• Magyarország egyre rosszabb helyezést ér el a különböző korrupciós felméréseken.
• Nem csoda, a kormány bedarálta szinte az összes magyar állami szervet, az előre leosztott közbeszerzések pedig a legfőbb pénzsíbolási módszerré váltak.
• Már ott tart az ország, hogy a többezer milliárd forintos költségvetésből is kénye-kedve szerint osztogat a kormány.
• Mit tehet az ellenzék? A legfőbb ügyészt mindenképpen kirúgnák, pedig ez egyáltalán nem egyszerű. Volt, aki azt mondta, már az is jó lenne, ha a kormánynak csak kicsit több kompromisszumot kellene kötnie.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a 2010-es kormányváltás előtt még arra hivatkozva követelte az akkori pénzügyminiszter, Veres János lemondását, hogy az ország rontott a Transparency International korrupciós indexén. A kormányváltás óta még többet rontott az ország ugyanazon a korrupciós indexen, és még soha nem ért el olyan rossz helyezést, mint idén (már csak Bulgária van mögötte). A kormánynak és Varga Mihálynak ma már nincs ezzel különösebb gondja, hacsak az nem, hogy SOROS.

Pedig a magyar állam lassan már tényleg az Európai Unió legkorruptabbja, és ezt nem csak a Transparency mondja, hanem egy sor más szervezet is.

A Word Justice Project felmérése szerint Magyarország a régió 24 államából a 23-ik, elsősorban a végrehajtói és a törvényhozó hatalomban rejlő korrupciós kockázat miatt. (Arról a két hatalmi ágról van szó, amelyre döntő befolyása van a Fidesznek).

Az OECD azt méri, mekkora a bizalom a kormányban, Magyarország e szerint a felmérés szerint bőven az átlag alatt van. Ahol pedig alacsony a bizalom, ott általában magas a korrupció. A Világbank évente felméri, egy-egy ország mennyire képes ellenőrizni a korrupciót, Magyarország 2016 óta egyre rosszabbul teljesít.

„Látszik az is, hogy ugyanaz a sárga színnel jelölt kormányzat tudott nagyon jól és nagyon rosszul is teljesíteni” – mondta az adatokat bemutató Vértesy László egyetemi docens, utalva arra, hogy a Fidesz az első kormányzása alatt még kordában tudta tartani a korrupciót, 2010 óta viszont nagyon nem. Az előadás a Civitas Intézet korrupcióval kapcsolatos konferenciáján hangzott el.

Persze, van olyan szervezet is, amely szerint nincs probléma. Ki találja, melyik az? Hát az Állami Számvevőszék. Az ellenőrző szerv szerint a kormányzati szervek egyre jobban fel vannak vértezve a korrupcióval szemben.

A legmagasabb korrupciós kockázatok pedig az óvodákban vannak, nem az államhatalmi szerveknél.

Leitatták a polgármestert, hogy aláírja a papírokat

A konferencia előadói közül többen is hangsúlyozták, hogy a magyar állam rég nem volt annyira korrupt, mint manapság. De azt is, hogy ez a folyamat nem ma kezdődött, sőt még csak nem is a 2010-es kormányváltással.

A közhatalom ellenőrzésre hivatott fékek és egyensúlyok már az előző kormány alatt is sérülékenyek voltak.

Ligeti Miklós, a Transparency International szakértője felemlegette például, hogy a hatalom már 2004-ben képes volt kiutálni az akkori pénzügyi ellenőrzési szerv éléről a neki nem tetsző vezetőt. A 2010-es választásra pedig úgy fordult rá az ország, hogy előtte egy évig nem volt vezetője a pártok ellenőrzését folytató Állami Számvevőszéknek, előtte pedig évekig az akkori Legfelsőbb Bíróságnak.

„A közjogi kiszorítósdi mintázata már rendelkezésre állt, csak a kétharmad kellett hozzá” – mondta Ligeti. Szerinte azóta már közhely, hogy Magyarországon alig van olyan állami szereplő, amely a kormány hatalmát korlátok között tudná tartani. Az egyetlen kivétel, a magyar bírósági rendszer (amelynek a bedarálásával amúgy folyamatosan próbálkozik a kormánypárt).

A kormány változatos módszerekkel iktatta ki azokat a jogállami intézményeket – a bíróságok kivételével –, amelyek hatalmi ellensúlyt jelenthetnének:

• megkérdőjelezhető kinevezésekkel (pártpolitikusok kinevezése alkotmánybíróknak, az Állami Számvevőszék élére, kormányközeli szakértők a médiahatóság és az ügyészség élére);
• hatáskörök szűkítésével, például az Alkotmánybíróság esetében;
• vagy épphogy a tágításukkal, példa erre a legfőbb ügyész teljhatalma az ügyészségen belül, úgy, hogy a mandátuma egyébként automatikusan hosszabbodik, egészen addig, amíg le nem váltják.

Utóbbiak olyan konkrét korrupciógyanús esetek elmismásolásához vezettek Ligeti szerint, mint amikor a magyar ügyészség többszöri feljelentés hatására sem volt hajlandó nyomozni az MNB-alapítványok ügyében, pedig ott a magyar GDP 1 százalékát kitevő összeget, többszáz milliárd forintot „csatornáztak ki” a magyar államtól.

A trafiktörvényt és a takarékszövetkezeti törvényt pedig a fideszes pártpolitikusokkal felhígított Alkotmánybíróság találta rendben lévőnek, pedig Ligeti szerint két alkotmánybíró is ellenvéleményt fogalmazott meg, amelyben kimondták, hogy ezek a törvények csupán a tulajdonviszonyok átrendezését szolgálják.

Mindez nem tesz jót a közbizalomnak, de gazdasági hatásai is vannak, hiszen a közpénzek illetéktelen felhasználása, a szabálytalan kifizetések vagy a kormánytisztviselők részrehajló döntései mind rontják az ország versenyképességét.

Amely egyébként még mindig távol van az uniós, sőt, még a régiós átlagtól is.

Szakonyi Péter gazdasági újságíró szerint a korrupció módszerei is nagyot változtak az utóbbi évtizedekben. A 70-es években még csak a különböző szívességek voltak elterjedtek, a szocializmus alatt az emberek meghívólevelekkel, különböző árukkal csencseltek. Aztán jött a privatizáció, ahol előfordult, hogy az üzletemberek addig itattak egy polgármestert, amíg az alá nem írta a település legértékesebb telkéről szóló eladási szerződést.

Ma pedig az előre leosztott közbeszerzések jelentik a pénz elsíbolásának legfőbb módját. Emellett a kormányhoz közeli érdekcsoportok teljes iparágakra teszik rá a kezüket, törvényi háttérrel megtámogatva.

Mindez többek között azért is lehetséges, mert a magyar állam még azt a közpénzelosztási mechanizmust is ad hoc alapon és átláthatatlanul kezeli, amelyen az egész magyar közszféra alapul: ez a többezer milliárd forintot kezelő magyar költségvetés.

Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője szerint a költségvetési átláthatóság Magyarországon korlátozott.

Ennél is nagyobb baj, hogy hiába kellene a parlamentnek döntenie arról, hogy mire költ és mire nem költ a költségvetés, Romhányi szerint ezt végsősoron a kormány dönti el.

Példaként hozta, hogy idén még a választás előtt 12 ezer forintot kap minden magyar háztartás a kormánytól, pedig addig már nem is ülésezik a parlament. „Úgy költenek el 50 milliárd forintot, hogy ennek az ötlete fel sem merült a költségvetés megalkotásakor” – mondta Romhányi. Gyakorlatilag bármire el lehetne költeni ennyi pénzt.

„Amíg nincs egy olyan kormány, amely hajlandó tenni a költségvetési átláthatóságért, addig azt sem fogjuk elhinni neki, hogy a korrupció ellen tenni akar” – mondta.

A korrupció ellen egy sor intézkedéssel lehet küzdeni. Romhányi szerint ilyen lenne például:

• a költségvetési átláthatóság megteremtése,
• a közérdekű adatok igénylésének ingyenessé tétele,
• vagy a politikusi vagyonnyilatkozatok hatékonyabb ellenőrzése.

De mit mondanak minderre a politikusok? A konferencia szervezői meghívtak egy sor ellenzéki politikust, plusz a kormánypártok képviselőit. Végül csak az ellenzékiek jöttek el.

A beszélgetésük alapján összeszedtük, melyik párt mit javasol a korrupció visszaszorítása érdekében (a programjaik ennél több pontot is tartalmazhatnak, de ők ezeket hangsúlyozták).

DK:

• Polt Péter legfőbb ügyész felmentése;
• korrupcióellenes ügyészség felállítása;
• elszámoltatás, „haverok cégeinek” vizsgálata.

Momentum:

• Az állam erkölcsi felelősségének, intézményi garanciáinak helyreállítása;
  
• korrupciós esetek bejelentői számára biztosított védelem;
• vádkikényszerítés bevezetése, azaz hogy az ügyészségnek bírói utasításra kötelező legyen nyomozást indítania;
• objektív adatokhoz (például olvasottsághoz) kötnék az állami hirdetések megjelentetését (hogy az állam ne csak a kormánypárti médiában hirdessen);
• az ország csatlakozzon az uniós ügyészségi rendszerhez.

LMP:

• Szankcionálnák, ha egy állami tulajdonú szerv nem hozzá nyilvánosságra időben az ötmillió forint feletti kifizetéseit (a Klik ezt sokáig nem tette meg);
• közzé tettetnék a szerződések mellékleteit is („abból látszik pontosan, hogy mennyit is loptak”);
• az állami propagandát tiltanák, mert szerintük a kormány arra használja a sajtóját, hogy a korrupciós ügyeket leleplező ellenzéki politikusokat támadják;
• vádalkut ajánlanának azoknak a tisztviselőknek, akik részt vettek korrupciós ügyekben, ha beszámolnak róluk.

