Szerdán kezdődik Európa talán legizgalmasabb aktuális pere, a montenegrói puccsisták tárgyalása. Montenegró heteken belül a NATO tagja lesz, és valószínűleg nem véletlen, hogy a katonai szövetség csütörtöki csúcstalálkozója elé időzítették a tárgyalás kezdetét.

Milivoje Katnic főügyész összesen 14 ember ellen emelt vádat, köztük ketten orosz állampolgárok és szökésben vannak, ketten a legnagyobb montenegrói ellenzéki párt emberei, a többiek pedig szerbek, és egyik közülük a szerb csendőrség egykori parancsnoka. A vádirat egy kémregény vad fordulatain is túltesz, hiszen az alábbiak állnak benne.

Egy volt fegyenc a Krímbe megy harcolni

Alekszandar Sindelic, vagy becenevén Szasa, egy hosszú vörös szakállt viselő zűrös alak. Egyszer már elítélték gyilkosságért Szerbiában, és kezelték elmebajjal is. 2014 elején Szerb Farkasok néven egy paramilitarista csoportot alakított, amely önkénteseket toborzott a kelet-ukrajnai háborúba, az oroszok támogatta felkelők oldalán. A farkasok állítólag részt vettek a Krím megszállásában is, majd Donyeckben harcoltak tovább.

Sindelic ott ismerkedett meg két orosszal, bizonyos Eduard Sirokovval és Vlagyimir Popovval. Mindketten a GRU, vagyis az orosz katonai titkosszolgálat ügynökei. 2015 májusában meghívták Moszkvába, ahol Sindelicet beszervezték. Előtte órákon át egy hazugságvizsgáló gépre kapcsolva faggatták, hogy megbizonyosodjanak szándékairól.

Az oroszok 2016 áprilisában nagyon komoly megbízást adtak neki: álljon készenlétben, hogy a vezényletével terrortámadásokkal akadályozzák meg, hogy Montenegró a NATO tagja legyen.

Az oroszok persze nem csak rá számítottak. A 2016 októberére kiírt montenegrói választás kampányában rengeteg pénzzel segítették a legnagyobb ellenzéki pártot, ami azt ígérte, hogy visszavonják a 620 ezres volt jugoszláv tagköztársaság felvételi kérelmét a katonai szervezetnél. Szeptemberre azonban már látszott, hogy a NATO-tagságot akaró pártok állnak nyerésre.

Kéne egy puccs

Úgyhogy 2016 ősz elején Sindelic megkapta a következő feladatot: szervezzen egy csapatot, és szerezzen nekik fegyvereket és montenegrói rendőrségi egyenruhákat. Amennyiben a NATO-t támogató erők nyernek a választáson, akkor csapatával az eredmény kihirdetése előtt foglalja el a montenegrói parlamentet, öljék meg Milo Dukanovic miniszterelnököt, és lőjenek bele a győztes párt ünneplésére összehívott tömegbe. Mindezt tegyék a rendőr álruhájukba bújva, hogy totális zavart okozzanak. Az összeesküvők egyenruhája annyiban különbözött az igazitól, hogy más színű volt a vállapjuk, hogy a tűzharcban megismerjék egymást.

Sindelic 200 ezer eurót (62 millió forintot) kapott a munkára, amiből letartóztatásakor egyébként 120 ezret még a számláján találtak. Az is kiderült, hogy a pénzt pont abban a belgrádi utcában lévő Western Union fiókból utalták neki, ahol a GRU, az orosz katonai szolgálat szerbiai irodája is van. Találtak nála olyan százdolláros bankjegyeket is, amelyeket a sorszámaik alapján két, moszkvai bankban vettek lajstromba korábban.

Sindelic az akcióhoz beszervezte többek között Mirko Velimirovicot, egy koszovói szerbet, akinek 30 ezer eurót adott, hogy vegyen belőle 50 darab géppisztolyt és töltényeket. Különleges, kódolt mobiltelefonokon tartották egymással a kapcsolatot, amelyeket a szervezkedést akkor már Belgrádból felügyelő két orosz, Popov és Sirokov adott nekik. Ezekről csak az előre elmentett számokat hívhatták.

Velimirovic feladata volt az is, hogy béreljen egy lakást Podgoricában, Montenegró fővárosában, és tartsa a kapcsolatot a szervezkedés katonai irányítójával, egy bizonyos Nikolával.

A volt csendőrparancsnok

Nikola pedig nem volt más, mint Bratiszlav Dikic, a szerb csendőrség egykori főnöke. 

