Egy szál töltényhevederben pózolt, aztán lenyírta a haját és háborút indított a szexuális erőszak ellen

  • Rose McGowan volt a Weinstein-ügy egyik kulcsfigurája, vagy, ahogy ő mondja magáról, építésze.
  • Először egy szektában, aztán a filmiparban szembesült a szexuális elnyomással.
  • Ő volt Hollywood szexfantázia-játékszere, aztán elege lett.
  • Bosszújába pedig beleremegett a világ.

Ahogy Rose McGowan narancssárga kapucnis pulóverben besétált Stephen Colberthez, már számítani lehetett arra, hogy ez nem a szokásos smúzolós beszélgetés lesz. 

Nem is lett: a színésznő/rendező/aktivista lendületesen, de eléggé össze-vissza beszélt mindenféléről: A boldogságtól ordítani című film pedofiljétől a színes indiai ruhákon át a Fehér Ház-vacsorákig, Colbert meg is állapította: 

látszik, hogy a kényelmetlen helyzetekben érzi jól magát. 

Ennél is jellegzetesebb volt a biztonságos beszélgetésekhez szokott közönség reakciója, akik minta nem tudták volna, mikor szabad nevetni és mikor nem.

Valószínűleg pont ez lehetett McGowan célja, aki most megjelent könyvét, a Brave-et mutatja be éppen. Páros lábbal beletaposni a beszélgetős műsorok kényelmesen langyos világába, ahol mindenki igyekszik a lehető legelbűvölőbb arcát mutatni. A kulcsmondata pedig a műsorban az volt, hogy ő „a Weinstein-ügy építésze”.

És ez még a kevésbé zavarbaejtő felvétel a kettő közül, ami egyetlen nap alatt készült róla múlt héten. A műsor előtt a Barnes&Noble könyvesboltban mutatta be a Brave-et, amikor egy transznemű aktivista, Andi Dier kiabálni kezdett vele, és számonkérte, hogy a szexuális zaklatások elleni küzdelem közben miért nem áll ki a transzok mellett. „Fehér cisz feminizmus” - kiabálta, miközben a biztonságiak kivezették.

McGowan válasza nem maradt el. „Ne akarj címkéket aggatni rám, mit tettél te a nőkért?” - kiabálta vissza, majd miután az aktivistát kivezették, egyszerre szenvedélyes és hisztérikus monológba kezdett.

Az internet egyik fele azóta azért gyalázza, mert transzfób, a másik fele ünnepli, mert kiállt magáért, az emberek maradéka pedig értetlenül nézi, hogy mi történik. Az biztos, hogy Rose McGowanre többen figyelnek most, mint valaha, és a szexuális erőszak elleni harc szinte Katniss Everdeen-i figurájává vált. Valószínűleg neki volt a legnagyobb szerepe abban, hogy az elmúlt fél évben földrengésszerű változások történtek az amerikai szórakoztatóiparban. McGowan élettörténete elképesztő fordulatokkal van tele, és elég pontosan mutatja, hogyan változott Hollywood az elmúlt évtizedekben.

Olyan, mintha egy Tarantino filmet látnánk egy hősnővel, akinek bosszúhadjáratába beleremeg a világ.

Rose McGowan és Harvey Weinstein a Terrorbolygó bemutatóján 2007-ben.Fotó: Kevin Winter/Getty Images/AFP

A gyerekkora felkészítette Hollywoodra

Rose McGowan egy Isten gyermekei nevű szektában nőtt fel Olaszországban. A szektában többnejűség volt, és a nők alárendelt szerepet játszottak az erősen férfiközpontú rendszerben, ami egyszerre hirdette a szabad szerelmet és a megváltást. Mindekitől elvárták, hogy szép legyen, de úgy, hogy ennek természetesnek kellett lennie: tilos volt a smink és mindenféle szépítkezés. Tükröket sem nagyon használtak, McGowan úgy nőtt fel, hogy alig volt tisztában saját külsejével. Kilencévesen tanult meg cipőt kötni, de négyéves korában már Poe verseit olvasta.

A szektában egy idő után aztán a gyerekeket is be akarták vonni a szabad szerelembe, ami apjának már sok volt, ezért elmenekültek. McGowan egészen kalandosnak írja le a menekülést, egy mezőn futottak át, aztán egy kunyhóban rejtőztek el.

Amerikába költözésük után sem lett sokkal könnyebb a tizenéves McGowan sorsa. Szüleitől szinte teljesen elszakadt, volt olyan időszak is, amikor az utcán élt. Egy nehéz sorsú, zavart, magányos, komplexusokkal teli fiatal volt, amikor egy edzőterem előtt felfigyeltek rá, és bekerült a filmiparba.

Behívták a lakosztályba

Első filmje a Doom Generation volt, de a Sikoly volt az, ami mindent megváltoztatott. 1997-ben, a film Sundance-bemutatóján hívta be ugyanis a hotelszobájába Harvey Weinstein - amiről ma már sok mindent tudunk, de az elmúlt húsz évben titok volt mindez. A stáb egész napját kamerák vették egy MTV-műsorhoz, így azt is, amikor McGowan bement a lakosztályba.