Jobbik:

• Korrupcióellenes ügyészség felállítása;
• dupla büntetést kapjanak a korrupciós ügybe keveredő politikusok;
• vagyonnyilatkozati rendszer rendbeszedése, vagyonosodási vizsgálatok kötelezővé tétele a képviselők számára a ciklus elején és végén;
• vagyonelkobzás.

MSZP:

• Korrupcióellenes ügyészség felállítása;
• elsíbolt közvagyonok visszaszerzése;
• legfőbb ügyész hivatali idejének egy ciklusra csökkentése;
• politikusi összeférhetetlenség újraértelmezése (háztartásban élő rokonok sem kaphatnak állami támogatást);
• szankcionálnák (akár mandátumvesztéssel) az utólagos változtatásokat a vagyonnyilatkozatokban, és szigorítanák a bevallási rendszert is.

Együtt:

• Maximális autonómia a vádat emelő ügyészeknek, hogy nem függjenek a legfőbb ügyész utasításaitól;
• minden ötezer forint fölötti állami költést nyilvánosságra kelljen hozni;
• vagyonnyilatkozati rendszer összekapcsolása a hiteles adatbázisokkal;
• új büntetőjogi kategória bevezetése a korrupciós bűncselekményekre.

Ha a Fidesz újra sokkal nyer, az ellenzéknek azon is el kell gondolkodnia, hogy egyáltalán megéri-e képviselőnek lenni

Az ellenzéki képviselők egymást licitálták túl a súlyosabbnál súlyosabb jelzőkkel, amikor a kormányzati korrupcióról beszéltek, a DK-s politikus például azt mondta, „ez már nem is korrupció, hanem államilag szervezett bűnszervezet”. Azt többen  is megállapították, hogy a javaslataik nagyrészt megegyeznek, és az is érthető, hogy a Fidesz miért nem jött el.

„Mégis mit mondjanak a Tiborcz-ügyre? Vagy Garancsi és Mészáros meggazdagodására?” – kérdezte Bárány Balázs, az MSZP politikusa.

Volt viszont, amiben nem értettek egyet. A külön korrupcióellenes ügyészség felállítását például volt, aki nem tartotta jó ötletnek, mondván, hogy bármit is akar tenni az állam, azt a saját ügyészségi rendszerén belül kell elérnie. Sőt, még aki támogatta az ötletet, az is megjegyezte, hogy ha megcsinálják, tanulniuk kell a hasonló román ügyészség hibáiból. (A román korrupcióellenes ügyészséget többször is érte az a kritika, hogy titkosszolgálati befolyás alatt áll, és politikai, sőt etnikai alapon indít eljárásokat).

Úgy tűnik, hogy az ellenzéki pártok szerint a korrupcióellenes harc Polt Péter legfőbb ügyész eltávolításával kezdődhetne. Ennek az indoka az, hogy Polt a pozíciójából kifolyólag bármilyen ügyészséget érintő ügyben dönthet, nyomozásokat szüntethet meg, illetve utasíthat el, és az ellenzék szerint a kormány érdekeinek megfelelően dönt a korrupciós ügyekben.

Poltot azonban egy kormányváltás esetén is csak kétharmados többséggel lehetne leváltani, annyi mandátuma viszont belátható időn belül nem lesz az ellenzéknek. A DK szerint megoldható Polt eltávolítása, az Együtt politikusa pedig kijelentette, hogy mindenképpen leváltanák Poltot, nem érdekelné őket, hogy kétharmad kell.

Az LMP-s Hadházy Ákos – aki korábban fideszes önkormányzati képviselő volt Szekszárdon, és annak idején leleplezte a helyi trafikosztogatást – pedig azt mondta, hogy egy hivatalban lévő Polt Péter mellett is sokat lehet tenni, a korrupciós ügyek felderítését már az is elősegítheti, ha sikerül információkat kiszedni az ügyészségből. Később azonban hozzátette, hogy az azért mégiscsak nonszensz, hogy ő nyomoz az ügyészség helyett, a vádhatóság pedig csak akkor mozdul, amikor ő már mindent kiderített, és akkor is csak azért, mert muszáj.

„Nincs annyi rendőr, hogy azt merjem mondani, aki bűnözött, azt bezárjuk” – mondta.

Hadházy szerint azt kell elérni, hogy minél nagyobb legyen a kontroll a kormány felett. Szerinte már az is eredmény lenne, ha a választás utána  Fidesz koalícióra kényszerülne, így kompromisszumokat kellene kötnie. Ez már sokkal jobb helyzet lenne a mainál.

„Ha folytatódik a zéró kontroll a kormány felett, akkor az ellenzéki képviselőknek el kell gondolkodnia azon, hogy a képviselőségével nem a kormányt legitimálja-e?” – mondta.