Finnországban hasonló atomerőművet épít az orosz állami Roszatom, mint amilyenből kettőt is rendelt a magyar kormány Paksra. A finnországi építkezésről a szerződést 2013 végén írták alá a Roszatommal, a paksit 2014 elején. 

A két ország kormányzati szerveinél elég más a hozzáállás az építkezéshez: míg a magyar politikusok kifejezetten sürgetik a beruházást, addig Finnországban a nukleáris szakhatóság biztonsági problémák miatt nem adja ki az építési engedélyeket.

Arról már korábban beszámoltunk, hogy a STUK nevű finn, nukleáris ügyekben illetékes hivatal szeptemberben közölte, hogy a 2018-ra ígért építési engedélyt legkorábban 2019-ben tudja csak kiadni, mert túl sok problémát tártak fel az erőmű tervezése körül.

Most kikerült az internetre egy tanulmány, amit egy finn cég készített a STUK megbízásából, és ami fontos alapja lehetett az engedély visszatartásának.

A tanulmányhoz 65 emberrel készítettek interjút az erőművet megrendelő finn Fennovoina nevű cégnél, a Roszatom külföldi építkezéseit intéző RAOS-nál és legfontosabb oroszországi beszállítójánál, a Titan-2 nevű cégnél. Az interjúkon kívül dokumentumok, levelezések sorát is átnézték, és így arra jutottak, hogy

az atomerőmű tervezése így nem mehet tovább.

A tanulmányban többek között ez olvasható:

"Az egyik fő probléma az, hogy az orosz fél arra készült, hogy a leningradszkajaihoz hasonló erőművet építsenek Finnországba, és nem készültek fel arra, hogy a finn elvárásokhoz igazítsák a terveket. Az orosz partnerek úgy vélekednek, hogy elegendő tapasztalatuk van atomerőművek építésében, és ezért a "csináljuk, aztán lepapírozzuk" kultúrát hozták magukkal, ám ezzel szemben Finnországban jelentős elvárás az alapos előzetes elemzés és dokumentáció, vagyis az "előbb bizonyíts, aztán csináld" elv. Ezek a különbségek komoly feszültségekhez vezetnek."

A tanulmány rendre arra tér vissza, hogy megrendelők nevében eljáró finn szakemberek hiába aggodalmaskodnak, kérdeznek vagy kérnek pontos számításokat, az oroszok rendre lesöprik őket azzal, hogy "mi ezt jobban tudjuk".

A tanulmány szerint:

"A biztonság mint alapelv mást jelent Finnországban és Oroszországban, a megfelelő körültekintés újdonság az oroszoknál, és időbe telik, amíg a munkatársak elfogadják jelentőségét.

A Fennovoimának komolyabb szerepet kellene vállalnia a tervek integritásának biztosításában. El kell érnie, hogy a szakértőket meghallgassák, és támogató légkör alakuljon ki a kérdéseiket, kétségeiket megfogalmazó munkatársaknál, és vegyék figyelembe az észrevételeik a biztonsággal kapcsolatos intézkedésekkor. (...) Fontos lenne, hogy az egyes döntéseknek és ügyeknek személyes felelőst jelöljenek ki az orosz cégek vezetésében."

A konkrét vitákat a biztonságról kitakarták a jelentés nyilvános változatában, de esettanulmányok soráról lehet szó, egy helyen látszik a cím is, az úgy hangzik, hogy "a kutya sütit süt".

Az számít, hogy kinek a cége az erősebb

A tanulmány készítői arra jutottak, hogy az erőmű tervezésével az a fő baj, hogy a különböző részeket egymástól elszigetelt, különböző cégeknél és alosztályokon dolgozó mérnökök tervezik. Ők pedig alig kommunikálnak egymással, és nincs aki összefogja a terveket.

Senki sem tudja, hogy ha ezeket a frissen tervezett berendezéseket összekapcsolják, akkor mi történik majd - ez a finnek fő aggodalma.

A felmerülő vitákat pedig az oroszok úgy szeretik eldönteni, hogy annak a cégnek van igaza, amelyik régebben működik a nukleáris iparban, és amelyiknek több embere van. Ezen a finnek erősen fennakadtak.

Most az a helyzet, hogy a megrendelő finn céget veszik a legkevésbé komolyan, hiszen az alig néhány éve létezik, és ez az első atomerőműve. De közben a berendezések egy részét szállító Titan-2-nél, és még az ő beszállítóinál is lenézik a RAOS-t, a Roszatom exportcégét, mert az is egy új vállalat, ahol nem az orosz atomipar nagy öregjei ülnek.

Úgyhogy most az a helyzet, hogy a beszállító leugatja a biztonsági kérdéseken kekeckedő megrendelőt és a beruházót is.

Nem tudnak egymással szót érteni

Az eleve bizalmatlan légkörben ráadásul nagyon hiányzik a közös kommunikációs platform, a tanulmány nyilvános része arra utal, hogy még az sem megoldott, hogy milyen felületen menjenek az egyeztetések. 

Ha pedig mégis sikerül összehozni a kommunikációt, akkor az derül ki, hogy nincs közös nyelv, egyik oldalon sincs elég angolul beszélő munkatárs, és a nem szakértő tolmácsok és szótárazások kezdődnek, amelyek félreértésekhez vezetnek.

A finn állam ügynöksége szerint ilyen körülmények között nagyon aggasztó atomerőművet építeni.

Amikor korábban írtunk a finnországi problémákról, akkor a Rosatom magyarországi irodája többek között így reagált:

"A megrendelővel, a Fennovoima céggel, mind pedig a STUK-kal hatékony az együttműködés. (...) A Roszatom tiszteletben tartja a független finn hatóság szabályait és azt, hogy 2019-re halasztják az engedély megszerzésének határidejét. (...) . A VVER-1200- as blokktípus a világ legkorszerűbb, 3+ generációs atomreaktoraihoz tartozik. A típus megfelel az összes, a fukusimai atomerőmű-baleset utáni korszerű biztonsági követelménynek, a NAÜ, valamint az atomerőműveket üzemeltetők európai klubja, az EUR ajánlásainak."