Dikic 2009 és 2015 között vezette ezt a rendőrség és katonaság közé ékelt szervezetet. Jó nagy botrányok kísérték akkori működését, többek között védelmi pénz szedésével, zsarolásokkal vádolták alakulatát, de illegális lehallgatással is gyanúsították őket. 

Dikic arról volt még híres, hogy a csendőrségből a jugoszláv polgárháborút idéző soviniszta szervezetet csinált, például bevezetett egy új esküt, amiben azt is kellett mondani, hogy "nincs Szerbia Koszovó nélkül". Ebben a vidóklipben is felléptette alakulata embereit és járműveit. Ez az Amadeus Band zenekar Hazám című száma, ami lényegében Koszovó visszaszerzéséről szól, sajnos nem lehet beágyazni, de ilyen képek vannak benne:

Amikor Dikicet a montenegrói rendőrök elkapták, akkor azt mondta, hogy azért jött az országba, hogy az osztrogi kolostorban imádkozzon, hogy kigyógyuljon a rákból.

Árulás

Az akciót 2016 október 16-ának estéjére tervezték. Csakhogy 12-én Velimirovic felnyomta az egész társaságot a montenegrói rendőrségen. A hatóságok arra kérték, hogy még néhány napig tegyen úgy, mintha minden a terv szerint haladna. 

15-én a főleg a szerb állampolgárokból álló csapat meg is érkezett az országba. Másnap délelőtt lecsukták az egész társaságot, egyszerre több helyen ütve rajtuk. Velimirovic azt állítja, hogy azért buktatta le az összeesküvést, mert lelkiismeretfurdalása lett, hogy ártatlan civilek vérét is kionthatják.

A legfontosabbak már szabadok

Velimirovic együttműködéséért megúszta pénzbüntetéssel, 30 ezer forintnak megfelelő bírság befizetése után szabadon távozhatott. Sindelic vádalkut kötött a montenegrói hatóságokkal, ő a per koronatanúja. Mostanra ő is szabadlábon van. Dikic az első napokban éhségsztrájkkal tiltakozott fogvatartása ellen, ő várhatóan ott lesz a vádlottak padján. A montenegrói kormány kérésére többeket lecsuktak Szerbiában is a csoport támogatói közül.

Belgrádban elfogták az akciót irányító két oroszt is, de ők már szabadok. Popovért és Sirokovért személyesen utazott Belgrádba Nyikolaj Patrusev, az FSZB (az orosz titkosszolgálat) egykori igazgatója, jelenleg az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára, és hazavitte őket Moszkvába. (Az erről szóló, szerb belügyi forrásokra hivatkozó beszámolókat hivatalosan nem erősítették meg, és az oroszok kifejezetten tagadták.)

Amikor pedig decemberben Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Belgrádban járt, akkor az egyik róla készült fotón a közelében állt Nemanja Risztic. A vád szerint Risztic feladata volt a puccsban részt vevő fegyveresek toborzása. A szerb férfi korábban szintén Ukrajnában harcolt.

Moszkvában mindent tagadnak

Az orosz kormány szerint az egész történet kamu, hamuka, hablaty, egyetlen szó sem igaz belőle. Az oroszpárti szerb lapok szerint a montenegrói hatóságok 100 ezer eurót adtak a tanúknak, hogy előadják az egész színjátékot. A montenegrói ellenzék szerint ez csak a NATO lejárató akciója a hazafias politikusok ellen.

A nyugati kormányok azonban, élükön a britekkel, azt állítják, hogy a szervezkedés valóságos volt, és minden jel szerint Moszkvából irányították a puccsistákat. A montenegrói ügyészség azt is mondja, hogy a NATO infrastruktúrája segítségével tudták az utolsó napokban lehallgatni a szervezkedők kódolt telefonjait.

Hogy tényleg minden úgy történt-e, ahogy a vádiratban szerepel, az nem biztos, hogy valaha egyértelműen ki fog derülni, és az még kevésbé valószínű, hogy sikerül kideríteni, hogy az orosz titkosszolgálat mennyire volt benne a szervezkedésben. 

Az viszont biztos, hogy az oroszok rendkívül aktívak a Balkánon, és erősen támogatják a boszniai szerbek függetlenségi törekvését, a macedón jobboldalt, és gerjesztik a koszovói feszültséget is. És az is biztos, hogy nagyon ellenzik Montenegró belépését a NATO-ba, már gazdasági szankciókat is bevezettek a kis balkáni ország ellen. 

A NATO viszont hamarosan azt ünnepli, hogy a Földközi-tenger északi oldalán Portugáliától Törökországig az összes ország, és így az összes kikötő hozzá tartozik.