Nehéz lenne amellett érvelni, hogy nem Európa jelenlegi két legjobb csapata játssza egymás ellen a Bajnokok Ligája döntőjét Cardiffban.

Az olasz bajnokságot idén zsinórban hatodszor megnyerő Juventus nemrég a Coppa Italiát is bezsebelte a Lazio ellen, így most már azért küzd, hogy a 2010-es Internazionale után második olasz klubként mondhassa el magáról: megcsinálta a nagy triplázást, vagyis egyazon szezonban lett bajnok, hazai kupagyőztes, és a legrangosabb európai kupaserleg tulajdonosa. Nem mellesleg a Juventus idén még veretlen a Bajnokok Ligájában - ha Max Allegri csapata döntőt is behúzná, akkor a Manchester United 2008-as győzelme óta az első vereség nélküli győztest avatnánk a sorozatban.

A Real Madrid erényeit ennyire aligha kell magyarázni. Zinedine Zidane csapata a Bajnokok Ligája címvédője, a regnáló spanyol bajnok, és az Arrigo Sacchi-féle, többek között van Bastennel, Rijkaarddal, Gullittal, Ancelottival, valamint az azóta is megismételhetetlen Tasotti-Baresi-Costacurta-Maldini védőnégyessel futballtörténelmet író AC Milan 1990-es győzelme óta az első csapat lehet, amely zsinórban kétszer ér fel Európa csúcsára. Történelmi siker lenne, mert amióta 1992-ben Bajnokok Ligájára keresztelték a sorozatot, majd 1997-től folyamatosan a topligák bajnoki tabellájának első néhány helyezettje is bebocsájtást nyert a főtáblára, ez még senkinek sem sikerült. Soha.

Mennyire tökös Zizou?

Bár a Real Madrid kétségtelenül a történelem legsikeresebb európai kupacsapata, érdekes módon BL-győzelmeik évében a hazai bajnokságot szinte soha nem tudták behúzni. Legutóbb a Puskás-, Gento- és Di Stefano-féle, zsinórban öt BEK-serleget nyerő csapat tudott duplázni egy szezonban, de a nagy sorozat közben ez még nekik is csak kétszer (1957-ben és 1958-ban) sikerült. Ha tehát Cardiffban Zidane-ék nyernek,

csaknem hatvan éves átkot törhetnek meg.

Ehhez viszont - a szakértők véleménye szerint - komoly döntéseket kell meghoznia a francia edzőnek. Az első, és talán legfontosabb ilyen, hogy vajon visszategye-e csapatába a sérüléséből felépült Gareth Bale-t, aki a világ egykori legdrágább játékosaként most hazai pályán, Walesben érhetne fel újra a csúcsra. Igen ám, csakhogy a brit futógép helyére beépített Isco nem pusztán pazarul játszott, amikor végre lehetőséget kapott, de ő volt az Atlético Madrid ellen sikerrel megvívott elődöntős párharc egyik hőse is. Ráadásul a spanyol játékos Bale-lel szemben vérbeli irányító, aki a pálya közepén érzi magát jól: azzal pedig, hogy a középpályán, egy hagyományos gyémánt alakzat csúcsán játszik, szerkezetileg is erősebbé teszi a Realt.

Nagy kérdés, hogy egy olyan klubnál, ahol a játékosok marketing-potenciálja éveken át minden szakmai szempontot felülírt a csapat összeállításakor, most túl lehet-e lépni ezen a szemléleten, és meg lehet-e húzni, hogy a hazai kedvenc csak a kispadon kezdjen egy BL-döntőben? Ha valaki, akkor az a Zinedine Zidane, aki előtt talán még Florentino Pérez klubelnök is vigyázzba vágja magát, képes lehet erre.

Allegri a védőkkel trükközhet

A Juventusnál eközben gyakorlatilag mindössze annyi a kérdés, hány középső védővel tegye fel a csapatát a pályára Massimiliano Allegri vezetőedző. Az olaszok ugyan egyértelműen három középső védővel (Barzagli, Bonucci, Chiellini) a kezdőcsapatban indították a szezont, januárban azonban váltaniuk kellett, mert a világrekordért Manchesterbe kiutalt Paul Pogba helyére szerződtetett Miralem Pjanic nem találta a helyét a szerkezetben. Allegri egy Lazio elleni rangadón tette fel először 4-2-3-1-ben a Juventust, amivel akkor mindenkit meglepett, de villámgyorsan kiderült: a csapat kulcsemberei ebben a formációban képesek a legjobb teljesítményre.

Az új szisztémában egyszerre lett meg varázsütésre Pjanic igazi helye - mélységi irányítóként a pálya közepén, miközben a triplatüdejű Sami Khedira robotol mellette - a pályán, és tudta feltenni Allegri az összes támadó fegyverét egyidőben az ellenfél térfelére. A nyáron 90 millióért megvásárolt Gonzalo Higuaín helye kirobbanthatatlan centerből, mögötte pedig a lengyel-argentin csodagyerek, a tavasszal a Barcát is kivégző Paulo Dybala a seconda punta, vagyis az árnyékék. Őket jobbról a futóbolond, védekezésben és támadásban egyaránt remekül használható kolumbiai mindenes, Juan Cuadrado, balról pedig a világ talán legjobban védekező csatára, a megállíthatatlan horvát tank, Mario Mandzukic támogatta.

