Ezért ázott el a szép Budapest!

„Fura, hogy a lépcsőn járunk,
És nem lebegünk emeletről, emeletre”
Laca és a Poszthús (30:41)

Múlt kedden hatalmas felhőszakadás volt Budapesten. Bár májusban egyáltalán nem szokatlan ilyen mennyiségű csapadék, de ezúttal az egész főváros területén egyszerre következett be a zuhanyszerű esőzés, így bizonyos pontjain a városnak ideig-óráig egyméteresre nőtt víz a szintje.

Aki már túl van néhány budapesti felhőszakadáson, az tudja, hogy – a zivatar helyéttől függően persze – de ugyanazok a budapesti területek áznak el:  Óbudán a Zsigmond tér, bel-Budán a Bem tér, Angyalföldön a Béke tér és Dél-Pest egyes részei. Kedden egyszerre úszott az egész város, és megteltek vízzel ezek a helyek is.

Nagy víz, nagy város

Király kollégával arra kerestük a választ, mennyire volt szélsőséges a csapadék mennyisége, és a modern csatornahálózat ellenére, miért ezek a területek azok, ahol veszélyben vannak a pincék, leáll a közlekedés.

Intenzitásában nem volt annyira meglepő a fővárost elárasztó felhőszakadás, inkább kiterjedésében volt különleges. 

Gaál András, az Országos Meteorológiai Szolgálat meteorológusa szerint az áprilistól szeptember végéig terjedő időszakra egyáltalán nem jellemző az, amit esős időnek hívunk, vagyis a hosszan, akár napokig tartó esőzések. Ilyenkor nagyon változékony a csapadék eloszlása, bár erre az időszakra, májusra és júniusra esik a két legcsapadékosabb hónap is.

A csapadék ilyenkor jellemzően nagy cseppekben hulló záporként érkezik, rövid, intenzív esőzésekkel. Ezek jellemzően lokálisak, a múlt keddi felhőszakadás is inkább azért volt különleges, mert aznap csaknem a főváros teljes területén ömlött az eső.

A meteorológiai ügyelet összesítése szerint múlt hét hétfő délután egy órától Budapest belső területein 52 milliméter csapadék hullott, aminek a java a keddi felhőszakadás idején hullott a belső kerületekben.

„A milliméterben mért csapadékmennyiséget úgy kell érteni, hogy 1 milliméter csapadék egy négyzetméterre jutó egy liter vízzel egyenlő” - magyarázta Gaál András, az Országos Meteorológiai Szolgálat meteorológusa. 

Vagyis ezen a kedden Budapest központjában nagyjából egy óra alatt négyzetméterenként 52 liternyi csapadék hullott. Ez már önmagában is elképesztő mennyiségű víz - egy átlagos, tízperces zuhanyzáskor 60-75 liternyi vizet folyatunk el -, bár a felhőszakadás definícióját csak alulról súrolja. Gaál szerint a 30 perc alatt lehulló 30 milliméternyi csapadékot nevezzük felhőszakadásnak.

Budapest, amikor nincs lejjebb

Budapesten - földrajzi adottságokon túl - a nagy beépítettség is súlyosbítja a helyzetet.

A csapadék java háztetőkre, aszfaltozott felületekre hullik, ahonnan lefolyik. A zöldfelületre hulló, intenzív, nagyszemű csapadék leveleket, kisebb ágakat tör le, amiket a víz a lefolyókhoz visz, eltömítve azokat. 

Grafika: Tbg

Budán az sem segít a csapadék elvezetésében, hogy a budai hegyek lábazata teljesen beépült az elmúlt 100-200 évben, így a patakok, illetve a föld egyre kevesebb vizet tud elvinni, elnyelni. A víz ráadásul megérkezik a betonteknővé alakult hegylábhoz, és ott is marad, hiszen az árvízi védekezés miatt épített rakpartok miatt nem tud elfolyni a Dunába. 

Így a hirtelen lehulló csapadék nagy része a domborzatot követve a mélyebben fekvő területek felé özönlik. 

Ha azonban a mélyen fekvő, lebetonozott terület nem tudja elvezetni a vizet - mint mondjuk az ugyancsak mélyen fekvő, de természetes víznyelőként működő Városliget -, akkor ott bizony combközépig érnek a hullámok.

