Rakkában az életüket kockáztatva videózták az ISIS dzsihádistáit, Berlinben neonáci tüntetők üvöltötték nekik, hogy ők a terroristák

Szellemváros (City of Ghosts) címmel dokumentumfilm készült a Raqqa Is Being Slaughtered Silently nevű újságíró/aktivista-csoportról, ami elsőként mutatta be a szíriai várost elfoglaló Iszlám Állam igazi arcát. A film a csoport három tagjának útját kíséri végig Szíriából Törökországon át Németországig, miközben bemutatja az ISIS és az ellenállók módszereit is.

Az igazán jó dokumentumfilmeket (Jinx, Making a Murderer) el lehet spoilerezni, de a Szellemvároson nincs mit: az erejét az adja, hogy végre valódi embereket köt ahhoz a harchoz, amit névtelenül, békés módszerekkel vívtak a várost megszálló, azt a középkorba visszarepítő dzsihádistákkal. A film kicsit túl nagyot is vállal, mert a menekültsorsot is igyekszik bemutatni, de azt már kevesebb sikerrel.

A Szellemváros ott kezdődik, hogy az Aszad család 40 évnyi uralma után kitört az arab tavasz, és az önkény ellen, a szabadságért tüntető fiatalokra lecsapott a hatalom. Ebből forradalom lett, majd az al-Kaidához köthető an-Nuszra Front és a Szabad Szíriai Hadsereg kiszorította a városból a kormányerőket. Aztán 2014-ben a hatalmi vákuumba benyomult az Iszlám Állam, ami a rakkai Szabadság téren rögtön fejbe is lőtte néhány ellenségét, majd a központjává tette a várost, és ezzel elkezdődött a több mint 3 évig tartó, sötét korszak.

Fotó: Szellemváros (2017)

Néhányan már a kormányellenes tüntetések idején elkezdtek fotózni és videózni, de csak az ISIS uralma alatt pörgött fel igazán a Raqqa Is Being Slaughtered Silently (RBSS) aktivitása. Arabul és angolul blogoltak a Facebookon és a Twitteren azokról a szörnyűségekről, amiket az ISIS igyekezett eltitkolni a külvilág elől, és ők voltak az elsők, akik bemutatták a kivégzettek kerítésekre tűzött fejét.

A Szellemvárosból kiderül, hogy egyik aktivista sem ilyen karrierről álmodott, de a helyzet ezt hozta: a szóvivőjük például gondtalan főiskolás volt, az egyik riporter matektanárként dolgozott, az operatőr pedig csak otthon videózgatott magának. Mind középosztálybeliek voltak, az első 9 hónapban saját maguk finanszírozták az akcióikat – amik között Rakkában ISIS-ellenes graffitizés és plakátolás is volt –, később külföldön már NGO-któl kaptak támogatást.

Az ISIS Rakka elfoglalása előtt többnyire rossz minőségű mobilos felvételeket készített, de miután az RBSS rejtett kamerás videókon bemutatta, ahogy a hiperinfláció miatt a gyerekek üres vödrökkel állnak sorba ételért és vízért, illetve hogy a kórházakban nincsen gyógyszer, a terroristák hamar kapcsoltak, és felpörgették a médiaháborút. Elkezdték hollywoodi technikákkal forgatni a dzsihádistáknak szánt toborzóvideókat, amik alapján a háború körülbelül egy valóságos GTA-nak felel meg, és igazából csak egy nagy buli a muszlim férfiaknak.

A külvilág felé akciófilmekkel és idilli életképekkel népszerűsítették a paradicsomukat, valójában viszont nyomor volt Rakkában, a hét legtöbb napján még áram sem volt a városban, ahol a fegyveresek az élet egyre több területét igyekeztek kontrollálni. Az ISIS közben figyelt arra is, hogy az öngyilkos merényletekhez jól használható kisgyerekeknek folyton tábori hangulatú programokat szervezzen, és cukorkával, játékokkal meg telefonnal – tehát olyan dolgokkal, amiket a szüleiktől már nem kaphattak meg – igyekeztek átállítani a fiatalokat és átmosni az agyukat.