A Monaco elleni elődöntőben aztán Allegri - elsősorban az ellenfél 4-4-2-es hadrendje miatt - visszatért a háromvédős rendszerhez, de úgy, hogy labda nélkül, védekezésben továbbra is négyes láncot alkalmazott a Juventus. Ez a taktikai rugalmasság, a formációk közötti gyors váltás, és a remekül szervezett, tudatos koncepció alapján megvalósított átrendeződés (angolul: transition) az olaszok legfőbb fegyvere, amiben nagy segítségükre van a jobboldalon minden poszton bevethető brazil fenegyerek, Dani Alves.

Oké, de hol dőlhet el a döntő?

Régen láttunk már olyan finálét, ahol két ennyire eltérő karakterű, mégis hasonlóan magas minőséget képviselő csapat állt egymással szemben. A Real Madrid egyértelműen és tudatosan zseniális egyéniségeire alapoz: Zidane taktikája nem köti gúzsba a játékosokat, a zsigeri, ösztönös megoldások jellemzik a csapatjátékot, nem a mérnöki precizitású szervezettség. A Juventus ezzel szemben igazi taktikai mestermunka, kimunkált váltásokkal a játék egyes fázisai (védekezés, támadás, a kettő közötti átmenetek vica-versa) között, amelyekben mindenkinek megvan a maga testreszabott feladata.

Ebből adódóan a Juventus legtöbbször teljesen ura a saját meccseinek,

kontrollálja a játék tempóját, irányát, az események menetét, miközben a Real hajlamos végtelenül hektikus adok-kapokba bonyolódni.

A Juventus összesen három gólt kapott - tizenkét meccsen! - az idei BL-sorozatban, ami elképesztő bravúr, főleg, ha hozzátesszük, hogy ezek között egyetlen akciógól sincs. A Real ezzel szemben a másik véglet: rúgtak 32 gólt - ez természetesen a legjobb mutató az elitligában -, de a szezon közepén volt olyan időszakuk is, amikor 15 meccsből tízszer hátrányba kerültek, és onnan kellett fordítaniuk. Hogy mennyire erős a Madrid mentálisan és fizikailag, azt remekül mutatja a tény, miszerint ebből a tíz alkalomból csak kétszer maradtak végül alul - ráadásul az egyik vereséget aztán győzelemre fordították a Bayern München elleni BL-negyeddöntő hosszabbításában.

Sok múlik majd azon, hogy a pályát általában teljes szélességében és hosszában használó - emiatt aztán a csapatrészek között olykor óriási hézagokat hagyó - Real ellen mennyire tudja leszűkíteni a területeket Allegri. Ebben segíthet Mandzukic letámadáshoz és passzsávok zárásához is tökéletesen illeszkedő, remek védekezési stílusa, de például Dybala sem rest visszazárni labdavesztések után, hogy beszálljon Pjanic és Khedira mellé a pálya közepének levédekezésébe.

Marcelo és Dani Alves már a Mourinho és Guardiola idejében vívott Clasicókon is sokat csatázott, és ma is kulcsfontosságú lesz, melyikük nyeri meg a párharcot a vonal mellett. A Madrid játékának egyik alapja a rengeteg beadás - ennek köszönhetően tud még mindig meccsdöntő faktor lenni az önmagát kvázi centerré átképző Ronaldo -, amit szinte kizárólag a két szélső hátvédjük szállít. Ha a Juventus meg tudja előzni ezeket a beadásokat, ha a pálya közepére tudja szorítani a Realt, akkor jó esélye van a döntő kontrollálására. Ebben segíthet, amennyiben

a) Dani Alves szárnyvédőt, azaz középpályást játszik egy háromtagú bekksor előtt, azaz már a Real térfelén megpróbál "találkozni" Marcelóval (ez egyébként a túloldalon Carvajalra és Sandróra is igaz),

b) a Juventus középpályásai folyamatosan nyomást tudnak gyakorolni Kroosra és Modric-ra, ezzel elérve, hogy a Madrid labdakihozatalait Casemirónak, vagyis egy vérbeli verőembernek kelljen koordinálnia. Ezzel egyrészt sikerülne kiiktatni a képből a pontos hosszú passzok lehetőségét - ami általában Kroos reszortja, de Modric sem rossz ezekben -, másrészt Isco is jóval kevesebb labdát kapna: lelassulna a Real támadásépítése, és a Juventusnak egyszerűbb dolga lenne formációt váltani a védekezéshez.

Ezen a ponton dől majd el a meccs: tud-e a Real olyan gyorsan a kapu elé érni, hogy a Juventus védekezésbeli átrendeződése ne sikerüljön hibátlanul?

A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy a kispadon a Real lényegesen erősebbnek tűnik: Zidane végső baj esetén nyugodtan hozzányúlhat olyan kaliberű játékosokhoz, mint Kovacic, Asensio, Lucas Vazquez, Bale/Isco, James, vagy épp a Juve játékosaként a 2015-ös elődöntőben pont a Madrid ellen villogó Morata. Allegrinek ehhez képest lényegesen kisebb a mozgástere, a támadásban egyedüliként alternatívát jelentő Marko Pjaca térde a tavasz elején ugyanis szétszakadt, így most jobbára olyan tisztességes iparosokban lehet csak a bizodalma, mint Cuadrado, Marchisio, Rincon, Asamoah, esetleg Lemina. Nem pont az a névsor, amelyik egy hosszabításra esélyesként jelöli ki a Juventust, igaz?

A meccset 20.45-ös kezdéssel a cardiffi Millenium Stadionban rendezik, a játékvezető a német Felix Brych lesz. Magyarországon az állami M4 Sport közvetíti a finálét, stúdiós felvezetéssel.