A lapos pesti oldalon főként az aluljárókban, rosszul szigetelt metróállomásokban  gyűlik össze ilyenkor a csapadék, illetve néhány olyan pontján is a városnak, ahol korábban mélyebben fekvő területek voltak.

Víz alatt a Béke tér (XIII. kerület, balra) és a Zsigmond tér (III. kerület, jobbra)Forrás: A 444 olvasói

A rutinos fővárosiak ismerik már azokat a helyeket, amiket érdemes ilyenkor elkerülni, de itt egy – nem teljes – lista:

  • Pesten az angyalföldi Fiastyúk utca, a Vizafogó városrész
  • az angyalföldi Béke tér,
  • A Dózsa György úti átjáró,
  • Ferencváros déli része, a Mester utca és a Soroksári út északi részének környéke
  • Budán a Víziváros északi része (Bem tér, Bambi presszó),
  • az Ördög-árok patak városi szakaszának környéke,
  • Óbudán a hegyek és a Duna-part közé ékelődő Mocsarasdűlőt,
  • az óbudai Lajos utcát a Zsidmond tértől északra,
  • illetve általában a régi településközpontoktól távolabb eső, mélyebb területeket.

Mint azt Bardóczi Sándor tájépítész remekül megfogalmazta, amikor a témával nála is érdeklődtem:„A tegnapi zivatarcella csak kijelölte ugyanazokat a vízrendszereket, amiket azóta a város elpusztított, bekebelezett, és úgy hitte, felülírt.”De mégis mik ezek a vízrendszerek a város alatt? 

Pest sem lapos, gömbölyű

Mióta a nagyvárosokban mindent beton és aszfalt borít, nehéz elképzelni, milyen lehetett a város alatti természetes domborzat: hol folytak a patakok, melyek voltak a magasabb, szárazabb területek, és melyek, amelyek részben vagy állandóan vizesedtek, és lápos, mocsaras területet alkottak.

A valaha a Dunáig csobogó Ördög-árok patak ma valahol Széll Kálmán tér felett eltűnik a föld alatt, a pesti patakok (Szilas, Rákos) is szigorú betonágyban futnak be a Dunába.

És hát Pest sem olyan lapos, mint a nevadai sivatag, mocsaras vidékét évezredeken át alakították a vizek.

Ha például nagyobb távokat biciklizik az ember, és bejár néhány kerületet, maga is érezheti – ha máshonnan nem is, a tekerés fokozódó vagy enyhülő nehézségéből –, hogy éppen kisebb emelkedőn közelít egy régesrégi magasabb területhez, vagy egy enyhe lejtőn teker a réges-régi, nedvesebb, mélyebb területek káposztaföldjei felé. 1%-os lejtőkről lehet szó, de a víznek ez pont elég.

Ahogy Nagy Balázs a Magyar Földrajzi Társaságtól fogalmazott: 

„A vízáramlás szempontjából centiméteres, deciméteres különbségek is számottevőek!”

Nagy szerint Pest eredeti domborzatára már alig lehet ráismerni az elmúlt két évszázad beépítései, illetve feltöltései miatt.

„A Duna mentén alacsony ártér, majd magas ártér jött, ezt pedig a Városliget-Ludovika É-D-i vonalában az első terasz magasabb szintje szegélyezte. Ám az 1838-as jeges ár utáni feltöltések, majd a háborús pusztítások törmelékterítése, és a nagyvárosi építkezések átformálták a természetes domborzatot. A Duna menti alacsony ártereket és a magas árteret is sok helyen több méterrel emelték meg, hogy az ármentes első terasz szintjére hozzák. Ezért a mai, mesterséges domborzat már rendkívül heterogén, nem követ semmilyen természeti törvényszerűséget. A víz persze igen, vagyis egy gyorsan levonuló városi áradat a lokális minimumok felé nyomul.

– foglalta össze Nagy a XIX. század óta, hogyan alakult Pest felszíne.

Mégis a vízáramlás szempontjából elegendő apró szintkülönbségek ma is mutatnak valamit abból, milyen volt a régi világ errefelé. 

A város római kori múltja (Aquincum) sokat kutatták a régi idők tájait főként persze Óbudát, de Budapest XVIII-XIX. beépítettségéről is elérhetők jó térképek. Az Arcanum adatbázisban fellelhető a Monarchia régi katonai térképei, amelyek jó képet adnak arról, hogy milyen területeket kebelezett be a város az elmúlt 200-250 évben.

