„De hát öt év után hogy kellene nekem erre emlékeznem?”

2018 március 12-én lesz az ötödik évfordulója, hogy megtámadták Erikát. A nő éppen a kutyáját indult reggel sétáltatni, de egy maszkos férfi várta lakásának bejárata előtt a lépcsőházban. Visszalökte az ajtóból, egy injekcióval elkábította, majd maró hatású lúgot öntött a nemi szervére, ami Erikának maradandó sérüléseket okozott. A támadó Erikát egy pokrócba csavarta, összeszedte a lakásban a telefonokat és a kulcsokat, majd rázárta az ajtót.

Ez ma Magyarország egyik legismertebb bűncselekménye, és az egyik legbrutálisabb támadás, amit nő ellen itthon elkövettek.

A támadás miatt eddig két alkalommal ítélték el Bene Krisztiánt, aki korábban Erika barátja volt, és a budai Irgalmasrendi Kórház igazgatójaként dolgozott. Erika néhány hónappal korábban szakított vele, amit a férfi az ítéletek szerint nem tudott feldolgozni, és a támadás előtti hónapokban telefonon majd személyesen is zaklatta a nőt.

Bene első fokon négy, másodfokon kilenc évet kapott.

Az ügynek azért nincs vége, mert idén nyáron a harmadfokon eljáró Kúria váratlanul hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet, és új eljárást rendelt el. Ebben a ma kezdődött új eljárásban több tanút is újra meg kell hallgatnia a bíróságnak, ami kifejezetten bizarr helyzeteket eredményezett.

Erika egykori szomszédainak idős édesanyja a támadás napján a lépcsőházban összefutott egy maszkos férfival, akit később a rendőségen Benével azonosított.

“Szerintem ő volt”

- így mutatott Benére a csütörtöki tárgyaláson is. A nő egyébként nem érdekelt az ügyben, nem hozzátartozója, ismerőse egyetlen szereplőnek sem, nincs rá oka, hogy félrevezesse a bíróságot.

Ehhez képest a csütörtöki tárgyaláson olyasmikre kellett volna visszaemlékeznie, hogy milyen színű csíkok voltak a lépcsőházban négy és fél évvel ezelőtt néhány másodpercig látott férfi sisakján, és ezzel kapcsolatban miért mondott mást az első rendőrségi meghallgatáson, mint egy későbbi alkalommal. A férfi jobb-, vagy baloldalán ment el annak idején a lépcsőházban, miért a szeme alapján emlékszik rá, és mikor az azonosítás után a Teve utcai rendőrpalotában kísérgették, akkor pontosan milyen jegyzőkönyvet hol vettek fel vele? Milyen sorrendben álltak az azonosításon a maszkos férfiak, hány körben kellett kiválasztania, akit szerinte látott? Mikor szóltak neki a rendőrök a kihallgatás után, hogy majd lesz egy azonosítás is? Azonnal? Vagy csak később írásban vagy telefonon?

Az idős nő egyre kétségbeesetten válaszolgatta a kérdésekre: “Nem tudom, nem emlékszem”. Egyáltalán nem világos, hogy mire számított a Kúria, amikor nyáron előírta, hogy őt például újra meg kell hallgatni, milyen új információ várható valakitől, aki négy és fél évvel ezelőtt néhány másodpercig látott valakit, akit később a rendőrségen azonosított is? Az elmúlt években tett vallomásai között voltak ugyan kisebb eltérések, de ezeket ilyen időtávon egyszerűen lehetetlen tisztázni, miközben a leglényegesebb ponton, Bene azonosításában nem változott a véleménye.

Egy másik tanú, a takarító nem biciklis sisakos és maszkos, hanem sötétített motoros sisakos alakra emlékszik a lépcsőházban a támadás reggelén. De volt rajta egy sál is. De a sál meddig takarta a sisak arc előtti plexi részét? Milyen volt a kesztyűje? Különbözött a pizzafutároktól? Miben?

A bíróság az áldozatot, Erikát is meghallgatta, neki ugyanazokra a kérdésekre kellett a századik alkalommal válaszolnia, és visszaemlékeznie, hogy miközben a kábítóinjekció hatása alatt, de még öntudatánál megkötözve feküdt hasra fektetve a saját lakásában, akkor melyik szobában matatott a támadó, és szó szerint mit mondott neki, és milyen cipő volt rajta. Mikor közvetlenül támadás után a kórházban befájdalomcsilapítózva feküdt, akkor pontosan kivel találkozott? Beszélgettek? Miről? Akkor felmerült, hogy Bene lehetett a támadó?

(Erika az eljárás során sosem azonosította Benét. Azt mondta, hogy a maszk, a váratlan támadás sokkja, a kábítóinjekció miatt, és mert a maszkos férfi elváltoztatta a hangját, nem tudja megmondani, hogy ki volt az.)

Nyilván Erika, ahogy a többi tanú is, legjobb tudásuk szerint igyekeztek válaszolni, de rejtély, milyen új információt vártak tőlük.

Bene is újra vallomást tett csütörtökön a bíróság előtt. Ebben leginkább az volt az érdekes, hogy az orvost a kocsijában a támadás után megtalált injekciós tűről is kérdezgették, noha azt másodfokon kizárták a bizonyítékok közül.

Egy használt tűt a rendőrök találtak meg a Bene kocsijában közvetlenül a támadás után a házkutatáskor, ráadásul abban pont az egyik olyan altató maradványait mutatták ki, amit Erika elkábításához használtak. Ezt a bizonyítékot az ügyészség a másodkofú eljárásban az ítélethirdetés előtti utolsó tárgyaláson indkolás nélkül visszavonta.

A mai tárgyaláson viszont a bírók és az ügyész is kérdezgették róla Benét, aki nem tudott egyértelmű választ adni, hogy került a kocsijába a használt tű. Korábbi vallomásait idézték, hogy néha előfordult vele, hogy hanyag módon hazavitt a kórházból tűt vagy fecskendőt, használt ilyesmit néha a ház körül is, például biciklik olajozására, de amúgy nem tudja, hogy az a konkrét tű, hogy került a kocsijába.

A tárgyaláson december 5-én újabb tanúkat fognak meghallgatni. Bene ügyvédje új szakértők meghallgatását kérte, azt, hogy újra vizsgálják meg orvosok a nőt, és beadványában felvetette, hogy Erika nem szándékosan, de esetleg saját magának okozta a sérüléseit.

Erika ügyét a támadás brutalitásán kívül azért követi évek óta megkülönböztetett figyelem, mert az eljárás elején előbb ugyan őrizetbe vették Benét, de később “bizonyíték hiányában” elengedték, és csak az áldozat közbelépésének köszönhetően indult újra a nyomozás, illetve azért is, mert Bene egy befolyásos fideszes politikus unokaöccse.

Erika történetéről tavasszal fogattunk hosszabb videót.

;