Brüsszel politikai döntést hozott, amikor áldását adta Paks 2-re

Jávor Benedek EP-képviselő (Párbeszéd párt) hosszú hónapokig küzdött az Európai Bizottsággal, hogy megkapja azokat a belső feljegyzéseket és leveleket, amelyek a Paks 2 ellen indított kötelezettségszegési eljáráskor keletkeztek. A bizottság 2015 őszén indította el az eljárást, mert gyanús lett, hogy a magyar kormány megsértette a versenyjogi szabályokat, amikor pályázat nélkül bízta meg az orosz Roszatomot két új erőművi blokk felépítésével. Az eljárást 2016 novemberében megszüntették, megállapítva, hogy a magyar kormány nem sértette meg az EU-s jogot.

Jávor adatigénylését egy évig igyekezett elodázni a bizottság, és csak akkor adták ki (részben kitakarva) a dokumentumokat, amikor a képviselő már az európai ombudsman állásfoglalását is vitte magával, és perrel fenyegetőzött. A dokumentumokat szerda reggel rakta ki a blogjára. A sajtóból először a politico.eu szerkesztősége olvashatta őket, alapos cikket is írtak belőle szerda reggelre.

A dokumentumok alapján két fontos körülmény is világossá vált:

  • A paksi beruházás engedélyezése elsősorban politikai döntés volt. A bizottság szakértői (vagy ahogy a magyar kormány hívja őket, a "brüsszeli bürokraták") úgy látták, hogy a magyar kormány érvei jogilag kikezdhetőek, de azt is levezették, hogy ha politikai akarat van a beruházás átengedésére, akkor azt hogyan lehet elintézni. A bizottsági vezetők az utóbbi utat választották.
  • 2016 tavaszán alapjaiban változott meg a bizottság hozzáállása a beruházáshoz, és a korábbi hónapok kemény érvelése után engedékennyé és konstruktívvá váltak. Erre Lázár János is utalt egy most előkerült levelében.

Ez politika

Mint minden kötelezettségszegési eljárás, a paksi tender ügyében indított is gyakorlatilag levelezésből állt Brüsszel és Budapest között. Az első körben, még a 2015-ös levélváltás után a bizottsági szakértők arra jutottak, hogy a magyar érvelés egyáltalán nem állja meg a helyét. Akkor a magyar kormány azzal érvelt, hogy különleges ajánlat volt az oroszoké, mert hitel is járt hozzá, és ez az egyedi konstrukció adta az okot a tenderen kívüli megbízásra.

Aztán 2016-ra Budapest új érvvel állt elő: technológiai okai voltak az orosz megbízásnak. Egyrészt össze kellett kötni Paks 1 felújítását Paks 2 megépítésével, és mivel az 1-et is az oroszok építették, ezért mást ezzel nem lehet megbízni; másrészt orosz fűtőelemekkel akarjuk Paksot üzemeltetni, és ehhez orosz reaktor dukál.

A magyar válaszra a bizottság szakértői belső feljegyzéseikben azt írták, hogy ezek nem túl meggyőző érvek. Egyrészt szerintük a felújítást és az új erőmű építését nem volt kötelező összekötnie a magyar kormánynak, másrészt egy olyan üzemanyag-beszállítási szerződésre hivatkozott a magyar kormány, amit később kötöttek, mint hogy az oroszok megkapták volna a megbízást a munkára.

Mindezek alapján a bizottság szakértői négy lehetőséget ajánlottak az eljárásról döntést hozó bizottsági vezetőknek:

  • Menjen tovább a kötelezettségszegési eljárás, lépjen második fázisba (a harmadik fázis már a per az EU bíróságán), mert van elegendő jogi érv az eljárás folytatására.
  • Legyen nyitott a bizottság az újabb magyar érvekre, de legalább azt magyaráztassák el Budapesttel, hogy a régi blokkok felújítását és az újak építését miért muszáj technológiai szempontból összekötni.
  • Legyen nyitott a bizottság a magyar érvekre, de legalább azt érjék el, hogy a beszállítókat és alvállalkozókat rendes EU-s közbeszerzéseken válasszák ki.
  • Keressen kompromisszumot a bizottság egy politikai megoldás érdekében, az előző két szempont figyelembevételével.

A szakértők azt is megjegyezték, hogy a nyitottság a magyar érvekre hosszabb távon problémás lehet, mert precedensként más ügyekben más országok is hivatkozhatnak majd arra, hogy Paksnál milyen engedékenyek voltak. Az alvállalkozók ügyében pedig azt jegyezték meg, hogy nem világos, hogy a magyar kormány hogyan tehetne ígéretet további közbeszerzésekre a Roszatom nevében.

Minden jel szerint a bizottság vezetői a 4. megoldást választották. Hirtelen megváltozott a tárgyalások légköre, és felmerült, hogy mi legyen a megoldás.

Lázár János köszöni szépen

2016 augusztusában Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter ezzel a felütéssel kezdte levelét a belső piacot felügyelő biztosnak, Elżbieta Bieńkowskának:

"Először is engedje meg, hogy megköszönjem, hogy május 3-i találkozónkon az aggodalmak megismétlése helyett gyümölcsöző és pragmatikus megbeszélést folytattunk a megoldás érdekében (...)."

Egy június eleji bizottsági belső feljegyzés pedig arról számol be, hogy a brüsszeli szakértők biztosították Sonkodi Balázs államtitkárt és Várhelyi Olivér nagykövetet, hogy készen állnak a megoldás kidolgozására, mire a magyarok megköszönték a bizottság nyitottságát.

A dokumentumok hangvétele ekkor már teljesen más, mint néhány hónappal korábban.

Szivárgott már ki ebben az ügyben bizottsági anyag a hangulatváltozásról

A mostani dokumentumokból nem derül ki, hogy mi változott, miért lett nyitott a bizottság a megoldásra. Az időpont viszont egybevág az Euractiv.com év eleji értesülésével. A brüsszeli lapnak akkor birtokába került egy bizottsági feljegyzés, ami szerint egy magas rangú brüsszeli bürokrata (Dominique Ristori, energetikáért felelős főigazgató) 2016 februárjában személyesen adott tippeket Sonkodi Balázsnak, a paksi ügyekben a legtöbb tárgyalást bonyolító államtitkárnak, hogyan változtassa meg érveit a magyar kormány a vitában.

Ristori azt mondta Sonkodinak, hogy az addigi magyar védekezés a belső piaci főigazgatóságon nem fog átmenni. A magyar kormány a feljegyzés szerint addig azzal érvelt, hogy a beruházás egy kormányközi egyezmény, és az orosz hitelszerződés része, és ezért nem vonatkoznak rá az EU-s közbeszerzési szabályok. Ez a Jávor által most közzétett dokumentumok szerint is így volt.

Ristori mondott ehelyett egy jobb érvet: emlékeztette Sonkodit, hogy egy hasonló ügyben Franciaország megúszott egy eljárást, amikor tender nélkül bízták meg az Areva nevű céget a Flamanville erőmű építésével, és akkor a franciák azzal érveltek, hogy „a technológiai meghatározottságok” miatt más nem tudja elvégezni a munkát. 

A magyar kormány magáévá tette az érvelést, és ahogy az újonnan nyilvánosságra került dokumentumok alapján bemutattuk, tényleg technológiai érvekkel  jöttek (Paks 1 felújítása és orosz üzemanyag), és ezek hatására lett engedékenyebb a bizottság.

Az Euractiv akkoriban arról is írt, hogy a magyar kormány és a bizottság között Günther Oettinger német biztos is közvetíthetett, és segíthetett elsimítani ezt a kötelezettségszegési eljárást. Oettinger lehetséges szerepére a 444.hu hívta fel az európai közvélemény figyelmét, amikor megírtuk, hogy 2016 májusában Klaus Mangold magángépén Budapestre érkezett, hogy együtt vacsorázzék  Orbán Viktorral. 

