A Fradi-tábor kesztyűs kézzel bánt Orbán Viktorral

Két hete, a Puskás Akadémia-Debrecen meccsen egy öblös hangú szurkoló időnként elkiabálta magát a kongóan üres, de remekül visszhangzó felcsúti stadionban, hogy Orbán, geci, és ezt tisztán lehetett hallani a tévéközvetítésben, így alighanem elért a meccsen jelen lévő Orbán Viktor fülébe is.

Képzeljük el a köztévé hangtechnikusának az arcát, amikor megtudta, hogy Fradi-Puskás Akadémia meccs lesz a kampány kellős közepén. Ráadásul a Ferencváros tábora éppen ezen a meccsen tér vissza - ebben a szezonban másodszor - a stadionba. Először novemberben töltötték meg a kapu mögötti részt az ultrák, akik korábban az azonosításukat megkönnyítő beléptetőrendszer miatt bojkotállták az új stadiont. Az első visszatérésükkor, a Debrecen ellen telt ház volt, csakhogy az új stadiont több év után belakó ultrák - hogy egyértelművé tegyék, új időszak van - nagyjából ötvenen szinte meglincselték a szünetben azt a vezérszurkolót, aki Kubatov Gábor megbízásából próbált hangulatot csinálni, ezért árulónak tekintették. Az MLSZ a brutális támadás miatt lezárta a kapu mögötti részt, a büntetés éppen a Puskás Akadémia ellen járt le. 

Szóval, adott egy, a Rákosi-rendszerben sanyargatott, a Kádár-korban is leginkább ellenzékiként kezelt klub, amihez - miután a buszok visszatértek a Békemenetről - ellátogat a miniszterelnök csapata. Ráadásul visszatérnek a leghangosabb szurkolók is, akik harcban álltak a miniszterelnök pártjának alelnökével, történetesen a Fradi elnökével, Kubatov Gáborral. 

Fotó: Illyés Tibor/MTI/MTVA

Lehetett arra számítani, hogy itt nem egyetlen öblős szájból hangzik el a legendás mondat. De a meccs elején semmi ilyesmi nem volt. Egyrészt meglepően kevesen voltak a stadionban, bár szombat estére már olyan hideg volt, hogy átkoztam magam, amiért nem hoztam kesztyűt, és le kellett tennem a söröspoharat, mert szétfagyott a kezem. Az a veszély nem fenyegetett, hogy felrúgják a korsót, elég kényelmesen el lehetett férni. (A hivatalos nézőszám 8000 volt a 22 ezres stadionban, annyian tuti nem voltak.) 

A tábor nagy jóindulattal kétezer fős lehetett, őket a megvert kubatovista vezérszurkoló helyett az új kápó irányította. Szurkolóként nehéz megérteni, hogy mi a jó abban, hogy végig a pályának háttal állva, szemben a szurkolókkal karmesterkedsz, de ő kifejezetten élvezte ezt, egy dj-pult hiányzott csak. Miután lement pár klasszikus nóta, a kápó leginkább azzal volt elfoglalva, hogy betanítsa az új dalt, aminek a szövegét kis papírokon ki is osztogattak. A Fradi közben váratlanul kap egy gólt a 24. percben, de ez mellékes, mert a tábor ekkor már percek óta az új nótát magolja, és még ezt teszi a következő 10 percben is, újra és újra. Közben a pályán még rosszabbul alakulnak a dolgok, a Fradiból kiállították a legkreatívabb játékost, a ghánai Paintsilt. Ami könnyebbséget jelentett a mellettünk álló szurkolónak, aki nehezen tudta megkülönböztetni a Fradi két, hasonló felépítésű afrikai szélsőjét, így bármelyik ért labdához, azt lepaintsilezte. Ez nem rossz taktika,  csak akkor okozott problémát, amikor egymáshoz passzoltak, Paintsil Paintsilnek.