Az információs háborúban az Iszlám Állam egy idő után Rakkában a tányérantennákat is betiltotta, és leszereltette.Fotó: Szellemváros (2017)

Az RBSS ugyan kapott kiképzést profi újságíróktól arra, hogyan fedjék el magukat az utcán és az interneten, az ISIS nagy erőkkel kereste őket, és sokan meg is haltak. Gyakorlatilag nincs köztük olyan aktivista, aki ne veszített volna el családtagokat és barátokat. A Szellemváros legerősebb pontján két szereplő újra megnézi az apja kivégzéséről készített ISIS-propagandavideót.

Fotó: Szellemváros (2017)

Az eleinte Rakkából dolgozó csoport vezetői akkor mentek külföldre (és csak akkor lettek hivatlosan RSBB), amikor az egyik operatőrüket egy ellenőrzőpontnál elfogták, miközben épp rejtett kamerával vette a terroristákat. A szóvivőjük Németországig menekült, a matektanár viszont csak Törökországig, de amikor az egyik újságírót, aki kiképezte őket, egy törökországi utcán agyonlőtték, a film mindhárom főszereplője Berlinig menekült. (Volt olyan rokonuk, aki követte volna őket, de a csónakból a Földközi-tengerbe veszett.) A filmből kiderül, hogy külföldön sem voltak valami nagy biztonságban, mert az ISIS mindenhová követte őket, több ezer gyűlölködő üzenetet kaptak, és a szállásaikról meg róluk tettek ki fotókat a netre fenyegető üzenetekkel.

Az egyik legszomorúbb jelenetben pedig azt láthatjuk, hogy éppen azoknak, akik Szíriában az életüket kockáztatva leplezték le az ISIS-t, Berlinben azt kellett hallgatniuk, hogy a neonáci tüntetők szerint ők a mocskos terroristák.

Ezek a részei nagyon jók a Szellemvárosnak, viszont sokat ront az összképen, hogy többször átcsap szájbarágós hatásvadászatba, megrendezettnek tűnő jelenetekkel: a leggyengébb pillanatokban a menekültté vált aktivisták a berlini hóesésben hógolyóznak, rácsodálkoznak a nyugati világ szabadosságára, pénzt adnak egy zsidó zenét játszó utcazenésznek, vagy csak olyanokat mondanak a kamerába, hogy: „Miért ők haltak meg, miért nem én?” Ezek nemhogy felesleges, de egyenesen idegesítő pillanatok, amik nem teszik súlyosabbá a történetet, csak a hitelességének ártanak, láthatóan a rendező rossz döntései miatt. De még ezzel együtt is megéri rászánni az időt a másfél órás filmre, ami félelmetesen közel hozza az ISIS-t a nézőhöz.

Nagyon messze van, ha egyáltalán létezik happy end

A film előbb jelent meg, minthogy azt, ami az egykor 200 ezres városból maradt, az amerikaiak által fegyverzett és támogatott milíciák visszafoglalták, de a New York Times azóta interjút készített a 26 éves szóvivővel, Abdalaziz Alhamzával, akit még Rakkában háromszor is bevittek és megkínoztak. Azt mondja, hogy az ő generációja mindent elveszített, és hogy „Európában sem könnyű, amikor neonácik azzal vádolnak engem és más szíriai menekülteket, hogy terroristák vagyunk”.

Fotó: Morukc Umnaber / dpa / AFP

Mint mondja, Rakka felszabadulása nekik nem öröm: ezrek haltak meg az ISIS és a bombázások miatt – amik a végén már nem csak az ISIS-re irányultak, hanem minél gyorsabb sikert akartak elérni, így rengeteg civillel is végeztek –, a város 90 százaléka megsemmisült, és százezrek élnek a sivatagban menekültként. Az RBSS pedig a város újjáépítéséig kénytelen lesz folytatni a munkát, mert – mint mondta – az ISIS hatalmas károkat okozott, de ami még rosszabb, létrehozott egy „időzített ideológiai bombát”, ami bármikor robbanhat a Közel-Keleten.

November 14-én kezdődik a Verzió Filmfesztivál, ahol több film között a Szellemvárost is meg lehet nézni.