A jegyzőkönyv szerint Rogánék tényleg azzal érveltek a bíróságon, hogy a nemzeti konzultációban „véleményt nyilvánítottak”

Csütörtökön arról írtunk, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda – amit a Magyar Helsinki Bizottság perelt be jó hírnév megsértéséért – a bíróságon azzal védekezett, hogy a nemzeti konzultáció egyik tételmondatának nincs köze az alatta lévő magyarázó szöveghez, ami amúgy is csak vélemény.

A „Soros-tervről” szóló nemzeti konzultáció 1. kérdéseFotó: Botos Tamás / 444

A minisztérium ezután tájékoztatást küldött, hogy téves állítások vannak a cikkben, de érdemben nem cáfolták, amit írtunk, csak azt írták, hogy a konzultáció minden állítása tényeken alapul, ám a vélemény is alapulhat tényeken, mégsem lesz feltétlenül tény. Nem sokkal később pedig már a minisztérium jogi képviselője kérte, hogy töröljük a cikkből ezt a mondatot, mert az nem hangzott el:

„A Miniszterelnöki Kabinetiroda ügyvédje ugyanis arról beszélt, hogy a tételmondatnak és az alatta lévő szövegeknek nincs köze egymáshoz, sőt a »magyarázó« szöveg csak vélemény.”

Pedig a helyszíni tudósítások szerint ez hangzott el.

Sőt, a Magyar Helsinki Bizottság a 444-nek elküldte a szerdai bírósági eljárás jegyzőkönyvét, ami szerint szintén azzal védekezett a minisztérium, hogy véleménynyilvánítás történt, és ezt a felperesnek tűrnie kell:

Részlet a jegyzőkönyvből (személyiségvédelmi okokból a jogi képviselők neve nélkül). Pirossal aláhúzva a lényeg.

A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, Győző Gábor a 444-nek azt nyilatkozta:

„Emlékezetem szerint elhangzott az alperes részéről a tárgyaláson az az érv, mely szerint a nemzeti konzultációs kérdőív 5. sz. kérdésénél az ún. »tételmondat« és a kék háttérben lévő szöveg elkülönülnek egymástól, mindegyik önálló gondolati egységet képez. Mindenesetre ez a fenti érv – miként a közlés véleményként történő értékelésére vonatkozó érvelés is – szerepel az alperes eddig előterjesztett előkészítő irataiban. Esetleges peres eljárás esetén az érintett előkészítő iratokat bizonyítási eszközként az eljáró bíróság rendelkezésére bocsátjuk.

Tehát a minisztérium csapdába csalta magát, mert ha a véleménynyilvánításra hivatkozva ússza meg, hogy a Helsinki Bizottságnak sérelemdíjat kelljen fizetnie, akkor azzal azt is bebizonyítja, hogy a nemzeti konzultációval a kormány a saját véleményéről, nem a tényekről kérdezi ki az állampolgárokat.