Andrea Pirlo, minden idők legcsodálatosabb középpályása végleg elhagyja a nagyszínpadot

Több 444 videó?
Szeretném

"Nem tudok edzeni, minden nap fáj már valamim. Egy ponton rájössz, hogy nem lehet 50 éves korodig focizni. 38 vagyok, nincs bennem rossz érzés, egyszerűen csak ideje átadni a stafétát." 

Andrea Pirlo az olasz La Gazzetta dello Sport olasz sport napilapnak hétfőn titkolt csalódottsággal beszélt arról, hogy nagyon játszana még, de már nem megy. A squadra azzurra egykori világbajnok csapatkapitánya, aki az elmúlt két évben levezetésként a New York City FC-ben rúgta a bőrt, belefáradt az európainál lomhább amerikai bajnokságba is, és 23 év után végleg befejezi.

Pirlo istenadta zseni volt, és egyike a keveseknek, akik az elmúlt húsz évben látványosan felgyorsuló, egyre fizikálisabb focivilágban meg tudták őrizni eleganciájukat. Egyike a keveseknek, akik erőlködés nélkül, technikával, és stílussal emelkedtek a mezőny fölé. Lezser testtartásáról, ritmusváltásairól, testcseleiről,  lobogó bozontjáról a lelátó bármely távoli sarkából felismerhető volt, ha Pirlóhoz került a labda. Jelenléte olyan megnyugvást kölcsönzött a szurkolóknak, amire szinte senki nem volt képes. 

Annyira érezte a játék menetét és az ellenfél szándékait, hogy általában már első labdaérintésével előnybe került:

Ez azért volt rossz hír az ellenfélnek, mert ember nem fedezett úgy labdát futballpályán, mint Andrea Pirlo. Amerikai focisulikban tananyag lett, ahogy  a védősorból felvett labdával kapu felé fordul és indítja a csapattársakat. Olyan ritmusban ingatta a testét, hogy sose lehetett tudni, melyik irányba simítja majd maga elé a lasztit. Ha pedig létezett Pirlo-féle "signature move", az valahogy így nézett ki: 

Andrea Pirlo, akit válogatott csapattársai istenként tiszteltek, "Építésznek" (L'architetto) és "Tanár úrnak" (Il Professore) hívtak az öltözőben, nem egyszerűen oda rúgta a labdát a pályán ahova akarta; már labdaérintés előtt másodpercekkel tudta azt is, hova kell akarnia. Így aztán szemrebbenés nélkül, teljes természetességgel tolta akár a 40-60 méteres passzokat is:  

Miközben rendszeresen 90-100 passzt teljesített meccsenként, egymás után rúgta a szabadrúgásgólokat. 2005 óta senki nem lőtt annyi gólt pontrúgásból az olasz élvonalban, mint Pirlo. Egy interjúban maga beszélt arról, hogy a Lyonban ismertté váló, brazil Juninho Pernambucanótól leste el a telicsűdös technikát, aminek idővel mestere lett. 

Ütemérzéke és passzjátéka mellett játékintelligenciája emelte a mezőny fölé, de páratlan karrierjéhez kellett az is, hogy megtalálja a stílusához leginkább illeszkedő pozícióit. Ez olyan jól sikerült, hogy a 2000-es évek óta túlzás nélkül 

minden olasz sikercsapat Andrea Pirló játékára épült. 

Pirlo 1994-ben a Brescia csapatában kezdett focizni - abban az évben, amikor az olasz válogatott Roberto Baggióval az élén döntőig jutott az amerikai világbajnokságon. 1998-ban az Inter román edzője, Mircea Lucescu szúrta ki magának és vitte magával Milánóba, de a kék-feketéknél a francia Youri Djorkaeff és a gyerekkori hős Baggio mögött kevés lehetőséget kapott, így előbb kölcsönjátékosként Regginában játszott, majd visszatért Bresciába, ahol a már levezető Baggiótól leste el a trükköket.

A 2001-es év fordulópont volt a karrierjében: a veterán Carlo Mazzone edző meglátta benne a fantáziát és a csatárok mögül (trequartista) a középpályás sor mögé, a védővonal elé (regista) vonta vissza Pirlót, aki így együtt játszhatott Baggióval.  Ebből született a klasszikus gól is a Juventus ellen, ami az első fontos lépés volt egy egészen fantasztikus pályafutás hajnalán:

Az Inter szurkolók sosem bocsátották meg Massimo Moratti elnöknek, hogy következő évben a városi rivális leigazolta a mellőzött Pirlót, aki a Carlo Ancelotti-féle Milan-aranykorszak ikonikus játékosa lett. Ancelotti vezette elsőként sikerre a rombusz-középpályát az európai focit uraló 4-4-2-vel szemben: a pálya közepén Gattuso, Seedorf, (később) Ambrosini gyűjtötte be a labdákat, amiket a védősor előtt mozgó Pirlo osztott le a felfutó szélső védőknek, a csatárok mögött irányító Kakának és az előttük területet nyitó Sevcsenkónak, Crespónak, majd Inzaghinak. 

