• Ha eddig azt hitted, hogy Brüsszelben csak az unalmas jogászkodás és a bürokratikus szakértői politizálás megy, akkor ideje hogy még egyszer átgondold.
  
• Az utóbbi hetekben egy komoly botrány nőtt ki az Európai Bizottság környékén, amit már a brüsszeli bürokraták is a való életből vett House of Cards-hoz hasonlítanak. 
  
• A főszerepben a színfalak mögötti kavarás mestere, Martin Selmayr, akit a közelében dolgozók neveztek már pszichopatának és buldózernek is.
  
• De csak szigorúan név nélkül nyilatkozva, mert félnek Selmayr bosszújától.
  

Egészen az utolsó hetekig a német Martin Selmayr neve valószínűleg csak azoknak csengett ismerősen, akik alaposan, napi szinten követik az EU-s politikai eseményeket. Selmayr az elmúlt években az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek volt a kabinetfőnöke, munkája jelentős részét a színfalak mögött végezte. 

Viszont könyörtelenül: évek szívós munkájával Selmayr elérte, hogy egyike legyen Brüsszel legrettegettebb figuráinak. A róla szóló portrécikkek rendre borzasztó keménykezű machiavelliánus manipulátorként írtak róla, aki minden ellenállást letör, ha Juncker akaratának érvényesítéséről van szó. Nevezték már Brüsszel Raszputyinjának épp úgy, mint az Európai Bizottságnak helyt adó épület, a Berlaymont szörnyének. 

Az egyik legbefolyásosabb német politikus, Wolfgang Schauble félig viccelődve pedig egyszer azt mondta róla, 

hogy a különbség Selmayr és Isten között, hogy Isten tudja magáról, hogy ő nem Selmayr. 

És mint az elmúlt hetekben kiderült, Selmayr ugyanennyire elszánt és vasakaratú tudott lenni akkor is, ha a saját karrierjének előmozdítása volt a tét. Február közepén derült ki, hogy Selmayr lesz az Európai Bizottság főtitkára, így függetlenül attól, hogy milyen tisztújítások jönnek a Bizottságban, kulcspozícióban marad, és minden lényegi folyamatba beleláthat a jövőben is. A Bizottság főtitkára a legmagasabb bürokratikus poszt az Unióban, Selmayr 33 ezer közszolga irányításért fog felelni, feladatuk a bizottság és a főigazgatóságok működésének gördülékennyé tétele és összehangolása. 

A kinevezés bejelentése óta viszont egyre komolyabb botrány kerekedik Brüsszelben. A felháborodás részben a kinevezés módjának szól, sokak szerint nem átlátható körülmények között, jogi és szabályozási kiskapukat kihasználva került Selmayr a főtitkári posztra. De azt is sokan megjegyzik, hogy alighanem kisebb lenne a felháborodás, ha egy kevésbé megosztó és kőkemény szereplő jutott volna ilyen körülmények között a főtitkárság élére, és a düh sokszor inkább Selmayr személyének szól. 

Villámsebességgel dolgozta át magát a Bizottságon

Az idén 47 éves Selmayr végzettsége szerint jogász, az Európai Bizottság előtt az IMF-nél, az Európai Központi Banknál és az RTL-t is birtokló Bertelmsann-nál is megfordult. Selmayr 2014-ben lett Juncker kabinetfőnöke, akkor mi is részletesebben írtunk pályájáról, hiszen kinevezése Magyarországról nézve sem tűnt jelentéktelennek: a megelőző tíz évben ugyanis az Orbán-kormányt rendre a leghevesebben támadó biztos, Viviane Reding szóvivőjeként, majd kabinetfőnökeként dolgozott. A brüsszeli ügymenetet ismerő elemzők szerint szokatlanul gyors előrehaladást jelentett a ranglétrán, hogy tíz év alatt tudott eljutni a biztosi szóvivősségtől az elnök kabinetfőnöki posztjáig. 

Pályája igazán Junkcer alatt kezdett el szárnyalni, ekkor lett az Európai Bizottság egyik legbefolyásosabb szereplője, és visszatérő vélemények szerint az elnökjelölti kampányban komoly szerepebe volt abban is, hogy Juncker végül a bizottság elnöke lehetett, többek között Merkelt és a német kormányt is megkerülve sikerült ezt keresztülvinniük. Egy elnöki kabinetfőnök persze mindig fontos szerepet tölt be, de a Selmayrról szóló portrécikkek egyetértenek abban, hogy esetében többről volt szó: még a biztosoknak is az ő kegyeit kellett keresniük, hogy a Bizottság elnöke elé kerülhessenek. 

A Politcio még 2016-ban közölt róla egy óriásportrét, ebben pályatársai arról beszéltek, hogy egyáltalán nem bíznak benne, míg beosztottjai a félelmüknek adtak hangot. Persze mindenki név nélkül nyilatkozott, épp a politikai megtorlástól tartva. Mint egyikük fogalmazott, az valahol természetes, hogy ha valaki hatalomra tesz szert, ellenségeket is szerez magának. De Selmayrral az a probléma, hogy egyáltalán nincsenek barátai. 

Azt is lehet tudni, hogy nehéz Selmayr közelében megmaradni: az utóbbi években többen is távoztak magas posztokból a Bizottság környékéről, éppen a kabinetfőnök autoriter stílusát emlegetve. Személye felmerült akkor is, amikor a Bizottság bolgár alelnöke, Krisztalina Georgieva váratlanul felállt a posztjáról, és inkább átigazolt a Világbankhoz. Egy vezető beosztásban lévő uniós hivatalnok pedig arról beszélt a lapnak, hogy még Juncker is szörnyetegként szokta emlegetni Selmayrt, igaz, tette hozzá, lehet a Bizottság elnöke csak viccel ezzel. Azt lehet tudni, hogy Juncker sokra értékelte Selmayr elszántságát: brüsszeli források szerint amikor a kabinetfőnöknek konfliktusa akadt a biztosokkal, a Bizottság elnöke kiállt beosztottja mellett. 

Az új főtitkár másik gyakran felmerülő beceneve a buldózer, de azt még a kritikus hangok is elismerik, hogy Selmayr nem pragmatikus okokból képviselhette ennyire erőteljesen Juncker programját, hanem mert valóban elkötelezett az egységesebb és szabad Európa eszméje iránt. Az más kérdés, hogy a jelek szerint ezt az Európát szerinte hátsó szobás tárgyalásokon, hol bottal, hol kenyérrel lehet építeni. És abban is egyetértés szokott lenni, hogy Selmayr valóban hatékony végrehajtó: miközben a brüsszeli bürokrácia útvesztői közismerten el tudnak nyelni mindent és mindenkit, ő rendre képes volt keresztülvinni az akaratát. 

Eddigi legkomolyabb politikai teljesítményének sokan azt tartják, hogy mindenkit megkerülve Juncker Michel Barniert nevezte ki az Európai Bizottság brexitügyi főtárgyalójává. Ezzel is összefügghet, hogy az uniós fővárosok közül a még egy rövid ideig az EU-hoz tartozó Londonban a legrosszabb megítélése, ezért egyáltalán nem fogadták örömmel a főtitkári kinevezésének hírét. Volt egykori Downing Street-i vezető beosztásban dolgozó hivatalnok, aki egyszerűen pszichopatának nevezte, és bőven szólnak arról történetek, hogy mennyire gyűlölte őt David Cameron és utálja most Theresa May is. May ellenszenvét magyarázhatja a londoni politikai elit meggyőződése, hogy 2017 májusában Selmayr hintette el a német sajtóban az értesülést Juncker és May katasztrofálisra sikerült brexitügyi vacsorájáról.  

Nő a felháborodás 

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy komoly felhördülés fogadta Brüsszelben Selmayr új pozíciójának hírét. De nem is feltétlen a kinevezés váltotta ki a leghevesebb tiltakozást, hanem a körülmények: Selmayr annyira titokban egyengethette saját útját, hogy voltak biztosok, akik az utolsó pillanatig nem is tudtak az egészről semmit. 

Ahogy derült ki egyre több részlet Selmayr kinevezéséről, úgy nőtt a felháborodás is. A Politico például arról írt, hogy csak azért nevezték ki rövid időre főtitkár-helyettesnek, hogy papíron meglegyen a szükséges tapasztalata, hogy a mindenki számára meglepetésként hirtelen visszavonuló addigi főtitkár, Alexander Italianer helyére léphessen. A hét elején már komoly szópárbaj tört ki a brüsszeli tudósítók és a Bizottság képviselői között, miután az újságírók szerint a Bizottság a szabályokat rugalmasan értelmezve intézte Selmayr kinevezését. 

