Olyan mennyiségben hozták be a magyar focisták a nagyméretű műszaki cikkeket az ötvenes évek külföldi túráiról, hogy volt, amikor titkosszolgálatközi együttműködésre volt szükség 22 hűtószekrény zökkenőmentes importjához

- derül ki egy most publikált ügynöki jelentésből.

A Besúgnak blog közli egy beszervezett honvédos sportvezető jelentéseit, aki a csapattal tartott az 1956. augusztusában a lipcsei Zentralstadion avatómeccsére induló buszon. (Jellemző a korra, hogy az utasok közül öten is beszervezett besúgók voltak.)

A leglérdekesebb vonal az, hogy mit kaptak ezért a sztárfocisták:

A túra anyagi hátterével kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Honvédség sajátos alkut kötött játékosaival: mivel a labdarúgók hivatalosan nem mentek szabadságra, és az úgynevezett „szabadságolási pénzt” sem kapták meg, pénzjutalomban részesülhettek a mérkőzések után és a kint megvásárolt áruikat vámmentesen hozhatták haza Magyarországra.

A Kajlik Sándor álnéven jelentő ügynök szerint

„Lipcsében a mérkőzés megnyerése után a labdarúgók márkában kapták meg a prémiumot Hegyi Gyula elvtárs közbenjárására. Ezen a pénzen legtöbben rádiókat vásároltak, amelyre szintén Hegyi elvtárs intézkedett, hogy ajándékpapírokat kaptak a vásárolt holmikra… A vásárolt holmikra a cseh elvtársak szintén adtak ajándékpapírokat”

A blogposzt szerzője elmagyarázza, hogy

Ez a gazdasági kiskapu egyfajta legális csempészetet jelentett, amellyel megkerülhető volt az egyes fogyasztási cikkekre kirótt vámrendelet. A határon való átjutás, és a külföldön vásárolt termékek vámmentes behozatalával így is akadt némi probléma.

De mi lehetett baj egy ilyen rendszerben? Hát annyi, hogy a vámosok rábólintottak ugyan az NDK-s ajándékpapírokra, de ismeretlen okból nem fogadták el a hasonló csehszlovák okiratokat, ezért nem engedtek át a határon 22 hűtőt.

Az ügynök persze arra is figyelt, hogy mit sikerült áthozni:

„Általában minden játékos vett magának rádiót, jégszekrényt (vagy villany bojlert), egy páran hoztak mosógépet. Számításom szerint kb. 2500 korona értékű holmit hoztak át fejenként a játékosok és a vezetők egyaránt. Az asszonyok vásároltak maguknak különböző holmikat (fehérnemű, nylon dolgok, stb.)”

És milyen a sors: két hét múlva éppen “Kajlik” ügynökre bízták a hűtők visszaszerzését. Ő kiment Prágába, tárgyalt az ÁVH helyi belügyes kapcsolataival, aztán

"három óra leforgása alatt elintéztek mindent. Ezután a magyar követségre mentem, ahonnan telefonáltam Budapestre, hogy el van intézve minden, pénteken utazom haza, várjanak bennünket Komáromba teherkocsival. A cseh vámőrség a miniszteri engedély felmutatása után minden további nélkül átengedte a jégszekrényeket a határon.”

Aztán mire úgy istenigazából lehűthettek volna bármit is, ki is tört a forradalom és a honvédos sztárok jó része emigrált, ithagyva a hűtőket.