Az új formációval a Milan hosszú éveken át dominálta az európai klubfutballt. Bajnoki címet ugyan csak 2004-ben nyertek, de öt év alatt három BL-döntőbe jutottak el: 2003-ban a Juventust verték a döntőben, 2007-ben pedig visszavágtak a Liverpool elleni 2005-ös történelmi vereségért. Pirlo igazi mesterműve mégis az olasz válogatott világbajnoki címe volt 2006-ban. 

2006: Marcello Lippi és Andrea Pirlo világbajnoki címig vezetik a Squadra AzzurrátFotó: PATRICK HERTZOG/AFP

A Buffon-Nesta-Cannavaro-Pirlo-Totti tengelyre épült csapatban kulcsszerepet osztott rá Marcello Lippi szövetségi kapitány, Pirlo pedig simán felnőtt a feladathoz, ő lett a vébé legjobbja. Végigjátszotta a tornát, három meccsen lett a meccs embere, ő adta a gólpasszt Fabio Grosso legendás németeknek lőtt gólja előtt, a berlini döntőben pedig egészen varázslatos játékkal vezette győzelemre a squadrát:

Pirlo és a 2000-es évek Milanja túlzás nélkül megváltoztatta az európai futballt. Egyre több csapat nyúlt hozzá a konzervatív 4-4-2-höz, és vezette be a középpályássor mögött irányító regista pozícióját. A spanyoloknál Xavi vett fel később hasonló posztot és vitte győzelemre a válogatottat 2008-as EB-n majd a 2010-es világbajnokságon. Pep Guardiola később minden követ megmozgatott, személyesen hozsannázott Pirlónak, hogy magával vigye Barcelonába, ám ő végül maradt, és kitöltötte a szerződését a Milannál. 2011-ben, miután többek szerint kiégett, nem marasztalták, és ez olyannyira felbőszítette Pirlót, hogy az ősi rivális Juventushoz igazolt. 

"VAN ISTEN"

- mondta a hír másnapján a torinói csapat kapusa, Gigi Buffon, Pirlo pedig sokadjára, 32 évesen is bebizonyította, hogy nincs nála nagyobb. 

Pirlo és Buffon a covercianoi edzőtáborban 2015 szeptemberébenFotó: Claudio Villa/Getty Images

Négy év alatt négy olasz bajnoki címet nyert a Juvénál, 

és 11 év után ismét Bajnokok Ligája döntőbe vezette a zebrákat. Vezéregyénisége maradt a csapatnak azok után is, hogy az a Massimiliano Allegri vette át a Juventus vezetését, aki korábban a hírek szerint nem marasztalta Milánóban. 

Pirlo legnagyobb csalódása - a 2005-ös Liverpool elleni tragédián túl - az volt, hogy nem tudta megszerezni az utolsó nagy trófeát, az Európa-bajnoki serleget. 2008-ban eltiltás miatt nem játszhatott a spanyolok ellen büntetőkkel elveszített bécsi negyeddöntőn, 2012-re pedig elfogytak mellőle az igazi klasszisok: Nesta, Totti, Del Piero és Zambrotta után Cannavaro sem utazott már el a lengyel-ukrán tornára. Pirlo ugyan így is döntőbe vezette az olaszokat, de ott sima 4-0-ás vereséget szenvedtek a spanyoloktól.  

"Sose éreztem nyomást. Délután aludtam egyet, játszottam pár meccset a Playstationön, aztán este kimentem, és megnyertem a vébét" 

- szólt híres nyilatkozata a 2006-os döntő után. Sosem erőlködött, a felszínen legkiélezettebb meccsek utolsó pillanatáig is meg tudta őrizni higgadtságát, miköbzen egyike volt kora legszenvedélyesebb játékosainak. Megkönnyezte az elbukott 2012-es EB-finálét és a Barcelona ellen a Juventussal elvesztett 2015-ös BL-döntőt is.

Pirlo 2013-ban BrazíliábanFotó: Claudio Villa/Getty Images

Pirlo egyszerre zárkózott, mégis érzelmekkel teli személyisége is hozzájárult ahhoz, hogy igazi ikonná váljon pályán és azon kívül is. Nem csak a divatvilág figyelt fel hanyag eleganciájára: mém lett a flegma zseniből, aki mindent látott már, és akit semmivel nem lehet meglepni. 

A Telegraph beválasztotta a 20 valaha élt legsármosabb sportoló közé, mióta pedig szakállt növesztett, divatmagazinok olvadoznak megjelenése miatt. Címlapon fotózta a GQ, a Vanity Fair, modellt állt a Trussardi és a  Dolce & Gabbana kollekcióihoz is. 

Miután Amerikába szerződött levezetni, Antonio Conte kapitány már nem hívta meg a 2016-os EB-keretbe, de 116 meccsével Buffon, Cannavaro és Maldini mögött így is ő a negyedik legtöbb válogatott meccset játszott olasz játékos.

Andrea Pirlo egyike volt kora legzseniálisabb és legszerethetőbb focistáinak. Maga volt a nagybetűs stílus, élmény volt nézni minden mozdulatát. Piszkosul fog hiányozni.