Furie belátta, ez a harc elbukott. Az aranyos Pepe a Nagy Mémháború áldozatává vált, Furie ezért inkább eltemette a figurát.

"Pepe rehabilitációja óriási feladat volt, és nehéz elképzelni, hogy Furie-nek jó érzés lett volna újabb Pepe-rajzokat készíteni, miközben tudta, hogy sokan egészen máshogy néznek majd ezekre a képekre, függetlenül az alkotó szándékától" - írja az ügyben a Comic Book Resources szaklap. Megjegyzik azt is: "Nem valószínű, hogy Pepe hivatalos halála meggátolna a szélsőségeseket abban, hogy felhasználják a képet. De így is ezt volt Furie leghatásosabb eszköze arra, hogy visszaszerezze saját figuráját. Pepe lelke visszatért a készítőjéhez."

link Forrás

Valóban, arra nem nagyon érdemes számítani, hogy Pepe ezentúl nem tűnik fel ebben a szerepben (bár az európai Pepe, Marine le Pen épp most szenvedett vereséget). 

Egy nekrológban itt jön az a rész, ami elhelyezi az illetőt a világ nagy egészében. Pepe élete és halála pontos lenyomata annak, hogyan lett az internetes kultúrából globális mainstream, és választásokat befolyásolni képes erő. Pepe 12 éve alatt nagyjából úgy változott meg az internet, ahogy az ő békaélet-útja alakult.

Pepe és Furie története lehetséges válasz arra az évezredes kérdésre is, meddig tart egy alkotó befolyása alkotása felett. Elsőre úgy tűnik, a mémkorszakban, a Forrás:internet világában gyakorlatilag már semeddig, és onnantól kezdve, hogy valaki megnyomta az élesítés gombot, semmiféle hatása nincs saját művének életére. De Furie azt is megmutatta, hogy azért még most is létezik olyan gesztus, ami átszűrődik az áthatolhatatlannak tűnő, zajos masszán.

A 4chan azóta már lényegesen előrébb jár azon a úton, hogy ártalmatlan szimbólumokat trollkodásból/komolyból gyűlöletjelképpé alakítsák át. Tim Pool Youtube-riporter így foglalta ezt össze:

link Forrás

Túszul ejteték például a lila sticker-galambot, és sikerrel terjesztették el, hogy az oké kézjel (ez), azt jelenti, hogy white power (ezért), most pedig már azon ügyködnek, hogy a jelbeszéd minden egyes kézjelét rasszista/náci jelentéssel ruházzák fel. Van, aki viccből, van, aki azért, hogy megmutassa, egy pincében a számítógép előtt ülve is lehet befolyásolni a világot, és van, aki valóban gyűlöletből. Még nem látszik tisztán, hogy van-e tovább ezen az úton, vagy Pepével elért a csúcsra a mémháború, és innentől már csak utóvédharcok folynak. 

De Pepe ezt már az égi mocsárban, békésen brekegve figyeli.

A szerző normie, így elképzelhető, hogy nem értett mindent egészen pontosan.