A kiállítás azért már kizökkentette a dalt megállás nélkül gyakorló tábort, és elkezdett Buzi MLSZ-ezni, de csak rövid ideig. Még a félidő előtt egyenlített a Fradi, a tábor boldog volt, és elénekelték párszor újra a már egészen zökkenőmentesen előadott nótát, a tömeg irányítását élvező, a szurkolókat időnként egy fitnessedző lelkesedésével megdicsérő kápó legnagyobb örömére. Kicsit olyan volt végig a tábor, mint egy vidámra drogozott csapat, akik kellemes atmoszférát teremtenek a stadionban, történjen bármi a pályán, csak éneklik a kápó által szinte loopolva diktált dalt, és betartva Kubatov Gábor egyes számú lelátói parancsát: semmi politika. (Furcsa ez olyan időkben, amikor az MTK-ultrák is verekednek.) Így a bírót egy-egy rossz döntés miatt gyalázó hülye vagy, hülye vagy kórus nem a táborból, hanem oldalról, az átlagnézőktől zúgott fel. 

Az egész meccsen talán ha kétszer csendült fel a cigányok, cigányok, egyszer vezényelt a kápó egy kétperces Pintér, a kurva anyád-at. Többértelmű, kinek szólhatott. A magyar edzők közül nem titkoltan a Felcsúton dolgozó, egykori ferencvárosi játékos Pintér Attila a legnagyobb Fradi-szurkoló, még zöld-fehér címeres medált is hord, de akár neki is. Vagy a meccset vezető Pintér Csabának. Orbánnak és a klubelnök Kubatov Gábornak viszont egyszer sem szólt kórus. Talán ma már az is az ellenállás jele, ha nem dicsérik őket. 

A Kádár-rendszer titkosszolgálata (örökké aktuális) és a foci közötti kapcsolatról szóló remek könyvben van egy rész, miszerint a Fradi szurkolói annyira elnyomva érezték magukat annak idején, hogy az amerikai fekete polgárjogi mozgalommal találtak sorsközösséget, és "szervusz, néger!", "üdvözlöm, fekete!" köszöntésekkel fogadták egymást. Ezek az idők elmúltak, az sem lett volna meglepő, ha Kubatov a meccsen is befrissíti a listáját egy-egy aláírásgyűjtő pultnál. 

Ki tudja, mi lett volna, ha nyer a magyar futball jövőjének a letéteményese, a Puskás Akadémia, ahol ezúttal nem játszott saját nevelésű játékos. Visszafogottan, a mostanában megszokott kilenc helyett ezúttal mindössze öt légióssal álltak fel, nyilván azért, mert Pintér Attilának voltak bajai az egyébként általa szerződtetett külföldi úriemberekkel. Éppen közülük egyet, Henty-t kiállították (a tábor huhogott, ami minden bizonnyal jól esett a Fradiban játszó színesbörű játékosoknak), Pintér pedig hiába cserélt be még három idegenlégióst, a Fradi megnyomta az utolsó tíz percet, és a 90., majd a 93. percben is gólt szerezett, 3-1 nyertek végül. A Puskás Akadémia a négy tavaszi meccsén mindössze két pontot szerzett, és 10. a 12 csapatos bajnokságban. Csak két ponttal előzik meg a kiesőhelyen lévő Haladást.  

Legnagyobb sajnálatomra a sajtótájékoztatóra nem tudtam elmenni, mert a Fradi, a sajtószabadság nagy ünnepének másnapján arról értesített, hogy újságíróként nem léphetek be a stadionba. „Az FTC, mint az adott esemény szervezője, fenntartja a jogot arra, hogy minden olyan akkreditációs kérelmet – indoklás nélkül - elutasítson, amelynek benyújtója korábban a klub hírnevét, üzleti és egyéb érdekeit sértő tartalmat tett közzé, osztott meg.”

Így aztán se ingyen pogácsa, se az élmény, amit Pintér Attila magyarázkodása jelentett volna (bírói hibát emlegetett), és kérdezni sem lehetett a felcsúti futballcsodáról. Ami egy másik csoda: hogyan hullanak be a hópelyhek a lelátóra, a tetőn keresztül?