Ezek a térképek arról is sokat tudnak beszélni, hogy a betonkorszak beköszönte előtt miért nem építkezett az ember a mai Budapest területének bizonyos részeire egyáltalán. Sőt jól látszik, hogy a mai Pest nagy része szántó volt, vagy patakok szabdalta rét, amelyet csak egy-egy vízimalom szakított meg.

Ugyanaz a kivágat Budapest mai (jobbra) és XVIII. század végi (balra) állapotáról. A térképen jelöltök azokat a területeket, amelyek ma is vízben állnak felhőszakadás esetén. Klikkre nagyobb!Illusztráció: Mapire/Arcanum/Tbg

De menjünk vissza egy pillanatra a római korba: ez az a korszak, amikor a fejlett emberi civilizáció elkezdi a maga képére alakítani Óbuda és Pest környékét. Településeket alapítanak, őrhelyeket alakítanak ki a dunai szigeteken és a pesti oldalon. Mindezt a vizekkel szemben a legnagyobb tisztelettel teszik, hiszen jól tudják, hogy a gyakori áradások miatt csak oda szabad építkezni, ahová a víz nem törhet be.  

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Az 1700-1800 évvel ezelőtti állapotokat feltáró térkép Schweitzer Ferenc akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója és H.  Kérdő Katalin régész által szerkesztett Aquincum c. geográfiai-régészeti alapműből való.

Budapest római kori földrajza (balra) és a római telepek, építmények (jobbra). A narancssárga teraszokra építkeztek a rómaiak. Pest nagy része a sok holtággal, folyóággal egy merő Velence vagy Stockholm volt annak idején– elég csak a mai Ferencváros vagy Angyalföld területeit nézni!Forrás: Schweitzer Ferenc–H. Kérdő Katalin, Aquincum, MTA, 2010

Pontosan látszik, hogy ma is azok a területek kerülnek víz alá, amelyeket annak idején víz borított, részben víz borított, vagy egyenesen patak vagy Duna-holtág folyt át rajta. (A fattyúpatakok, a holtágak, és a szigetek folyamatos vándorlásban voltak.)

Ez alól 3 hely képezett kivételt, ahová a rómaiak is érdemesnek tartottak építkezni: a Duna jobb (nyugati, óbudai) közvetlen, parti szakasza, a Margitsziget, illetve a pesti oldalon a mai Belváros (V. kerületi) része. 

Nem véletlenül, hiszen ahogy Schweitzer professzor írja, a Duna nyugati partján többek között a Föld forgásából következően a Corielis-erő hatására megemelkedett a parti rész, így hordalékkúp-síkságok alakultak ki, amelyek tehát száraz, teraszos területek voltak. (Ettől nyugatabbra, a Dunától távolodva a hegyek felé viszont épphogy mocsaras, patakok szabdalta, mély terület volt, ez a mai Mocsarasdűlő, ezt békén hagyták.)

De látható, hogy az alapvetően mocsaras Pest bizonyos része már akkor is kiemelkedett, és alkalmas volt építkezésre: „Aquincum stratégiai biztonságát elősegítette továbbá az a tény is, hogy a Duna bal parti [tehát a pesti oldali - a szerk.] mederágai a mai Rákos-patak torkolatától délre, a Hősök tere és a Keleti pályaudvar közötti sávot érintve egészen a Soroksári út elejéig teraszszigeteket építve széles ártéri felszínt alakítottak ki. E szigeteken római erődöket emeltek” -írja Schweitzer, és ezzel tulajdonképpen körül is rajzolta a a mai Pest azon részeit, amelyek évszázadok óta egy természtes terasszal emelkedtek ki a pesti mocsárból, és megúszták a vizeket. És Pesten is pontosan ezeken a területeken építkeztek a XVIII-XIX. században! 

Budapesti kelet-nyugati keresztmetszetek a Margit-sziget és délebbre, a Bem tér–Olimpiai park vonalában. A pesti oldalon még megfigyelhető északabbra a mélyedés Angyalföld és Újlipótváros vonalában, amely a teraszsziget következtében délebbre kiemeli a Belvárost.Forrás: Schweitzer–H. Kérdő

Ahol pedig a mai napig ismert özönvízek a felhőszakadások idején kialakulnak, mind-mind olyan helyek, amelyeket a betonkeverő feltalálása előtt messze elkerült az emberiség, ha épp nem volt kedve fürdeni.

A témáról (a modern ember és a víz) még bővebben: