Óriási svunngal vetette rá magát a Momentum Mozgalom (MoMo) legutóbbi, origós akciójára a fideszes sajtó. Fekete-Győr András csütörtökön egy kamerás társaságában besétált a híroldal Montevideo utcai szerkesztőségébe és személyesen kérte számon Kovács András újságírón a pártjukról szóló lejárató anyagokat. 

Emiatt a MoMo kapott kritikát ellenzéki és független oldalakról is, az Origo feljelentést helyezett kilátásba, de kiakadt a Schmidt Mária-féle Figyelő, a Figyelő főszerkesztőjének blogja, és most kiakadt "az Öreg", azaz Stefka István, a Magyar Hírlap egykori, a Pesti Srácok blog mostani írófejedelme is. Annyira rutinos, tapasztalt róka, hogy megvárta, míg elvonuljon a jelentéktelen, egybecsengő vélemények első hulláma, hogy aztán szombaton váratlanul ledobja az atomot. 

Stefka, akit 1982-ben a kommunista belügy kitüntetett példás sajtómunkájamiatt, blogja felcíme szerint "mindenre emlékszik", és mer is beszélni emlékeiről: vészjósló korszakokat idéz számára az origós akció. Szerinte a momentumos suhancok "Lukács György szellemi gyermekei", akiket csak a hatalom megszerzése motivál, és tagadnak mindent, ami nemzeti, pártolnak mindent, ami erőszakos. A Momentum nem más, mint a Tanácsköztársaság hű követőinek alakulata, amely betör, fenyeget, számonkér, fenyegetőzik, közszolgálati tisztogatást helyez kilátásba, mindezt csak azért, mert valakik le merték írni az igazságot. 

Stefka szerint látni kell, hogy az ellenzéki politizálás hirtelen agresszív alakot öltött: az Európai Unióban háború zajlik a honvédő Orbán Viktor és menekültpolitikája ellen, élesedik a 7-es cikkely, idehaza az országházban és most már szerkesztőségekben lendül támadásba a Soros György által pénzelt ellenállás, mindemögött pedig egyetlen valódi cél lebeg: minél több bevándorló betelepítése Európába. Most kell észnél lenni, mert ha nem vagyunk éberek, a helyzet csak durvulni fog. A finálét érdemes betű szerint is megörökíteni: 

"Berontottak az Origó szerkesztőségébe, de mi a biztosíték arról, hogy holnap más szerkesztőségeket nem foglalnak-e el? Mi a garancia arra, hogy holnap fegyverrel a kezükben nem rohanják meg a független újságírás központjait, a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót, a Magyar Postát, mint tették a bolsevikok Oroszországban 1917-ben és a Lenin fiúk, Kun Béláék, Szamuelyék, Pogányék 1918-ban, 1919-ben?  Ébresztő! Ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Itt háború van uraim! Engedély nélkül elfoglalták az utakat, köztereket, a Terror Háza Múzeumot meggyalázták, a Parlament és a Köztársasági Elnök palotájának tekintélyét semmibe vették. Március 15-én, a forradalom és szabadságharc napján durván megzavarták a nemzet ünnepét. Meddig kell ezt tűrni?

Ez, ami történt, az a Charlie Hebdo elleni terroristatámadással ér fel. Ott tucatnyi újságírót gyilkoltak meg. Most az egyszer csak kamerával hatoltak be egy szerkesztőségbe, de legközelebb Fekete-Győr Andrásék kezében géppisztoly lesz. Ugyanilyen bután, békésen fognak ránézni az újságírók akkor is a támadókra? Akkor is meglepetés lesz? Még mindig nem világos, hogy az ő szavuk az erőszak? Ezek nem akarnak békés eszközökkel szót érteni a másikkal.

Nem akarnak választást. Mert nincs szavuk, nincs érvük. Számukra sürgős a hatalomátvétel. A megbízotti pénz fogyóban. A kérdés az, hogy a szabad választás által megszerzett hatalmat, csak úgy simán, fenyegetőzésre átadjuk- e? Meddig terjed az angyali türelem?"