Manapság nehéz lehet a valósággal harcban álló fideszes hadigépezetnél dolgozni, de talán még a rasszista álhírek hamisításánál is nagyobb feladat, amikor azt kell megmagyarázni, miért oké, hogy a magyar válogatott az új szövetségi kapitány bemutatkozó meccsén, hazai pályán kap ki a világ 136. válogatottjától, Kazahsztántól.

De Matolcsy Ádám lapjánál, az Origónál nincs megoldhatatlan feladat. Íme a rövid értékelés:

A csodálatosan valószerűtlen „riportban” pedig olyan, a hitelesség látszatát is következetesen kerülő, az 1950-es években lefektetett újságírói alapelveknek megfelelő fordulatok szerepelnek, mint:

• „Bizony, hogy vissza kell szerezniük a bizalmunkat – vágta rá egy fiatal szurkoló a stadionnál, aki elmondása szerint az összes válogatott meccsen ott van. – Nekem minden meccs ajándék. Leekensről nem sokat tudok, a csapatokról sem, amelyeket edzett, de ugyanúgy, ahogy a többiek, ő is megkapja a bizalmat. Ma győzelemmel debütál, ebben biztos vagyok.”
• „A közösségnek, a játékosoknak és az edzőnek is fontos, hogy meglegyen a bizalom – ezt már az egyik apuka mondta, aki a kislányával jött a meccsre. – Az a lényeg, hogy ő jól érezze magát. Jó lenne nyerni, de most nem ez a legfontosabb, hanem a mutatott játék. Ha a játékosok mindent beleadnak és jól játszanak, azt látják a szurkolók. Értékelik. Szeptemberben lesznek az első tétmeccsek, ráérünk akkor foglalkozni az eredménnyel.”
  
• „A magyar válogatott kikapott. Fáj. Nem szép. De ez a meccs még a kísérletezésről szólt – ahogy megmondta Leekens. És a szurkolók is.”
  

Nincs az a valóság, ami túl kemény ahhoz, hogy a fideszes média Orbán-szobrot tudjon faragni belőle. Pedig ezt most még a köztévé is elengedte: