A sor- és minden másféle katonaság egyes számú alaptörvénye, hogy a kopasz (=kezdő katona) fog szívni. Ha volt esemény, ahol az volt a papírforma, hogy az öreg iszapszemű ellenzéki képviselők előbb beöntenek a terembe több vödörnyi vizet, majd rászórnak tíz doboznyi Ultra mosószert és azt seprűvel jól felhabosítják, hogy utána a kopasznak azt fogkefével kelljen felvakargatnia a padlóról, akkor az Simicskó István honvédelmi miniszter bizottsági meghallgatása volt.

A kormány ellenőrzésére nagyon kevés eszköz maradt meg az Orbán-rendszerben, ezért különösen felértékelődnek az olyan alkalmak, amikor egy kormánytagot a törvény kötelez arra, hogy kérdésekre válaszoljon a sajtó nyilvánossága előtt. Az egyik ilyen alkalom az, amikor egy miniszter, alkotmányos kötelezettségét teljesítve, beszámol az évi teljesítményéről a vonatkozó parlamenti bizottság előtt. 

Simicskó honvédelmi bizottság előtti meghallgatása - amit a Katasztrófavédelem országos parancsnokságára helyeztek ki - az általánosságokon felül azért is volt ziccer az ellenzékieknek, mert

• a honvédelem jellemzően igen sok adófizetői pénzbe kerül
  
• amikor pedig nem költenek el gyanús ezermilliárdokat, azonnal lehet verni a dobot, hogy nem védik meg az országot
  
• Simicskó az utóbbi hetekben két kínos ügybe is belekeveredett: ötvenesévekbeli módszerrel kötelezték a hallgatókat, hogy menjenek el a Miskolci Egyetemen tartott előadására + egyre több minden derült ki arról, hogy az "önkéntes" területvédelmi erőket mennyire nem önkéntes alapon töltik fel, és milyen emberekkel. Például olyan megyei kormánymegbízottakkal, akik nem kaptak kiépzést, éles helyzetben pedig se be nem vonulhatnak, se parancsot nem adhatnak senkinek, cserébe ezredesi rendfokozatot kapnak
  

Az Ige megtestesült a Mogyoródi úton

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságán, a reggel óta ülésező bizottságnak otthont adó terem előtt háromnegyed tizenegy tájban olyasmi volt a hangulat, mint Jeruzsálemben lehetett a Tanítványok körében, két perccel Jézus érkezése előtt. Merthogy 11-re volt kiírva a miniszteri meghallgatás. 10:55-kor egy furcsán remegő női hang egyszer csak azt mondta a bal vállam mögött: 

Az Ige megtestesült! Megérkezett Altábornagy úr!

És vele a Miniszter is, hála istennek. 

Ekkor egyébként még úgy volt, hogy hiába motoroztam ki a világ végére, mert a helyszínen az az infó terjedt el, hogy a miniszteri meghallgatást zárt ülésen ejtik meg. Jellemző a hangulatra, hogy bár a meghallgatásnak mintegy lényege, hogy nyilvános, ezt a zárt ülést a jelenlévők rajtam kívül teljesen természetesnek vették. Közvetlenül Simicskó érkezésekor derült ki, hogy a meghallgatás mégis nyilvánosan indul, majd egy ponton zárt ülésbe vált.

Simicskó a megérkezése után azt csinálta, amit tapasztalatom szerint minden magyar politikus reflexszerűen tesz, ha megérkezik valahová: megállt öt méterre a rá várakozóktól, majd széles, fontoskodó taglejtésekkel kísért úgynevezett médiabeszélgetésbe kezdtek a sleppjével.

Ezt a jelenetet a velem együtt várakozó 20-25 ember furcsa szoborcsoportba merevedve, teljes némaságban, hipnotizálva figyelte, de csak egyetlen szót tudtunk kihallgatni: az ötdanos miniszter egyszer csak azt süvöltötte bele a fojtott némaságba, hogy

MEGVALÓSÍTÁS

A Beszámoló

Ezek után bevonultak a bizottsági terembe, Németh Szilárd bizottsági elnök köszöntötte őket, majd Simicskó István éves beszámoló címén előadott egy közepesen hosszú fideszes választási programbeszédet, ami azzal kezdődött, hogy

Magyarország ma a világ egyik legbiztonságosabb országa

- miközben a kormánypagandisták szerint sosem voltunk ekkora egzisztenciális veszélyben - majd annak a felsorolásával folytatódott, hogy Simicskó mi mindent szeretne fejleszteni a Magyar Honvédségnél. A helyes válasz: mindent. Bár az nem pontosan derült ki, hogy ha ennyire biztonságban vagyunk, minek is kell annyi mindent fejleszteni. 

A lényeg a most induló, tízéves Zrínyi haderőfejlesztési program, ami Kürtgyarmat óta a legnagyobb a maga nemében, és annyira katonacentrikus, ami már egy katonafeleségnél is furcsa lenne. Simicskó beígért mindent, illetményemeléstől a menő ruhákon át a dögös egyéni felszerelésekig. Azt is elárulta, hogy neki a személyesen legfontosabb ügy az önkéntes tartalékos rendszer felfuttatása. Eddig durván ezren írtak alá önkéntesnek, de Simicskó 2026-ra már húszezer tartalékost vízionál, akik mind a 197 magyar járásban ott masíroznak. 

Simicskó felváltva mondott be katonáknak és fegyvermániásoknak szóló választási ígéreteket és teljesen általános lózungokat arról, mit produkált a honvédség 2016-2017-ben. A kedvencem az volt, amikor elárulta azt a hadititkot, hogy

kiképzések, gyakorlatok zajlottak.

Az olyan partikuláris ügyek mellett, mint a honvédelmi sportszövetség újjáalakítása, a lőtérprogram - amit logikus módon nem a honvédelmi tárca irányít - meg a kadétptogram, azért elhangzott az is, hogy 

1. szükségünk van katonai szállítógépekre, a katonák fuvarozására és a válságövezetekben rekedő magyar civilek kimentésére, ezért az év elején valami beszerzési tender is várható
   
2. ha lenne forrás, Simicskó venne új helikoptereket is
   
3. jól meg akarják tolni a magyar fegyver- és harcjárműgyártást
   

Simicskó azzal zárta a nyitó kört, hogy

kiváló munkának

minősítette az általa jegyzett Zrínyi programot.

Németh Szilárd mindenben meg tudta erősíteni, amit Miniszter Úr mondott, azzal már át is adta a szót az úgynevezett ellenzéki össztűz két felelősének, a DK-s Vadai Ágnesnek és az MSZP-s Harangozó Tamásnak. 

Nem is szövegtenger, szövegóceán

Még csak azt sem lehet mondani, hogy a két ellenzéki ne kérdezett volna rá elég sokmindenre, de az elszámoltatásuk erejét igencsak csökkentette, hogy mindketten imádják hallani a saját hangjukat ezért háromszor hosszabban beszéltek, mint kellett volna. Ahelyett, hogy rövid, pattogós kérdéseket tettek volna fel néhány kulcstémában, és Simicskót beszéltették volna, illetve abálták volna saját levében, mindenféléket kérdezgettek összevissza, és közben vég nélkül tolták az ebben az esetben teljesen irreleváns saját véleményüket, elvéve az időt a tényleges elszámoltatás elől. A foteltábornokokat amúgy tök szórakoztató hallgatni, de most fingatni kellett volna a minisztert, nem a hallgatóságot mulattatni a limitált idő terhére. 

Vadai jó sok konkrét dologra is rákérdezett azért, a hadsereg, a mentők és a rendőrség közös helikopterbeszerzési tervétől a magyar harci helikopterek sikertelen felújításán és a kormány orosz információs hadviselés elleni lépésein át a tartalékosoknak vásárolandó állítólagos harci ménesig. Csak éppen a kérdésekre fordított összideje nem is részében azon rugózott hevesen gúnyolódva, hogy Simicskó tanulmányt írt egy hadtudományi folyóiratba, ami már egy helikopter ajtókilincsének az árához képest is teljesen érdektelen téma. 

Harangozó Tamás is lyukasra beszélte a hallgatóság fejét, hiába érintett olyan releváns problémákat, mint a 

• kevés hivatásos katona, 
  
• a kormánymegbízottak ezredessé való kinevezése kiképzés nélkül
  
• önkormányzati alkalmazottak kényszerítése az "önkéntes" tartalékoskodásra
• a Miskolci Egyetem diákjainak kényszerítése Simicskó előadásának meghallgatására
  

Ha utána a rendelkezésére álló idő nagy részében Földi László ex-hírszerző Simicskót és minisztérimát semmilyen fokon nem érintő tanulmányáról beszéljen, amit Földi Lezsák Sándor parlamenti alelnök megbízásából írt az iszlám veszély elleni magyarországi harcról. A tanulmány tényleg igen durva, de egész nyilvánvalóan semennyire sem Simicskó asztala.

Az ellenzéki felszólalások után Németh Szilárd a sport kedvéért kötözködött egy sort Harangozóval, belengetve, hogy akár fel is jelenthetné, mert szerinte titkos dolgokat árult el Simicskó írásban leadott összefoglalójából, majd átadta a szót Firtl Mátyás KDNP-s bizottsági alelnöknek. Ha eddig nem ismerted Firtl Mátyást, javaslom, ezentúl figyeld: lehengerlően vicces, magát országgyűlési képviselőnek kiadó idős kabarészínészről van szó, aki ötperces monológjában megdöntötte az egységnyi idő alatt kimondott "köszönjük, miniszter úr"-ak szenior magyar csúcsát. A brit humor legjavát nyújtó stand upos legjobb poénja az volt, amikor kifejtette, hogy mivel 2010-ben 17 tartalékos katona volt Magyarországon, már az is szép teljesítmény lenne a Miniszter Úrtól, ha ma csak eggyel is több lenne belőlük. 

