Míg az amerikaiakat kiakasztja, hogy a dömpingellenes intézkedéseik ellenére is csak úgy áramlanak be az országukba a kínai áruk, van egy dolog, amiből ők exportálnak iszonyatosan sokat Kínába.

Ez pedig a vérplazma.

Mivel Kínában van a legtöbb májbeteg a világon, és a lakosságon belüli arányuk is folyamatosan nő, az országnak vérplazmára van szüksége, hogy abból kinyerhesse a betegek kezeléséhez szükséges szérumalbumin nevű szert.

Kína korábban maga is jeleskedett a vérplazma-gyűjtésben, azonban a donoroknak fizető gyűjtőközpontok körül annyi botrány pattant ki az utóbbi években, hogy a fizetős plazmagyűjtőknek már nemcsak szigorú hatósági ellenőrzésekkel, hanem társadalmi gyanakvással is szembe kell nézniük. (A 90-es években például több tízezer kínai farmer lett HIV-fertőzött, miután egy pénzjutalmat ígérő plazmagyűjtő használt tűkkel vett tőlük vért.) Így belföldön egyre kevesebb plazmát gyűjtenek, ami azt jelenti, hogy mind nagyobb importra szorul az ország.

Míg tavaly az Egyesült Államokban 31 ezer tonnányi vérplazmát gyűjtöttek, addig Kínában csak 7 ezret. Ez felveri a kínai árakat, így pedig még inkább megéri az amerikaiaknak vérplazmát szállítani Kínába.

Ráadásul a kínai igényt nemcsak a kb. 100 millió májbeteg hajtja, hanem az az egyre elterjedtebb tévhit is, hogy a szérumalbumin injekciók fiatalítják a testet. Egy rakás gazdag kínai vásárolja a szert pusztán ezért, még följebb hajtva a szérumalbumin árát.

Kína csak tavaly 300 tonna szérumalbumint fogyasztott el, ennek 60 százalékát importálnia kellett. Ennek az igények túlnyomó többségét amerikai donorok fedezik, ugyanis az amerikaiak szívesen adnak vérplazmát a különböző, fizetős gyűjtőállomásokon. Szakértők szerint Kína szérumalbumin-igénye a jövőben is évente kb. 15 százalékkal növekszik majd. (Financial Times)