Tippeljék meg, hogy mi lehetett az a rettenetesen felháborító kérdés, amire ezt válaszolta a most már LMP-s Demeter Márta képviselőnek...

• Rétvári Bence, az Emmi államtitkára: „Az Ön által feltett kérdés egy reménytelen helyzetben lévő politikai párt kétségbeesett lejáratási kísérlete, teljesen megalapozatlan vádaskodás alapján.” 
• Völner Pál, az igazságügyi tárca államtitkára: „Az Ön által feltett kérdés egy reménytelen helyzetben lévő politikai párt kétségbeesett lejáratási kísérlete, ezért ezzel nem kívánunk foglalkozni.” 
• Fazekas Sándor agrárminiszter: „Az Ön által feltett kérdés egy reménytelen helyzetben lévő politikai párt kétségbeesett lejáratási kísérlete, ezért ezzel nem kívánunk foglalkozni.”
• Tállai András, az NGM államtitkára: „Az Ön által feltett kérdés egy reménytelen helyzetben lévő politikai párt kétségbeesett lejáratási kísérlete, ezért ezzel nem kívánunk foglalkozni.”  
• Mikola István a külügy nevében: „Az Ön által feltett kérdésben megfogalmazott lejáratási kísérlettel nem kívánunk foglalkozni. A Külgazdasági és Külügyminisztérium tisztségviselőinek külföldi partnerekkel folytatott tárgyalásairól folyamatosan ínformáljuk a nyilvánosságot, így mindenki pontosan tudhatja, hogy mikor, kivel, miről tárgyalunk.” 
• Simicskó István honvédelmi miniszter: „Az Ön által feltett kérdés egy reménytelen helyzetben lévő politikai párt kétségbeesett lejáratási kísérlete, ezért ezzel nem kívánunk foglalkozni.” 
• Dömötör Csaba, Rogán Antal propagandaminisztériumának államtitkára: „Az Ön által feltett kérdés egy reménytelen helyzetben lévő politikai párt kétségbeesett lejáratási kísérlete, ezért ezzel nem kívánunk foglalkozni.” 

A kormányzat sziporkázóan szellemes és igen kreatív reakciója erre a pusztító erejű, kegyetlenül övön aluli kérdésre érkezett:

„Ön, illetve az Ön által vezetett minisztérium államtitkárai és helyettes államtitkárai milyen kapcsolatban állnak azeri kormányzati képviselőkkel, gazdasági és üzleti szereplőkkel?”

Ez volt az a történet, amit brit lapok írtak meg, a lényege pedig az volt, hogy az azeri diktatúra politikai elitje egy brit céghálón keresztül tartott fenn egy 2,9 milliárd dolláros titkos pénzügyi alapot, amin keresztül fizettek ki befolyásos európai szereplőket, mostak pénzt, és vettek luxuscikkeket. Az is kiderült, hogy akkor érkeztek azeri dollármilliók egy budapesti számlára, amikor az ország kiadta a baltás gyilkost.

Demeter Márta pedig azt az egyszerű, bár kétségtelenül naiv megoldást választotta, hogy élve a képviselők még régről származó jogával, írásban megkereste a minisztériumokat a témában. A kőkorszakból ránk maradt politikai lehetőség elvileg azzal a kellemetlenséggel jár, hogy a minisztériumnak válaszolnia kellene a kérdésekre, például arra, hogy van-e bármilyen azeri kapcsolatuk. 

A felvezetés maga is olyan durva lett, ami alapján nem csoda, hogy a minisztériumok egy nagy összekapcsolt agyként reagáltak. Ez volt a kétségbeesett lejáratási kísérlet felvezetése (Demeter Márta előadásában): 

„A nemzetközi és hazai oknyomozó újságírás egy rendkívül súlyos ügyben hozott nyilvánosságra olyan konkrét információkat, amelyek alapján nem csak az bizonyos, hogy Azerbajdzsán hatalmas összegből működő korrupciós hálózatot működtetett Európában, hanem az is, hogy ennek a hálózatnak egyik partneri állomáshelye volt Magyarország. A helyzet megnyugtató tisztázása érdekében kérem szíves tájékoztatását, hogy Ön, illetve az Ön által vezetett minisztérium államtitkárai és helyettes államtitkárai az elmúlt 7 évben milyen formális és informális találkozókon, megbeszéléseken, egyeztetéseken, protokolleseményeken vettek részt azeri kormányzati illetékesekkel, gazdasági és üzleti szereplőkkel?” 

Lehetetett volna erre úgy válaszolni, hogy igen, voltak találkozók, de azoknak természetesen nem volt köze mocskos pénzekhez? Persze, Pintér Sándor belügyminiszterhez például nem jutott el a kormányzati iránymutatás, vagy nem foglalkozik vele:

„A Magyar Köztársaság Kormánya és az Azerbajdzsáni Köztársaság Kormánya között a katasztrófák esetén történő együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Megállapodásban előírt együttműködésen kívül a Belügyminisztérium államtitkárai és helyettes államtitkárai semmilyen kapcsolatban nem állnak azeri kormányzati képvisel őkkel, gazdasági és üzleti szereplőkkel.”  

Lázár Jánosék sem találták hirtelen Rogánék kicsit sorjás sablonját: 

„Tájékoztatom, hogy a Miniszterelnökség nem vezet ilyen jellegű adatbázist, ugyanakkor megkérdeztem az Ön által megjelölt kört. Kérdésemre minden jelenlegi munkatársam nemleges választ adott. Kiegészítésül jelzem, hogy az Igazságügyi Minisztérium meghívására 2017. március 30. napján az azeri Igazságügyi Minisztérium küldöttségének előadást tartott a Miniszterelnökség hatósági ügyekért felel ős helyettes államtitkára, a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének magyar szabályozásáról.”

Hogy Rogánék tényleg nem törték magukat a sablonválaszon, azt éppen az Orbán Viktor által annyira kedvelt Azerbajdzsán bizonyította be azzal, hogy hazai pályán iskolázta le a magyar kormányt. A keleti diktatúra a BBC-n és a Guardianen megjelent hírekre úgy reagált, hogy azok mögött Soros György áll. Ez hogy nem jutott eszébe itthon senkinek?

A sorosozás egyébként mostanra gördölékenyen működik itthon már Soros nélkül. A módszer tökéletesre van csiszolva, és Soros behelyettesíthető bárkivel. 

Átnézve az elmúlt egy hónap kormányzati válaszait a képviselők kérdéseire, azokat nyilvánvalóan a Rogán-minisztérium pincéibe zárt robotok írják, amik az egyik heves esőzésben beázhattak, ezért bármilyen kérdésre beleszúrják ugyanazt a választ és sajnos nem lehet rajtuk kikapcsolni az elmúltnyolcévezés gombot sem, hiába van mindjárt 2018.  

Mi történt, amikor Demeter Márta nem az azeriek korrupicós pénzről, hanem a letelepedési kötvénybizniszről érdeklődött? Dömötör Csaba valahonnan ismerősnek tűnő válasza:

„Egy olyan reménytelen helyzetben lévő párt, mint az LMP kétségbeesett politikai akciójával nem foglalkozunk.”

(A következő rész tartalmából: nem Demeter Márta az egyetlen, aki feszegetni kezdte a robotosláda tetejét, többen vették maguknak a bátorságot, és kérdezni mertek a kormánytól. Az elmúltnyolcév köszöni szépen, jól van.)