Amikor Zoli hétfőn délután befejezte a munkát Budapesten, hogy a Nyugatitól a KÖKI-ig tartó negyedórás városon belüli vonatozással hazaérjen, nem is sejthette, hogy összen jó 200 kilométeres, négy órán át tartó zakatolás vár még rá aznap, úgy, hogy közben megjárja Jász-Nagykun-Szolnok megye remek elhelyezkedésű, ám építészetileg annál csúnyább székhelyét. Azt meg végképp nem sejthette, hogy mindezt akarata ellenére fogja megtenni.

Az Utazó Majom blog beszámolója szerint alapvetően az okozta a problémát, hogy hétfő délután  baleset történt Budapest határában, ami megkavarta a járatokat. Zoli beszámolója szerint a Nyugatiban kiválasztotta a legközelebb induló, neki alkalmas járatot, ami 5 perccel később, a menetrendhez képest 22 perces késéssel el is indult. Az utasok egy része emiatt egymás között beszélgetve zsörtölődött, hősünk fülét őket hallgatva ütötte meg az az információ, hogy a vonat kerülőúton megy és több szokásos megállót nem fog érinteni.

"Erre többen is felkapták a fejüket, én azonban bevallom, vaklármának gondoltam a dolgot, hiszen alaposan tájékozódtam felszállás előtt és semmi ilyesmiről nem volt szó. A kijelzők tanulmányozásán túl ügyelek arra is, hogy a fülem se legyen bedugva vonatra szálláskor. Eddig ugyanis meg voltam győződve, hogy a kellemetlen esetek nyitott szemmel és füllel elkerülhetők"

- írta Zoli. Hát most nem tudta elkerülni, az ablakon kinézve ugyanis észrevette, hogy tényleg nem a megszokott útvonalon járnak, majd, amikor rákértdezett Kőbány-Kispestre, a kalauztól azt is megtudta, hogy

“hát, az most nem esik útba, legközelebb Szolnokon állunk meg”

Ezen a ponton benne volt egy jó kis Összeomlás-szerű akciófilm lehetősége a sztoriban, hősünk azonban a döntő pillanatban elbizonytalanodott:

"Miután felocsúdtam, jeleztem a vasutasnak, hogy bizony nem megyek Szolnokra és kértem, hogy intézkedjen, hogy a vonat álljon meg valahol még Budapest területén. A hölgy közölte, hogy ez nem lehetséges, annak ellenére sem, hogy ez rajtam kívül többeket kellemetlenül és váratlanul érint, a következő megálló Szolnok lesz. Egy pillanatra felmerült bennem, hogy meghúzom a vészféket, ám a várható negatív következmények miatt az ötletet hamar elvetettem."

Zolinak bőüven lett ideje az önelemzésre:

"Igazából nem is a 10 helyett 200 kilométer, vagy a szolnoki kirándulás volt az ijesztő az egészben, hanem az az érzés, hogy robog alattam egy vonat, látom, ahogy szépen elhagyjuk Budapestet, de nem engednek leszállni, és teljesen bizonytalan, hogy mikor és hogyan jutok haza. Csak annyi volt biztos, hogy olyankor, amikor már rég ágyban lenne a helyem. Ráadásul enni- és innivalóm sem volt, hiszen egy negyedórás, városon belüli útra indultam."

Persze nem ő volt az egyetlen, aki csapdába esett:

"Szolnokon jónéhány utastársammal együtt vártuk, hogy befusson a legközelebbi Budapest felé tartó vonat, hiszen így nem volt lehetőség leszállni Zuglóban, Kőbánya-Kispesten, Ferihegyen, Cegléden és Abonyban sem."

De hogy igazán autentikus legyen a történet, a végén csak segített egy poénos kis csavar:

"A slusszpoén, hogy ha menetrend szerint közlekedtek volna a vonatok, majdnem egy órát kellett volna várakoznunk, azonban egy Záhony felől érkező sebesvonat 21 perces késésének köszönhetően alig több, mint 10 perc várakozás után már úton is voltunk hazafelé. 6 órakor léptem ki a munkahelyem ajtaján és így este 10-re már haza is értem."

Az ügyben megkerestem a MÁV-ot is, amint reagálnak, megírom.