A megüresedett főtitkár-helyettesi posztra egy jelölt volt még Selmayron kívül, de ő végül visszalépett, és bár a Bizottság nem kívánta megnevezni, hogy kiről volt szó, a francia Libération régóta Brüsszelben dolgozó tudósítója, Jean Quatremer arról írt, hogy Clara Martinez Alberola volt az, aki korábban Selmayr helyettese volt Juncker kabinetében, most pedig követheti a kabinetfőnöki poszton. Ezzel pedig sokak szerint Selmayr közvetlen ellenőrzése alatt marad Juncker hivatala is. Közben pedig a felfokozott brüsszeli hangulatot jelzi a visszatérő pletyka, hogy Selmayr hatalmi koncentrációjának következő körében őt szánja majd az Európai Bizottság Jogi Szolgálatának élére. 

A kinevezés óta terjedt el az a pletyka is, hogy Selmayr frissen kinevezett főtitkárként hamarosan átalakíthatja a távozó biztosoknak öt éven át járó támogatási rendszert, akár háromszorosára emelve a havi összeget, amit azért kapnak az ex-biztosok, hogy ne helyezkedjenek el olyan piaci szereplőknél, melyek a korábbi portfóliójukhoz kapcsolódó területen tevékenykednek. A tervbe az újságírók azonnal azt látták bele, hogy Selmayr így köszönné meg az új pozícióját a Bizottság tagjainak, de a Bizottság cáfolta, hogy változtatást terveznének a kompenzációs mechanizmusban. 

A főtitkári kinevezés ellen kedden vezércikkben tiltakozott a Financial Times, szerintük Selmayrnak nincs elég közszolgálati tapasztalata ehhez a munkához, és túl nagy hatalom összpontosulhat a kezében. A legbefolyásosabb gazdasági lap cikke kitér arra is, hogy miközben a Bizottság elnöke egyre inkább politikai szerepre tör, nem is lenne feltétlen baj, ha más közeli szereplők, például a főtitkár is komolyabb szerephez jutna. De ez nem történhet szerintük hitelesség és átláthatóság nélkül, ami viszont most mind hiányzik. 

Egy másik gyakran felmerülő kétely abból fakad, hogy Selmayr német. Visszatérő vélemény, hogy Németországnak túl nagy hatalma van az Európai Unión belül, a legerősebb gazdaság mellé a legnagyobb politikai érdekérvényesítő erő is az övék. Selmayrnak ugyan egyáltalán nem volt mindig felhőtlen a viszonya Berlinnel, de a Politicónak német tisztviselők elismerték, hogy többször segítette Brüsszelből Merkel kormányának munkáját. Kinevezésével ő lett a harmadik német főtitkár, ami uniós diplomaták szerint súlyos aránytalanság: mellette Klaus Welle az Európai Parlament, Helga Schmid pedig az Európai Külügyi Szolgálat főtitkára. 

Selmayr kinevezése miatt a zöldek frakciója vizsgálatot kezdeményezett, közben pártállástól függetlenül szinte az összes holland EP-képviselő az új főtitkár távozását szeretné, szerda este pedig már Kovács Zoltán, a magyar kormányszóvivő is kettős mércét emlegetett, és várhatóan a botrány a következő hetekben sem fog csillapodni. A brüsszeli sajtóban az egyik visszatérő érv, hogy a zseniális stratégaként ismert Selmayr egy átlátható és nyilvános kiválasztási folyamat során is simán meg tudta volna szerezni ezt a posztot, ezért is visszatetsző, hogy a tagállamok kormányaitól átláthatóságot elváró Brüsszelben így rendezik a személyi kérdéseket. 

A Bizottság környékén mindenesetre arra számítanak, hogy Selmayr folytatni fogja egyszemélyes és örökös hatalmi harcát, melynek célja, hogy az Európai Tanácsot és a Parlamentet is háttérbe szorítva a Bizottság egy szorosabban integrált Európát hozzon létre, közben pedig formális és informális befolyása komolyan jelen lesz a brexit-tárgyalásokon és az EU 2020 utáni, hosszú távú költségvetésének a kidolgozásában is. 

Felső kép: THIERRY MONASSE/dpa