Andrea Pirlo, minden idők legcsodálatosabb középpályása végleg elhagyja a nagyszínpadot

2017 október 14., szombat 13:19
48

"Nem tudok edzeni, minden nap fáj már valamim. Egy ponton rájössz, hogy nem lehet 50 éves korodig focizni. 38 vagyok, nincs bennem rossz érzés, egyszerűen csak ideje átadni a stafétát." 

Andrea Pirlo az olasz La Gazzetta dello Sport olasz sport napilapnak hétfőn titkolt csalódottsággal beszélt arról, hogy nagyon játszana még, de már nem megy. A squadra azzurra egykori világbajnok csapatkapitánya, aki az elmúlt két évben levezetésként a New York City FC-ben rúgta a bőrt, belefáradt az európainál lomhább amerikai bajnokságba is, és 23 év után végleg befejezi.

Pirlo istenadta zseni volt, és egyike a keveseknek, akik az elmúlt húsz évben látványosan felgyorsuló, egyre fizikálisabb focivilágban meg tudták őrizni eleganciájukat. Egyike a keveseknek, akik erőlködés nélkül, technikával, és stílussal emelkedtek a mezőny fölé. Lezser testtartásáról, ritmusváltásairól, testcseleiről,  lobogó bozontjáról a lelátó bármely távoli sarkából felismerhető volt, ha Pirlóhoz került a labda. Jelenléte olyan megnyugvást kölcsönzött a szurkolóknak, amire szinte senki nem volt képes. 

Annyira érezte a játék menetét és az ellenfél szándékait, hogy általában már első labdaérintésével előnybe került:

Ez azért volt rossz hír az ellenfélnek, mert ember nem fedezett úgy labdát futballpályán, mint Andrea Pirlo. Amerikai focisulikban tananyag lett, ahogy  a védősorból felvett labdával kapu felé fordul és indítja a csapattársakat. Olyan ritmusban ingatta a testét, hogy sose lehetett tudni, melyik irányba simítja majd maga elé a lasztit. Ha pedig létezett Pirlo-féle "signature move", az valahogy így nézett ki: 

Andrea Pirlo, akit válogatott csapattársai istenként tiszteltek, "Építésznek" (L'architetto) és "Tanár úrnak" (Il Professore) hívtak az öltözőben, nem egyszerűen oda rúgta a labdát a pályán ahova akarta; már labdaérintés előtt másodpercekkel tudta azt is, hova kell akarnia. Így aztán szemrebbenés nélkül, teljes természetességgel tolta akár a 40-60 méteres passzokat is:  

Miközben rendszeresen 90-100 passzt teljesített meccsenként, egymás után rúgta a szabadrúgásgólokat. 2005 óta senki nem lőtt annyi gólt pontrúgásból az olasz élvonalban, mint Pirlo. Egy interjúban maga beszélt arról, hogy a Lyonban ismertté váló, brazil Juninho Pernambucanótól leste el a telicsűdös technikát, aminek idővel mestere lett. 

Ütemérzéke és passzjátéka mellett játékintelligenciája emelte a mezőny fölé, de páratlan karrierjéhez kellett az is, hogy megtalálja a stílusához leginkább illeszkedő pozícióit. Ez olyan jól sikerült, hogy a 2000-es évek óta túlzás nélkül 

minden olasz sikercsapat Andrea Pirló játékára épült. 

Pirlo 1994-ben a Brescia csapatában kezdett focizni - abban az évben, amikor az olasz válogatott Roberto Baggióval az élén döntőig jutott az amerikai világbajnokságon. 1998-ban az Inter román edzője, Mircea Lucescu szúrta ki magának és vitte magával Milánóba, de a kék-feketéknél a francia Youri Djorkaeff és a gyerekkori hős Baggio mögött kevés lehetőséget kapott, így előbb kölcsönjátékosként Regginában játszott, majd visszatért Bresciába, ahol a már levezető Baggiótól leste el a trükköket.

A 2001-es év fordulópont volt a karrierjében: a veterán Carlo Mazzone edző meglátta benne a fantáziát és a csatárok mögül (trequartista) a középpályás sor mögé, a védővonal elé (regista) vonta vissza Pirlót, aki így együtt játszhatott Baggióval.  Ebből született a klasszikus gól is a Juventus ellen, ami az első fontos lépés volt egy egészen fantasztikus pályafutás hajnalán:

Az Inter szurkolók sosem bocsátották meg Massimo Moratti elnöknek, hogy következő évben a városi rivális leigazolta a mellőzött Pirlót, aki a Carlo Ancelotti-féle Milan-aranykorszak ikonikus játékosa lett. Ancelotti vezette elsőként sikerre a rombusz-középpályát az európai focit uraló 4-4-2-vel szemben: a pálya közepén Gattuso, Seedorf, (később) Ambrosini gyűjtötte be a labdákat, amiket a védősor előtt mozgó Pirlo osztott le a felfutó szélső védőknek, a csatárok mögött irányító Kakának és az előttük területet nyitó Sevcsenkónak, Crespónak, majd Inzaghinak. 

