"Ez a sztori hamarosan nagyon eldurvulhat, a következő napokban még több ellentámadás jöhet a Breitbarttól és a hasonló kiadványoktól" - írta november 12-én Mike Allen az Axiostól annak apropóján, hogy a Breitbart akkor már két sztárriporterével dolgozott a Washington Post lejáratásán. Allen jó jósnak bizonyult.

Steve Bannon, Donald Trump egykori kampányfőnöke és elnöki főtanácsadója, aki augusztusi visszavonulása óta teljes lendülettel vetette bele magát a mozgalmárkodásba, azért küldte november elején Alabamába lapja két sztárriporterét, Matt Boyle-t és Aaron Kleint, hogy próbálják meg hitelteleníteni a Washington Postot és a lapban november 9-én megjelent riportban megszólaló nőket, akik azzal vádolták Roy Moore-t, a republikánusok alabamai szenátorjelöltjét, hogy harmincas éveiben járó férfiként kezdeményezett velük szexuális jellegű kapcsolatot, amikor ők még 18 évesek se voltak. A legsúlyosabb vádakat Leigh Corfman fogalmazta meg, aki a történtek idején csak 14 éves volt. Bár Alabama a beleegyezési korhatár kérdésében pont a liberálisabb államok közé tartozik, ez még az akkor hatályos törvények alapján is bűncselekménynek minősült, amivel ügyészként Moore-nak mindenképpen tisztában kellett lennie.

Boyle és Klein nem jártak sikerrel. Három nappal a poszt cikke után ugyan igyekeztek szenzációs leleplezésként tálalni, hogy Corfman hálószobájában nincs is telefon - a nő elbeszélése szerint sokat beszélt telefonon a hálószobájában Moore-ral -, de Corfman anyja nekik nyilatkozva megmagyarázta, hogy a lánya "könnyen hozzáférhetett a telefonhoz", egyben kiállt lánya minden állítása mellett. Klein az azóta eltelt időben még egy cikket közölt a témában, annak a legfőbb állítása, hogy a Corfman által elbeszéltek egy 12 napos periódusban történhettek csak, és ezt a Post nem hangsúlyozta ki. Azt, hogy megtörténhettek 12 nap alatt, még maga Klein is elismerte a cikkben.

A bombasztikus címek - EXKLUZÍV: Roy Moore Vádlójának Anyja Cáfolja a Lánya Szexuáliszaklatás-történetének kulcselemét, illetve Bírósági Dokumentumok Fontos Kérdéseket Vetnek Fel Leigh Corfman Roy Moore-ral Szembeni Vádjairól - ellenére ez kevésnek bizonyult. De nem is ez volt az egyetlen terv a Post és Moore vádlóinak lejáratására.

"Roy Moore Alabamában... tudhatok valamit, de biztonságban akarok maradni. Hogy csináljuk?" - állt a Lindsay James aláírású emailben, amit a Post cikkének egyik szerzője, Beth Reinhard kapott a cikk megjelenésének másnapján, kora reggel. Ezzel párhuzamosan a Trump-párti "mozgalom" egy másik leágazása, a Gateway Pundit a twitterén osztotta tovább egy ismert és azóta törölt twitter, az @umpire43 posztját arról, hogy "Egy alabamai családi barátunk pont most mesélte a nejemnek, hogy a Post egy Beth nevű újságírója 1000 dollárt ajánlott neki, hogy vádolja meg Moore-t". Ebben a helyzetben a Post munkatársai tán még a szokásosnál is körültekintőbben jártak el, a magát akkor még Lindsay Jamesként azonosító tippadó pechére.

Reinhard a Post minden részletre kiterjedő beszámolója szerint a következő napokban többször is csetelt a nővel, akinek azt is elmagyarázta, hogy a sztorin kívül a nő hátterére is kíváncsi. Ő, ekkor már Jaime Phillipsként bemutatkozva elő is adta, hogy 15 éves korában Moore teherbe ejtette, majd elvitte Mississippibe abortuszra. Reinhard kérdéseire azt is elárulta, hogy az NFM Landing nevű cégnek dolgozik a New York-i Westchester megyében. Közben többször is megkérdezte az újságírótól, hogy garantálni tudja-e neki Moore vereségét, ha előáll a történetével. Reinhardt erre csak azt írta neki később, hogy nem tudja megjósolni a cikk hatását. Azt is elmagyarázta, hogy ellenőrizni fogják a nő állításait, egyben kérte, hogy adjon át bármilyen iratot, amivel igazolni tudja a történetét.