A Sikolyban.

Az ügy kirobbanása óta sokan vágják a zaklatott színésznők fejéhez, hogy minek mentek be ezekbe a szállodai szobákba. McGowan ezt a képet is árnyalja - azt írja, ezek nem szobák voltak, hanem gyakorlatilag teljes emeleteket elfoglaló lakosztályok, amikben külön helyiségek, még irodák is voltak, és egyáltalán nem volt szokatlan, hogy emberek ott intézték az ügyeiket. Azon a napon is egy megbeszélésre hívták oda. McGowan elmondása szerint Weinstein a megbeszélés végén aztán behúzta abba a szobába, ahol a jacuzzi is volt, levette a ruháit, és akarata ellenére nyaldosni kezdte a nemi szervét, miközben maszturbált.

Az esetről elég részletesen ír a könyvében. Teljesen lefagyott, és végül úgy érte el, hogy Weinstein abbahagyja, hogy a Harry és Sally című film híres jelenete alapján eljátszotta, hogy elélvez. Módosult tudatállapotát jól jelzi, hogy amikor kiment a szobából, azon aggódott, hogy a stábok ne vegyék észre az elkenődött sminkjét.

Weinstein tagadja, hogy erőszak történt volna, azt állítja, a dolog konszenzuális volt. („Maguk szerint én akartam ezt? Maguk akarták volna ezt?” - válaszolta McGowan, amikor egy műsorban erről kérdezték.)

Ha nem akar bajba kerülni, ne tegyen feljelentést

Az eset után feljelentést akart tenni, de többen lebeszélték róla. Azt mondták, úgysem lenne esélye Hollywood egyik legnagyobb hatalmú figurájával szemben, és soha többet nem kap szerepet, ha megteszi. De valamit tenni akart, végül Weinstein 100 ezer dollár „kártérítést” fizetett neki egy olyan szerződés alapján, ami mostanáig titkos volt. Erről a szerződésről McGowan azt mondta: ez volt az egyetlen lehetősége, hogy jelezze Weinsteinnek, nincs rendben, ami történt.

McGowan ebben az időben Hollywood vad szexikonjának számított. Menő rosszlány imidzsének csúcspontja az 1998-as MTV gála volt, amikor barátja, Marilyn Manson társaságában szinte meztelenül vonult fel, az amerikai nézők pedig csak kapkodták a levegőt.

„Sokan kérdezik most tőlem, hogyan szólalhatok fel a szexizmus ellen, amikor én is része voltam ennek? Azért, baszd meg, mert megtehetem. Ha így akarok kinézni, az az én választásom” - mondta erre a 2015-ös McGowan.

Nagyobb szerepei a Jawbreaker-ben, és a Bűbájos boszorkák-ban voltak, de már akkor is feltűnő volt, hogy nem kap elég szerepet. Most már tudjuk, miért: a kártérítési szerződés után Weinstein értesítette az ismerőseit, hogy ne alkalmazzák, mert problémás. És Weinsteinnek elég sok ismerőse volt.

A következő fordulópont a Robert Rodriguez-féle Terrorbolygó volt, amit akkor készített, amikor a rendezővel járt. De nem is a film volt a meghatározó pillanat, hanem amikor a Rolling Stone magazin címapfotózására hívták Rosario Dawsonnal együtt, majd kiderült, hogy egy szál töltényhevederben kell lenniük. Azt mondja, ez volt a feminista ébredése

„Azt a szerepet osztották rám, hogy aki ránéz a képre, azt érezze, hogy kevés hozzám képest, és el fogom lopni tőle a barátját. Ezt az üzenetet sugározták rajtam keresztül. És ez nagyon feldühít.”

Egy évvel később súlyos autóbalesetet szenvedett, és napszemüvegének szilánkjaitól megsebesült a szeme, meg is kellett műteni. A baleset után viszont arcán feltűnő változások voltak láthatóak, mire az újságok gúnyolni kezdték azzal, hogy ezek szerint a plasztikai sebész túlórázott. Ez már a második olyan élménye volt Hollywoodban, ami az Isten gyermekeinek világára emlékeztette. Ez is olyan férfiközpontú rendszer volt, alárendelt szerepet játszó nőkkel, mint a szekta. És itt is ugyanolyan természetesen várták el a szépséget mindenkitől, és fordultak el attól, aki ezt mégsem teljesen természetesen éri el.

Az áldozat lelkét ölik meg

McGowan ezután egy időre eltűnt a filmiparból. 2014-ben rendezőként tért vissza. Rövidfilmje, a Dawn az ártatlanság elveszítésének brutális története, és mai szemmel, a történtek ismeretében egészen más megnézni. McGowan rendszeresen beszél arról, hogy a nemi erőszak olyan, mint a gyilkosság, mert az áldozat lelkét ölik meg akkor - és lényegében ezt fogalmazza meg ebben a filmben, ami fenn is van Youtube-on:

Feminista harca egy 2015-ös Twitter-poszttal kezdődött. Meghívot kapott egy Adam Sandler film castingjára, amiben részletesen leírták, hogy szűk ruhát, mély dekoltázst és lehetőleg push up melltartót várnak a nőktől. Ő pedig egyszerűen kiposztolta ezt a meghívót - ebből óriási siker lett. 

