Szrgya Popovics: „Ha egy autokrata rezsim gyűlöl, akkor fél tőled, az pedig azt jelenti, hogy valamit jól csinálsz”

Az Otpor (Ellenállás) nevű egykori szerb ellenzéki szervezet tagja, Szrgya Popovics, az Útmutató a forradalomhoz című, erőszakmentes ellenállásról szóló könyv szerzője, aki az utóbbi években a világ legkülönfélébb részein tart képzést aktivistáknak a világ különböző részein, nemrég Magyarországon is tartott előadást. Ezt kormánypárti politikusok sem hagyták szó nélkül, pedig Popovics 20 éve ugyanitt szervezkedett a diktatúra ellen, és a Fidesz-kormány akkor még az ő oldalán állt.

Fotó: Botos Tamás / 444

Most a 168 Óra készített interjút vele az autokráciáról és az ellenállás lehetőségeiről. Ezek a legérdekesebb állításai:

  • „Ha egy autokrata rezsim gyűlöl, akkor fél tőled, az pedig azt jelenti, hogy valamit jól csinálsz.”
  • „Rájöttünk, hogy ezt a szuperértelmiségi attitűdöt el kell felejteni, kint kell lennünk a valóságban, az emberek között. Megtanultuk, hogy csak az az ügy vonzó, ami személyes. Ami átélhető.”
  • „A humor felszabadít, egyben vonzóvá teszi az akciókat és a politikai tartalmat. A hatalmat viszont elbizonytalanítja.”
  • A világban Popovics szerint most az a trend, hogy a demokráciák elmozdulnak a populizmus irányába, ami ellen sok ember harcol, a kormányzó elit pedig még több hatalom koncentrálásával válaszol a tiltakozásokra.
  • Popvovics azt mondja, hogy mindenki tudja, hogy Zimbabwéban Mugabe elacsalja a választásokat, így a legitimációja problematikus, de Orbánnak vagy Kaczyńskinak van legitimációja, mert szabad vagy relatíve szabad választásokon győztek, és „ezzel a legitimációval a zsebükben gyengítik a demokratikus intézményeket”. Szerinte itt a civilek igazi dolga nem a hatalommal, hanem az azt megválasztó társadalommal van.
  • Amerikában az a baj, hogy az elnökválasztás egy televíziós valóságshow-vá vált: „Nincsen benne semmi politika, senki sem beszél értékekről, nincs lényeg, színészek a színpadon. Ez ördögi.”
  • „Ezek a kihívások most a csatamezőn: az értékek visszaszerzése, a félelmek legyőzése, az intézmények védelme, a társadalmak meggyőzése, hogy önsorsrontás felhatalmazást adni diktatórikus személyeknek.”