Már az eufóriát okoz, ha úgy tesz, mintha válaszolna

Most jött Simicskó válasza. A miniszter ügyesen használta ki, hogy a kérdezői olyan végtelenül terjengősen és feleslegesen személyeskedve beszéltek. A várt ködösítés helyett Simicskó ugyanis tényleg végigvette a hozzá intézett kérdéseket, és hiába kente el a legtöbbet, azzal, hogy sorra, tömören válaszolt rájuk legalább valamit, a végére olyan hangulatot teremtett, hogy ő itt a konstruktív technokrata. És az is kiderült, hogy ha elég konkrét kérdést kapnak, valamennyire még a fideszesek is rajtakaphatók. Mivel Vadai helikoptertémában tárgyszerű kérdéseket tett fel. itt nem lehetett annyit hadoválni, így ki is derült, hogy Simicskó ugyan elvben pártolná több minisztérium közös helikopterbeszerzését, ez a tárcák közti villongások miatt lehet, hogy nem valósul meg, mert a BM például már vett magának sajátot. 

Azt sem titkolta Simicskó, hogy az orosz hadiipari cégek elleni embargó miatt tényleg sokkal butábbra tudták felújítani a magyar helikoptereket, mint szerették volna. Még azt is meglebegtette, hogy harmadik ország cégével csináltatják meg a szükséges fegyverrendszereket. 

A miniszter megvédte a döntést, hogy a kormány nagy hadiipari megrendeléseket Széles Gábor Ikarusának, azt állította, hogy nem tud arról, hogy a honvédség 500 lovat szerezne be az önkénteseknek.

Kamuzni csak őszintén, kézségesen, szerethetően!

Azt, hogy egy politikus ügyes kommunikációs stratégiája mennyire kulcsfontosságú, tökéletesen illusztrálta az, ahogyan Simicskó a minden kiképzés nélkül tartalékos ezredessé kinevezett csongrád megyei kormánymegbízottra vonatkozó kérdésre válaszolt. 

Nem próbált kibújni, nem próbált köntörfalazni, nem támadott vissza gúnyolódva, mint Németh Szilárd szokott, hanem pár egyszerű mondatban keresetlenül elmondta, hogy szerinte ugyan nem haszontalan dolog, ha a közigazgatás vezetői önkéntes tartalékos szerepet vállalnak, de elismeri, hogy a sztori főszereplőjének adott ezredesi rendfokozattal tényleg lehet vitakozni, sőt ő egyenesen egyetért azzal, hogy ez túlzás volt. "Úgy tudom, hogy ez [mármint hogy a megyei kormánymegbízottak vonuljanak be önkéntesnek] nem kötelező" fejezte be a megnyerően őszinte blokkot Simicskó "Liberális" István. Ha nem lenne a birtokomban az ügy főszereplőjének, Juhász Tünde csongrád megyei kormánymegbízottnak a nekem írt levele, amiben szó szerint azt írja, hogy

2016 novemberében a honvédelmi miniszter a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkárának és a Magyar Honvédség vezetésének jelenlétében ismertette a tartalékos rendszer megújításának programját a kormánymegbízottak előtt, és arra kért bennünket, hogy csatlakozzunk az önkéntes tartalékos rendszerhez. Jómagam az elsők között jelentkeztem

még meg is tapsoltam volna Simicskó friss, őszinte válaszát.

Ennek a fényében nem tudom, mit gondoljak arról, amit hősünk a Miskolci Egyetem ügyében felelt, szintén megnyerően frankó modorban, úgymint

Nem kértem, hogy mindenki ott legyen.

No meg arról az állításáról, hogy

Vastaps volt.

Az ügyesen kommunikáló Simicskó ezután a lehető legjobban kiaknázta az oda nem illő Földi László-témát, joggal rugózva azon, hogy Magyarországon véleményszabadság van, neki meg semmi köze Földihez.

Az a tény, hogy Miskolc ide, önkéntesek oda, Simicskó képes volt konstruktív politikus képét kelteni, aki a felesleges ellenzéki kekeckedésen felülemelkedve is válaszol bármire, végképp megmagyarázhatatlanná teszi, hogy a kormány miért kerüli tűzzel-vassal az ehhez hasonló szituációkat. A miniszter megmutatta, hogy némi ügyességgel és az ellenzék fókuszálatlanságát kihasználva úgy is megnyerhető a kommunikációs csata, ha a Fidesz hajlandó kiállni a nyilvánosság elé. 

Itt tartottam a szintetizálásban, amikor Németh Szilárd zárt ülést rendelt el.

A Kommunikációs Úristen irgalmazzon Magyarországnak 

- suttogtam magamban, majd jogkövető módon távoztam a titokszobából.