Új üveget és új dobozt kanyarított a Soproni a már régóta ismert Démon barna köré, valamint izgalmas kísérletet kezdett egy nagyipari IPÁ-val, hogy a Démon ne legyen olyan magányos. Ez a két sör a Soproni új szub-brandjének, az Óvatos Duhaj családnak a két tagja. Egyelőre.

Kíváncsian vártuk, mit tudnak ezek a sörök és igazán nagy kő esett le a szívünkről, amikor a Démont és az IPÁ-t megkóstolva azonnal tudtuk: ezeket őszintén ajánlhatjuk a szomjas közönség figyelmébe. A söröket üvegben is:

és dobozban is meg lehet vásárolni:

Az üvegek csak üvegek, de a dobozok matt festésű, kellemes tapintású, ámbátor a mai energia- és anyagtakarékosságos világban szükséges módon minimalizált tömegű, könnyen horpadó darabok. Hej, hol vannak már azok a masszív vasdobozok, amikre üresen is rá lehetett állni - de persze 7,5 milliárd ember mellett már inkább legyenek könnyűek és könnyen reciklálhatók azok a dobozok.

Az IPA

Az IPA nagyon kellemes csalódást okoz annak, aki szeretné ezt a műfajt, ha nem lenne az összes ilyen lé jóval keserűbb, mint a kommersz világos sörök. Az Óvatos Duhaj-féle IPA kesernyéje nem is túl intenzív és nem is időzik hosszasan a szájban, hamar elillan, miután kikerül a szájból a korty. Csak némi citrushéjas üdeség marad pár pillanatra, és az immár magányosan heverő, mintegy elanyátlanodott nyelv, mely kérdően-várakozón kikacsint gazdájára: mikor jön a következő?

Egy nem-sörivó, a sört nem szerető tesztszemély bodzaizűnek titulálta a sört, amikor a székhez kötöztem és beerőltettem egy kortyot a fogai közé. Ugyanzen személy a zavarosságot is kritizálta, és hiába mondtam neki, hogy az nem zavaros, csak szűretlen, mint például egy jól sikerült húsleves. Erre a kedves feleségem személy azt mondta, ez nem húsleves, de nem is sör, részéről akkor már inkább a barna, annak rendes söríze van. Istenem, bocsáss meg neki!

A Démon

A Démon habja rendes barnához illően kellően kemény: azért nem lehet rákönyökölni, de nem is oszlik szét egy pillanat alatt, mint a habfürdő a kádban. Illata édeskés-karamelles, íze kevésbé édeskés, de még mindig határozottan karamelles. Nem veszélyesen keserű, a markáns söröket kevésbé kedvelők is szeretni fogják.

A Démon az egyik legkönnyedebb barna sör, amit valaha ízleltem. Igazából, ha már barna, azt szeretem, ha szinte ott marad a fogsoromon a szűrlet, amikor átlögybölöm a sört egyik pofazacskómból a másikba, de ez a testetlenség se rossz. Aki nem szereti a sört és különösen nem szereti a barna sört, tegyen egy kísérletet a Démonnal: lehet, hogy megváltozik a véleménye.

Az Óvatos Duhaj

Egy jó reklámnál csak egyvalamit nehezebb összehozni a marketinges szakmában: egy jó brandet. A Soproni ezt is tök jól megoldotta, pedig nehezített terepen kellett alkotniuk. A termékvonal legutóbbi bővítése során az eleve meglévő, nem különösebben menő alapmárka és két, gyökeresen eltérő hangulatú terméknév közé kellett álmodni egy jó családnevet. IPA és Démon; egy enyhén gasztrosznobizmusba hajló nemzetközi betűszó és a korábbról is ismert ékezetes betűs, jelentéssel is bíró magyar szó. Tessék, verj közéjük verbális hidat, kösd össze őket olyan masnival, ami mindkettőhöz illik!

A Soproni megoldása a feladatra az Óvatos Duhaj. Telitalálat. Van benne egy kis humor. Van benne egy nagy adag hagyomány, az a jóleső archaizmus, amit úgy komálnak a magyarok. Nem kellemetlen sem az IPA, sem a Démon mellett. Utal a felelős piálás fontosságára is, elegánsan elemeli a két Sopronit az IHB-bulik világából. Karaktert ad a söröknek, ezzel pedig a kereskedelmi márkák olcsógagyi tömegétől határolja el markánsan őket.

Olyan könnyű elcseszni egy magyar italnevet, olyan könnyű Róna Kólát, Tengerész Szeszesitalt vagy Cézár Konyakot csinálni, összehozva ezzel a ferdén ragasztott címke, a rozsdásodó kupak, a karcos, ezerszer visszaváltott üveg hangulatromboló hatásának verbális analógiáját.