Phillips másnap már azt írta, hogy Reinhard aggályoskodása miatt nincs meggyőződve arról, hogy elő kéne állnia a történettel, majd a múlt szerdán, november 22-én azt írta, hogy inkább találkozna a Post egy másik újságírójával, a Moore-t leleplező eredeti cikk társszerzőjével, Stephanie McCrummennel.

Reinhardtnak eddigre már több részlet is gyanús lett. Kezdve azzal, hogy bár Phillips állítása szerint csak a történtek idején, 15 éves korában töltött egy nyarat Alabamában, egy alabamai körzetszámú mobilról telefonált. Reinhardt az NFM Lending westchesteri fiókját is hívta, ahol senki sem ismert semmilyen Jaime Phillipst. Közben egy munkatársa talált egy GoFundMe-s adománygyűjtő oldalt, amit egy Jaime Phillips nevű nő indított május 29-én azért, hogy pénzt gyűjtsön a New Yorkba költözésére. "Elfogadtam egy állást, hogy a konzervatív sajtómozgalomban dolgozhassak és harcolhassak a liberális mainstream sajtó hazugságai és megtévesztése ellen". Az egyik adományozó neve egyezett Jaime Phillips lányának a nevével.

Ebben az időben keresett munkatársakat a szélsőjobboldali médiapolip egyik legsajátosabb leágazása, a Project Veritas. Módszereikről sokat elárul, hogy ebben a hirdetésben is olyanokat kerestek, akik hajlandók "rejtett identitást felvéve megközelíteni a célszemélyt, hogy információkat szedjenek ki belőle". A nevében az igazságot kereső nonprofit ugyanis ebből él: megpróbál csapdát állítani az amerikai szélsőjobb gyűlölt ellenségének, a Liberális Sajtónak, hogy aztán a titokban rögzített és szabadon összevágott anyagokkal lejárassák az újságírókat.

A Post munkatársainak ekkor esett le, hogy Phillips alig húsz kilométernyire lakik a Veritas New York-i központjától. Figyelni kezdték a nőt, és igazuk lett. Phillips hétfőn otthonából autójával a Veritas irodájához hajtott, majd bement az épületbe. A Post ezen a ponton döntött úgy, hogy szakítva szerkesztőségi gyakorlatával nyilvánosságra hozza a Phillipsszel folytatott háttérbeszélgetések tartalmát, egyben megpróbálták megszólaltatni a Project Veritas vezetőjét, James O'Keefe-t, akit amúgy 2010-ben egyszer már elítéltek azért, mert hamis személyazonossággal lépett be egy állami létesítménybe.

Keefe elhajtotta a Post újságíróit, arra hivatkozva, hogy megbeszélésre siet. Aztán a későbbi, egyeztetett időpontban saját operatőrével érkezett a találkozóra, ahol egyáltalán nem volt hajlandó felelni a Post riporterének kérdéseire, viszont előadott egy zavaros történetet arról, hogy a Post nyilván csak megelőző csapásnak szánja az interjút, mert épp nagy leleplezésre készül. A történtekről készült felvétel egyoldalúan vágott verzióját pedig sietve nyilvánosságra is hozta. Csakhogy a Post is forgatott, és le is közölte a vágatlan anyagot.

Mindeközben Washingtonban McCrummen is találkozott Phillipsszel. A nő, ahogy a korábbi találkozókra is, az újságíró előtt érkezett, már elhelyezkedett egy asztalnál. Táskáját az asztalra tette, és amikor McCrummen az övé elé rakta a saját táskáját, arrébb tette. Mintha csak azt akarta volna, hogy semmi se takarja ki McCrumment. Az újságíró kérdésére tagadta, hogy felvételt készítene. McCrummen amúgy már korábban tájékoztatta róla, hogy ő viszont rögzíti a beszélgetést, amit operatőr kollégája filmezett is. Phillips a beszélgetés során egyre zavarosabb magyarázatokat adott a felmerült problémákra, például a GoFundMe-n megjelent hirdetésre és arra, hogy miért nem tud senki a létezéséről az állítólagos munkahelyén. Majd egy ponton közölte, hogy nem akar több kérdésre válaszolni, és sietve távozott. Pár óra múlva, este hétkor a GoFundMe-oldal is eltűnt.

Most itt tart a történet, ami még biztosan tartogat fordulatokat. Annyi azonban már ebből is nyilvánvaló, hogy a Steve Bannon vezette médiabirodalom és leágazásai milyen eszközökkel próbálják hitelteleníteni az amerikai sajtót.