Klaus Mangold az orosz kormánnyal különlegesen jó viszonyt ápoló német üzletember, akiről cikkünk nyomán a kormány elismerte, hogy tanácsadóként alkalmazták Paks 2 előkészítéséhez. Oettinger kategorikusan cáfolta, hogy Paks ügyében 2016-ban bármit is intézett volna (ehhez nem is lett volna joga), de Brüsszelben és Budapesten is sok EU-s ügyekben jártas ember véli úgy, hogy a német politikus segíthetett a magyar kormánynak. Oettinger 2014-ig energetikai biztos volt, és ebben a minőségében 2013 decemberében ő nyugtázta első körben az orosz - magyar megállapodás tervét.

A megoldás

Akárki és akárhogyan is puhította a bizottság kezdeti keménységét, jól látszik a Jávor által most bemutatott dokumentumokból, hogy a bizottság 2016 tavaszán már konstruktívan állt a tender ügyéhez, és sikerült összerakni azokat a garanciákat, amelyek nyomán elengedték a kötelezettségszegési eljárást.

Az kellett ehhez, hogy a magyar kormány elintézze a Roszatomnál, hogy a paksi beruházás értékének legalább 55 százalékát EU-s közbeszerzésekkel a Roszatomtól független alvállalkozóknak adják oda. Ez nem lehetett egyszerű menet, mert a magyar kormány a feljegyzések szerint többször is jelezte, hogy bár tetszik nekik a javaslat, a beruházó a Roszatom, és nem tehetnek a cég nevében ilyen ígéreteket. Aztán augusztusra ezt valahogy mégis elintézték az oroszoknál. Az sem kizárt, hogy itt is számíthatott a magyar kormány Klaus Mangold közvetítésére.

A paksi EU-s közbeszerzések egyik nagy kedvezményezettje a német ipar lehet, nekik bőven vannak kapacitásaik beszállításra egy ilyen erőműhöz, egyes spekulációk szerint ezen a vonalon is képbe jöhetett Oettinger.

A magyar kormány összeírt egy listát, hogy az új blokkok mely részeire írhatnak ki EU-s közbeszerzéseket (például a turbinák, daruk, a hűtővizet kezelő szerkezetek, az elektromos rendszerek esetében). Arról is megállapodtak, hogy milyen formában jelent majd a magyar kormány rendszeresen a közbeszerzések állásáról.

Ennek nyomán a bizottságban gyors levelezés kezdődött az egyes főigazgatóságok között, hogy mindenki egyetért-e a kötelezettségszegési eljárás lezárásával. Szeptember 2-ig kellett válaszolni, és végül teljes egyetértésében úgy döntöttek, hogy leállítják a vizsgálatot. Ezt hivatalosan tavaly november 17-én jelentették be.

A megállapodás vesztesei egyébként a magyar cégek lehetnek. Az oroszokkal kötött eredeti megállapodás szerint a Roszatomnak törekednie kell arra, hogy a beszállítók 40 százalékban magyar cégek legyenek. Csakhogy erre rájött az 55 százalékos EU-s beszállítás, ami szemben a magyarokra vonatkozó ajánlással, már kötelezően betartandó. 

Süli János paksi bővítésért felelős miniszter már hivatala elfoglalásakor aggódott, hogy nagyon nehéz lesz a magyar beszállítási kvótát tartani. Az EU-nak tett ígéret mellett nem csoda, hogy aggódott emiatt, hiszen a nagyobb ipari tapasztalattal és kapacitással bíró nyugati cégek komoly előnnyel indulhatnak majd a közbeszerzéseken, amelyeket a bizottság a megállapodás értelmében folyamatosan ellenőrizni is fog, így nem lesz esély arra, hogy a hazai beszállítók előnyt élvezzenek a német vagy francia multikkal szemben.

;