Túlzás nélkül lehet mondani, hogy az utóbbi hónapok egyik legfontosabb interjúját csinálta meg Parragh László iparkamarai elnökkel a 168 óra.

Parragh a válaszaiban büszkén újságolja, micsoda döntő befolyása van a közoktatás átalakítására Magyarországon, például

• a tanköteles korhatár leszállítására,
• és a szakiskolák előtérbe helyezésére a gimnáziumok rovására.

Amikor szóba kerül, hogy a szakiskolában visszaszorították a közismereti tárgyak, mint a matek vagy a történelem oktatását, Parragh egyszerűen ezt mondja:

„Készséggel elismerem, ebben a kormánnyal tettestársak voltunk. Gondolatom lényege egyszerű: ha valaki szakács akar lenni, annak a szakács szakmát kell megtanulni.”

Ez a szakácsos dolog ugyan frappánsan hangzik, de az élet ennél tud egy árnyalattal bonyolultabb lenni.

Például nem biztos, hogy mindenkinek jó, ha 12-14 éves korban kell eldönteni, hogy szakács akar-e lenni. Ha Magyarországon sok gyerek már középiskolában sem tanulhat érdemben magyart, matekot, törit és hasonlókat, csak szakmai képzés van, akkor ők később sem nagyon tudják meggondolni magukat, hogy mást szeretnének csinálni.

Egyes vélemények szerint a közismereti tárgyak oktatása nem azért fontos, mert aki nem tudja, hogy hányban fedezték fel Amerikát, az nem lehet sikeres az életben. Azért, mert ezek a tárgyak teszik lehetővé, hogy a gyerekek jobban megértsék az őket körülvevő világot, és később, már egy munkahelyen gyorsan alkalmazkodva meg tudják tanulni, hogy mit kell csinálniuk.

Egy csomó szakmában pár évente érdemben változik meg a technológia. Nem lehet arra építeni, hogy a szakiskolában jól megtanítják a gyereknek a karosszérialakatoskodást, és akkor az ott megszerzett tudással majd vidáman karosszérialakatoskodják végig az életüket. Aki nem lesz képes a munkahelyén új tudást megszerezni, új gépek működését megérteni, stb. annak nem lesznek túl fényesek az esélyei a munkaerőpiacon.

Egyáltalán, a világban pont most zajlik egy olyan ipari forradalom, amiben a szűk szaktudást igénylő, egyszerű szabályok szerint ismétlődő munkafolyamatok eltűnnek, mármint hogy emberek helyett egyre inkább gépek végzik ezeket a munkákat. Erre optimalizálni az ország közoktatását kockázatosnak tűnik.

A konkrét oktatási ügyeken kívül Parragh "tettestársas" kiszólása is érdekes.

Parragh László a Kereskedelmi és Iparkamara vezetője, nem magától értetődő, hogy miért kellene beleszólnia olyan oktatási szakkérdésekbe, hogy mennyi matekóra legyen a szakácssuliban. Ez a rész jól mutatja a NER általános működését, ahol a közoktatásért (vagy bármiért) formálisan felelős emberek, államtitkárok, osztályvezetők, tankerületi kiskirályok valójában csak végrehajtói egy felülről jövő, minden apró részletkérdést is jobban tudó akaratnak. Parraghnak nincs semmilyen felelőssége az oktatásért, mégis sok mindent az ő szava dönt el, mert ott sündörög a miniszterelnök fülénél, akik pedig formálisan viselik a felelősséget, érdemben nem szólhatnak bele semmibe.

A közoktatásról itt írtunk részletesn, Parragh szerepéről pedig itt is lehet olvasni.