Varázsgombát adnak papoknak és rabbiknak, hogy kiderüljön, mit élnek meg ilyenkor

William Richards a baltimore-i Johns Hopkins University kutatója. Az egyetemen lassan 20 éve vezet egy programot, melyben a pszichedelikus kábítószerek hatását vizsgálják embereken. 

Ilyen kutatásokat ma már világszerte végeznek egyetemeken, mi is írtunk már többször arról, hogy hogyan zajlik gyógyászati és terapeutikus kísérletezés a varázsgombával vagy mondjuk az MDMA-val, és hogy ez milyen eredményekkel kecsegtet. 

De Richards kutatása némileg eltér a főiránytól: őt az utóbbi években elsősorban a vallási tapasztalatok és a pszichedelikus kábítószerek kapcsolata érdekli. Régóta foglalkozik valláspszichológiával, a vallás pedig számára mint misztikus tapasztalatok sokasága érdekes. Ami szerinte nagyon hasonló tapasztalat, mint amikor valaki pszichedelikus szerekhez nyúl. 

„Nehéz a nyelvvel megragadni őket, de vannak olyan szent ősi tapasztalatok, melyekben az emberek képesek részesülni. Úgy tűnik, ezek jelentik az eredetét a legtöbb vallásnak. Amit mi örökkévalónak hívunk, hihetetlenül valóságosnak tűnik.”

– nyilatkozta most minderről a a Washington Postnak

A Johns Hopkins a New York University-vel összefogva indított pár évvel ezelőtt egy kísérletet, melyben kéttucatnyi egyházi személynek adnak ellenőrzött keretek között pszilocibint. A pszilocibin az a pszichoaktív alkaoid, ami legtöbbször a varázsgombáknak nevezett gombafajok pszichedelikus hatásáért felel. 

Fotó: Jeanjean Crance/Biosphoto

Richards arról nem árult el sokat a lapnak, hogy hogyan is néz ki egy ilyen kísérlet. A kutatás még jelenleg is zajlik, eredmények későbbre várhatóak. A terv az, hogy a begombázás után két évig követik majd a vallási szereplők teológiai pályáját, azt figyelve, megváltoztatta-e az élmény a misztikushoz való viszonyukat. Annyit tudni, hogy a kutatásban katolikus, zsidó és buddhista egyházi személyek is részt vesznek, és Richards bízik benne, hogy sikerül hindu és muszlim képviselőt is megnyerniük. 

A papok, szerzetesek és rabbik felkutatása egyáltalán nem ment könnyen: az egyházak sokáig démonizálták a kábítószereket, tekintet nélkül arra, hogy milyen anyagokról van szó, és hogy azok mennyire veszélyesek vagy károsak. Így hiába számít a gomba a legbiztonságosabb tudatmódosító szernek (bőven megelőzve az alkoholt is), érezhető volt az ellenállás. Az sokat segített, hogy a kutatást két nagy egyetem felügyeli, és hogy jóváhagyták a szövetségi ellenőrző hatóságok is. 

Az intézet korábbi kísérleteiben, amikor nem egyházi elöljárókkal, hanem mindenféle egyéb személyekkel próbáltatták ki ellenőrzött keretek között a pszilocibint, gyakran merültek fel valláshoz köthető élmények a beszámolókban. És az eddigi tapasztalataik alapján Richards arról beszélt, hogy ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy valaki vallásos volt-e, járt-e hittanra vagy ilyesmi. Nem egy tanult kép jelent meg ilyenkor sokak szeme előtt, hanem valami eredeti tapasztalat. 

A pszichedelikus kutatások veteránjának számító Richards egy korábbi interjújában arról beszélt, hogy nem is szokta a pszichedelikus kábítószer megnevezést használni ezekre az anyagokra, helyette jobban szereti az enteogének kifejezést. Az enteogének olyan pszichoaktív növények és anyagok, melyek vallási, spirituális élmény elérését segítik elő. 

Fotó: François Klein/Biosphoto

Saját kapcsolata a tudatmódosítással még 1963-ban indult el, Németországban. Huszonéves fiatal volt ekkor, de olyan élményeken esett át egy kísérlet során, melyek az egész életét megváltoztatták. Több mint félévszázada foglalkozik a pszichedelikus szerekkel, és elmondása szerint sokkal többről van szó, mint hogy valakinek csodálatos érzései vannak a tripje során. Biztos benne, hogy az így megélt tapasztalatokban tényleges tudás rejtőzik, ami egy napon majd hozzáférhetővé válhat az emberek számára. 

A Guardian tavaly készített vele interjút, ebben azt hozta fel példának, hogy gondoljunk el egy csapat fizikust, akik abszolút élen járnak a tudományterületükön, ismerik a képleteket, megvan a megfelelő elméleti hátterük. Adjunk nekik pszichedelikus szereket, és Richards biztos benne, hogy elő fognak állni valami újjal, amit el is tudnak majd magyarázni és alkalmazni is tudnak majd a saját elméleti keretükön belül. 

Richards saját praxisában azt tapasztalta, hogy a kísérletekben résztvevő alanyok többsége pozitív élményként éli meg a begombázást, de nem tervezi, hogy a közeljövőben újra fogyasszon az anyagokból. Viszont visszajelzéseikben említenek olyan tapasztalatokat, élményeket, melyeket az élményeknek köszönhetnek. Ilyesmi például, hogy szorosabb kapcsolódást éreznek a többi ember felé. Ezek a kutató szerint valódi, megélt spirituális tapasztalatok. A most zajló kutatással kapcsolatban arra számít, hogy az egyházi személyeknek hasonló látomásszerű élményekkel gazdagodnak, mint amikor mondjuk nagyon elmélyülten imádkoznak vagy meditálnak. 

Ennyiben a tripek az öntudat egyéb különleges állapotaihoz hasonlítanak. Csak itt nem befeléfordulással, éveken át tartó meditációs technikák elsajátításával, légzési trükkökkel, böjtöléssel érik el ezt a megváltozott tudatállapotot, hanem egy növény elfogyasztásával, de attól még az agyban lejátszódó biológiai folyamatok sokban hasonlítanak egymásra. 

Maga az összefüggés a pszichedelikus hatóanyagok és a vallás között egyáltalán nem új, Aldous Huxleytól kezdve Walter Houston Clarkon át számos gondolkodó kötötte össze a két területet. Ami most új, hogy ellenőrzött kísérletek keretében nézik meg, hogy a vallásban elmélyült emberek életben mit tud adni a gomba, ezzel egy újabb területet nyitva meg a pszilocibin terápiás használatának elterjedése felé.