Munkakörömből adódó tevékenységem végezése során gyakorta tűnődöm el-el egy éppen aktuálisan böngészett szövegtest felett, hogy ha majd vajon azt a jövő tudósai értő górcsövük alá veszik, mit deríthetnek ki korunkról, életünkről, kemény, de igazságtalan világunkról több száz sőt ezer év múlvást.

Mindemellett van az úgynevezett „Ómagyar Mária-siralom”-élmény is, miszerint már az olvasás pillanatában elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy a szöveg, amit olvasok, nem más, mint egy nyelvemlék. In concreto. Valamilyen fontos, egyedi, jellemző lenyomata korunknak, világunknak, jómagunknak.

Hát pont ez az érzés kerített hatalmába, amikor megpillantottam a valaha szebb napokat, és nem áltisis szinten fogalmazgató újságírókat is látott Origón az alábbi gyöngyszemkupacot:

„Ezek helyett a világ vezető tévénézői látni fogják a csodálatos Városligetet, a szépséges Balatont, vagy éppen a vb legújabb számának, az óriás-toronyugrás helyszínének otthont adó Duna-partot, a Parlament épületét és a várost kettészelő Dunát.”És (sőt: S) már képzeltem is a tízezerszázmillió év múlva a főváros helyén burjánzó mangróvemocsárban ásatásozó kis zöld emberkéket (akik kocsonyás állagukkal és színükkel jól illenek majd a környezetbe), amint éppen megtalálják egy csodálatos módon konzerválódott, Water Willy-alakú USB-drive-on ezt a szöveget. A tudományos szenzáció hamarosan bekerül a kis zöld tananyagba, és bután bámuló kis zöld nebulók magolják majd az ősi szöveget, és oldják megfele a kapcsolódó feladatokat.

Válaszolj az alábbi kérdésekre:

• – Mit vezettek a tévénézők?
  
• – Mi ad otthont a helyszínének?
  
• – Kettészeli-e a Duna a Parlament épületét?