És akkor elkezdte a harcát. Nekilátott a Brave című könyv megírásának, és egyre aktívabban szólalt fel a szexuális zaklatási ügyek ellen. RoseArmy néven mozgalmat indított, amivel elég komoly tábora volt már jóval a #metoo előtt is. Érdemes például ezt a 2015-ös interjút megnézni, itt már harcias aktivistaként beszél:

És emblematikus akciója volt, amikor lenyírta hosszú, fekete haját. Erről is részletesen ír a Brave-ben.

„Szakítottam veletek, szakítottam a hollywoodi ideállal. Fiatalon mindig rövid hajam volt, mert azt szerettem, de azt mondták nekem Hollywoodban, hogy rövid hajjal nem akarnak majd megdugni a férfiak, és ha nem akarnak, akkor nem fognak alkalmazni sem.”

Szerinte különösen szomorú, hogy női ügynökei is ezt mondták neki, akik ezek szerint teljesen magukévá tették ezt a rendszert.

„Gyönyörű volt a hosszú hajam, és én lettem a hollywoodi gépezet tökéletes szexfantázia-játékszere. Hát bassza meg Hollywood. A hajam lenyírása egy harci kiáltás volt.”

Elkezdte kimondani

De miért mondja, hogy ő volt a Weinstein-ügy építésze?

Mert az 1997-es eset emléke egyáltalán nem múlt el benne, és egyre nyíltabban kezdett utalgatni arra, hogy egy nagyhatalmú hollywoodi figura megerőszakolta. A volt barátom eladta a filmemet annak, aki megerőszakolt - írta például, ami erősen utalt a Terrorbolygóra, amit Weinstein cége forgalmazott. Ekkor már újságírók is megkeresték, akiknek segítette a munkáját, és több tucat másik eset is előkerült. Ezekből lettek a 2017-es világrengető cikkek.

A botrány kirobbanása utáni első szereplésén égbe emelt ököllel mondott harci kiáltványnak is beillő beszédet:

De most már szinte minden megszólalása hasonlóan elszánt. Weinstein nevét nem írja le a könyben, csak disznószörnynek nevezi. Aztán kiderült, hogy a történet még súlyosabb: Weinstein volt Moszad-ügynököket fogadott fel, hogy elhallgattassa.

„Ezek nagyon rossz, nagyon hatalmas emberek… de most már nekem is van hatalmam” - mondta egy interjúban.

Egyszemélyes hadjárat

Bosszúhadjárata pedig nemcsak Weinstein ellen szól, de külön kiemel mindenkit, akik segítettek neki, vagy elhallgatták, amit csinál. Nekimegy Weinstein demokrata párti kapcsolatainak, és Meryl Streepnek is, aki McGowan szerint úgy tetszeleg feminista hősként, hogy Weinstein barátjaként mindent tudott a mocskos ügyeiről. (Streep ezt tagadja.) De megtévesztő képmutatásnak tartja a Golden Globe-gála #TimesUp-kampányát is, szerinte ez csak a Creative Artists Agency PR-akciója, hogy kicsit javítsanak Hollywood erősen megtépázott imázsán.

Mindezek miatt már sokan azzal vádolják, hogy ki akarja magának sajátítani az ügyet, és mindenki mást lesöpör a pályáról. Elszántsága tényleg megszállottságnak tűnik már sokszor - de valószínűleg pont ilyen megszállottság kellett ahhoz, hogy sikerüljön áttörni Amerika egyik legerősebb hatalmi struktúrájának falát, és legyőzni Hollywood egyik legbefolyásosabb, korábban megingathatatlannak tűnő pozíciójú emberét.

Könyvéről szóló kritikái is ezt a kettősséget emelik ki: a Brave minden lapjáról süt a düh, és néha zavarosan csapongó, de enélkül az elsöprő erő nélkül nem történt volna meg ez az egész. Közben egy sorozata is elindult, a Citizen Rose.

És megjelentek az identitáspolitikai szempontok is. Nem a könyvesbolti kiabálás volt az első eset, McGowan is megkapja már egy ideje, hogy fehér feminista, aki más csoportok szempontjaival nem törődik, és érzéketlen a színesbőrű és transznemű nők problémáira. A Barnes&Noble-ben történt botrány óta ezek a kritikák különösen felhangosodtak, és a közönség egy része már úgy átkozza ki, ahogy Lena Dunhammel történt. Rose McGowan viszont nem azt választotta, hogy bocsánatot kér, hanem lemondta a könyvbemutatóit, közben viszont továbbra is tör előre a saját útján.

Egy interjúban Whoopi Goldberg így foglalta össze a helyzetet: 

„minden filmben van olyan szereplő, aki vállalja, hogy előremegy, és ő kapja az első lövéseket.”

És megköszönte McGowennek, hogy magára vállalta ezt a szerepet.