Az új formációval a Milan hosszú éveken át dominálta az európai klubfutballt. Bajnoki címet ugyan csak 2004-ben nyertek, de öt év alatt három BL-döntőbe jutottak el: 2003-ban a Juventust verték a döntőben, 2007-ben pedig visszavágtak a Liverpool elleni 2005-ös történelmi vereségért. Pirlo igazi mesterműve mégis az olasz válogatott világbajnoki címe volt 2006-ban. 

2006: Marcello Lippi és Andrea Pirlo világbajnoki címig vezetik a Squadra Azzurrát Fotó: PATRICK HERTZOG/AFP

A Buffon-Nesta-Cannavaro-Pirlo-Totti tengelyre épült csapatban kulcsszerepet osztott rá Marcello Lippi szövetségi kapitány, Pirlo pedig simán felnőtt a feladathoz, ő lett a vébé legjobbja. Végigjátszotta a tornát, három meccsen lett a meccs embere, ő adta a gólpasszt Fabio Grosso legendás németeknek lőtt gólja előtt, a berlini döntőben pedig egészen varázslatos játékkal vezette győzelemre a squadrát:

Pirlo és a 2000-es évek Milanja túlzás nélkül megváltoztatta az európai futballt. Egyre több csapat nyúlt hozzá a konzervatív 4-4-2-höz, és vezette be a középpályássor mögött irányító regista pozícióját. A spanyoloknál Xavi vett fel később hasonló posztot és vitte győzelemre a válogatottat 2008-as EB-n majd a 2010-es világbajnokságon. Pep Guardiola később minden követ megmozgatott, személyesen hozsannázott Pirlónak, hogy magával vigye Barcelonába, ám ő végül maradt, és kitöltötte a szerződését a Milannál. 2011-ben, miután többek szerint kiégett, nem marasztalták, és ez olyannyira felbőszítette Pirlót, hogy az ősi rivális Juventushoz igazolt. 

"VAN ISTEN"

- mondta a hír másnapján a torinói csapat kapusa, Gigi Buffon, Pirlo pedig sokadjára, 32 évesen is bebizonyította, hogy nincs nála nagyobb. 

Pirlo és Buffon a covercianoi edzőtáborban 2015 szeptemberében Fotó: Claudio Villa/Getty Images

Négy év alatt négy olasz bajnoki címet nyert a Juvénál, 

és 11 év után ismét Bajnokok Ligája döntőbe vezette a zebrákat. Vezéregyénisége maradt a csapatnak azok után is, hogy az a Massimiliano Allegri vette át a Juventus vezetését, aki korábban a hírek szerint nem marasztalta Milánóban. 

Pirlo legnagyobb csalódása - a 2005-ös Liverpool elleni tragédián túl - az volt, hogy nem tudta megszerezni az utolsó nagy trófeát, az Európa-bajnoki serleget. 2008-ban eltiltás miatt nem játszhatott a spanyolok ellen büntetőkkel elveszített bécsi negyeddöntőn, 2012-re pedig elfogytak mellőle az igazi klasszisok: Nesta, Totti, Del Piero és Zambrotta után Cannavaro sem utazott már el a lengyel-ukrán tornára. Pirlo ugyan így is döntőbe vezette az olaszokat, de ott sima 4-0-ás vereséget szenvedtek a spanyoloktól.  

"Sose éreztem nyomást. Délután aludtam egyet, játszottam pár meccset a Playstationön, aztán este kimentem, és megnyertem a vébét" 

- szólt híres nyilatkozata a 2006-os döntő után. Sosem erőlködött, a felszínen legkiélezettebb meccsek utolsó pillanatáig is meg tudta őrizni higgadtságát, miköbzen egyike volt kora legszenvedélyesebb játékosainak. Megkönnyezte az elbukott 2012-es EB-finálét és a Barcelona ellen a Juventussal elvesztett 2015-ös BL-döntőt is.

Pirlo 2013-ban Brazíliában Fotó: Claudio Villa/Getty Images

Pirlo egyszerre zárkózott, mégis érzelmekkel teli személyisége is hozzájárult ahhoz, hogy igazi ikonná váljon pályán és azon kívül is. Nem csak a divatvilág figyelt fel hanyag eleganciájára: mém lett a flegma zseniből, aki mindent látott már, és akit semmivel nem lehet meglepni. 

A Telegraph beválasztotta a 20 valaha élt legsármosabb sportoló közé, mióta pedig szakállt növesztett, divatmagazinok olvadoznak megjelenése miatt. Címlapon fotózta a GQ, a Vanity Fair, modellt állt a Trussardi és a  Dolce & Gabbana kollekcióihoz is. 

Miután Amerikába szerződött levezetni, Antonio Conte kapitány már nem hívta meg a 2016-os EB-keretbe, de 116 meccsével Buffon, Cannavaro és Maldini mögött így is ő a negyedik legtöbb válogatott meccset játszott olasz játékos.

Andrea Pirlo egyike volt kora legzseniálisabb és legszerethetőbb focistáinak. Maga volt a nagybetűs stílus, élmény volt nézni minden mozdulatát. Piszkosul fog hiányozni.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt