Andrea Pirlo visszavonul
2017 október 08., 13:30
Andrea Pirlo, minden idők legcsodálatosabb középpályása végleg elhagyja a nagyszínpadot
"Nem tudok edzeni, minden nap fáj már valamim. Egy ponton rájössz, hogy nem lehet 50 éves korodig focizni. 38 vagyok, nincs bennem rossz érzés, egyszerűen csak ideje átadni a stafétát."
Andrea Pirlo az olasz La Gazzetta dello Sport olasz sport napilapnak hétfőn titkolt csalódottsággal beszélt arról, hogy nagyon játszana még, de már nem megy. A squadra azzurra egykori világbajnok csapatkapitánya, aki az elmúlt két évben levezetésként a New York City FC-ben rúgta a bőrt, belefáradt az európainál lomhább amerikai bajnokságba is, és 23 év után végleg befejezi.
Pirlo istenadta zseni volt, és egyike a keveseknek, akik az elmúlt húsz évben látványosan felgyorsuló, egyre fizikálisabb focivilágban meg tudták őrizni eleganciájukat. Egyike a keveseknek, akik erőlködés nélkül, technikával, és stílussal emelkedtek a mezőny fölé. Lezser testtartásáról, ritmusváltásairól, testcseleiről, lobogó bozontjáról a lelátó bármely távoli sarkából felismerhető volt, ha Pirlóhoz került a labda. Jelenléte olyan megnyugvást kölcsönzött a szurkolóknak, amire szinte senki nem volt képes.
Annyira érezte a játék menetét és az ellenfél szándékait, hogy általában már első labdaérintésével előnybe került:
link
Forrás
Ez azért volt rossz hír az ellenfélnek, mert ember nem fedezett úgy labdát futballpályán, mint Andrea Pirlo. Amerikai focisulikban tananyag lett, ahogy a védősorból felvett labdával kapu felé fordul és indítja a csapattársakat. Olyan ritmusban ingatta a testét, hogy sose lehetett tudni, melyik irányba simítja majd maga elé a lasztit. Ha pedig létezett Pirlo-féle "signature move", az valahogy így nézett ki:
link
Forrás
Andrea Pirlo, akit válogatott csapattársai istenként tiszteltek, "Építésznek" (L'architetto) és "Tanár úrnak" (Il Professore) hívtak az öltözőben, nem egyszerűen oda rúgta a labdát a pályán ahova akarta; már labdaérintés előtt másodpercekkel tudta azt is, hova kell akarnia. Így aztán szemrebbenés nélkül, teljes természetességgel tolta akár a 40-60 méteres passzokat is:
link
Forrás
Miközben rendszeresen 90-100 passzt teljesített meccsenként, egymás után rúgta a szabadrúgásgólokat. 2005 óta senki nem lőtt annyi gólt pontrúgásból az olasz élvonalban, mint Pirlo. Egy interjúban maga beszélt arról, hogy a Lyonban ismertté váló, brazil Juninho Pernambucanótól leste el a telicsűdös technikát, aminek idővel mestere lett.
Ütemérzéke és passzjátéka mellett játékintelligenciája emelte a mezőny fölé, de páratlan karrierjéhez kellett az is, hogy megtalálja a stílusához leginkább illeszkedő pozícióit. Ez olyan jól sikerült, hogy a 2000-es évek óta túlzás nélkül
minden olasz sikercsapat Andrea Pirló játékára épült.
Pirlo 1994-ben a Brescia csapatában kezdett focizni - abban az évben, amikor az olasz válogatott Roberto Baggióval az élén döntőig jutott az amerikai világbajnokságon. 1998-ban az Inter román edzője, Mircea Lucescu szúrta ki magának és vitte magával Milánóba, de a kék-feketéknél a francia Youri Djorkaeff és a gyerekkori hős Baggio mögött kevés lehetőséget kapott, így előbb kölcsönjátékosként Regginában játszott, majd visszatért Bresciába, ahol a már levezető Baggiótól leste el a trükköket.
A 2001-es év fordulópont volt a karrierjében: a veterán Carlo Mazzone edző meglátta benne a fantáziát és a csatárok mögül (trequartista) a középpályás sor mögé, a védővonal elé (regista) vonta vissza Pirlót, aki így együtt játszhatott Baggióval. Ebből született a klasszikus gól is a Juventus ellen, ami az első fontos lépés volt egy egészen fantasztikus pályafutás hajnalán:
link
Forrás
Az Inter szurkolók sosem bocsátották meg Massimo Moratti elnöknek, hogy következő évben a városi rivális leigazolta a mellőzött Pirlót, aki a Carlo Ancelotti-féle Milan-aranykorszak ikonikus játékosa lett. Ancelotti vezette elsőként sikerre a rombusz-középpályát az európai focit uraló 4-4-2-vel szemben: a pálya közepén Gattuso, Seedorf, (később) Ambrosini gyűjtötte be a labdákat, amiket a védősor előtt mozgó Pirlo osztott le a felfutó szélső védőknek, a csatárok mögött irányító Kakának és az előttük területet nyitó Sevcsenkónak, Crespónak, majd Inzaghinak.
Az új formációval a Milan hosszú éveken át dominálta az európai klubfutballt. Bajnoki címet ugyan csak 2004-ben nyertek, de öt év alatt három BL-döntőbe jutottak el: 2003-ban a Juventust verték a döntőben, 2007-ben pedig visszavágtak a Liverpool elleni 2005-ös történelmi vereségért. Pirlo igazi mesterműve mégis az olasz válogatott világbajnoki címe volt 2006-ban.
A Buffon-Nesta-Cannavaro-Pirlo-Totti tengelyre épült csapatban kulcsszerepet osztott rá Marcello Lippi szövetségi kapitány, Pirlo pedig simán felnőtt a feladathoz, ő lett a vébé legjobbja. Végigjátszotta a tornát, három meccsen lett a meccs embere, ő adta a gólpasszt Fabio Grosso legendás németeknek lőtt gólja előtt, a berlini döntőben pedig egészen varázslatos játékkal vezette győzelemre a squadrát:
link
Forrás
Pirlo és a 2000-es évek Milanja túlzás nélkül megváltoztatta az európai futballt. Egyre több csapat nyúlt hozzá a konzervatív 4-4-2-höz, és vezette be a középpályássor mögött irányító regista pozícióját. A spanyoloknál Xavi vett fel később hasonló posztot és vitte győzelemre a válogatottat 2008-as EB-n majd a 2010-es világbajnokságon. Pep Guardiola később minden követ megmozgatott, személyesen hozsannázott Pirlónak, hogy magával vigye Barcelonába, ám ő végül maradt, és kitöltötte a szerződését a Milannál. 2011-ben, miután többek szerint kiégett, nem marasztalták, és ez olyannyira felbőszítette Pirlót, hogy az ősi rivális Juventushoz igazolt.
"VAN ISTEN"
- mondta a hír másnapján a torinói csapat kapusa, Gigi Buffon, Pirlo pedig sokadjára, 32 évesen is bebizonyította, hogy nincs nála nagyobb.
Négy év alatt négy olasz bajnoki címet nyert a Juvénál,
és 11 év után ismét Bajnokok Ligája döntőbe vezette a zebrákat. Vezéregyénisége maradt a csapatnak azok után is, hogy az a Massimiliano Allegri vette át a Juventus vezetését, aki korábban a hírek szerint nem marasztalta Milánóban.
Pirlo legnagyobb csalódása - a 2005-ös Liverpool elleni tragédián túl - az volt, hogy nem tudta megszerezni az utolsó nagy trófeát, az Európa-bajnoki serleget. 2008-ban eltiltás miatt nem játszhatott a spanyolok ellen büntetőkkel elveszített bécsi negyeddöntőn, 2012-re pedig elfogytak mellőle az igazi klasszisok: Nesta, Totti, Del Piero és Zambrotta után Cannavaro sem utazott már el a lengyel-ukrán tornára. Pirlo ugyan így is döntőbe vezette az olaszokat, de ott sima 4-0-ás vereséget szenvedtek a spanyoloktól.
"Sose éreztem nyomást. Délután aludtam egyet, játszottam pár meccset a Playstationön, aztán este kimentem, és megnyertem a vébét"
- szólt híres nyilatkozata a 2006-os döntő után. Sosem erőlködött, a felszínen legkiélezettebb meccsek utolsó pillanatáig is meg tudta őrizni higgadtságát, miköbzen egyike volt kora legszenvedélyesebb játékosainak. Megkönnyezte az elbukott 2012-es EB-finálét és a Barcelona ellen a Juventussal elvesztett 2015-ös BL-döntőt is.
Pirlo egyszerre zárkózott, mégis érzelmekkel teli személyisége is hozzájárult ahhoz, hogy igazi ikonná váljon pályán és azon kívül is. Nem csak a divatvilág figyelt fel hanyag eleganciájára: mém lett a flegma zseniből, aki mindent látott már, és akit semmivel nem lehet meglepni.
A Telegraph beválasztotta a 20 valaha élt legsármosabb sportoló közé, mióta pedig szakállt növesztett, divatmagazinok olvadoznak megjelenése miatt. Címlapon fotózta a GQ, a Vanity Fair, modellt állt a Trussardi és a Dolce & Gabbana kollekcióihoz is.
Miután Amerikába szerződött levezetni, Antonio Conte kapitány már nem hívta meg a 2016-os EB-keretbe, de 116 meccsével Buffon, Cannavaro és Maldini mögött így is ő a negyedik legtöbb válogatott meccset játszott olasz játékos.
Andrea Pirlo egyike volt kora legzseniálisabb és legszerethetőbb focistáinak. Maga volt a nagybetűs stílus, élmény volt nézni minden mozdulatát. Piszkosul fog hiányozni.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.