A menekültek ugyanannyira hisznek a demokráciában, mint a németek

  • Hiába érkezett Magyarországra az elmúlt években több százezer menekült, a jó részük továbbállt, és akik itt maradtak, azokról sem tudni sokat.
  • Németország viszont nagyon is kíváncsi volt arra, mihez tudtak kezdeni azzal a több mint egymillió menekülttel, akik náluk akartak új életet kezdeni.
  • Kiderült, hogy leginkább tanulni és dolgozni akarnak, a túlnyomó többségük pedig semmilyen bűncselekményt nem követ el.
  • A német felmérések szerint a munkába állításuk egyelőre döcög, de az már látszik, hogy megfelelő képzésekkel hatalmas potenciál rejlik bennük.
  • A demokráciában pedig ugyanannyira hisznek, mint a németek.

Február vége óta hivatalosan is választási kampány van Magyarországon, a kormánypártok fő üzenete azonban kimerül abban, hogy ha nem a Fideszt választják meg az emberek áprilisban, akkor eljön az országra a bevándorló-apokalipszis. Az egyik legnagyobb kampányoló a miniszterelnök.

Orbán Viktor minduntalan el is mondja, hogy a bevándorlás egy rossz dolog, és ha nem nemzeti kormány lesz Magyarországon, több ezer, sőt, több százezer migráns fog idejönni.

És miért rossz? Azért, mert a fideszes kampánygépezet szerint a bevándorlók teljesen megváltoztatnák az országot - mint ahogy szerintük más nyugat-európai nagyvárosokat is megváltoztattak - koszosak, tojnak az ország szabályaira, sőt, a muszlim vallású bevándorlóktól a magyaroknak az életét is féltenie kellene. Rengeteget bűnőznek, a nők pedig különösen félhetnek tőlük. Orbán szerint ráadásul a migránsokra egy vagyont kellene költenie az államnak.

A helyzet azonban az, hogy menekültek nem növelték számottevően a bűnözést, leginkább dolgozni szeretnének, és akit az állam egy kicsit is megtanít a saját nyelvére, az dolgozik is, ezzel enyhíti az adott országban lévő munkaerőhiányt, és pörgeti a gazdaságot. A bevándorlók pedig teljesen ugyanúgy gondolkodnak a demokráciáról, mint az európaiak. Na nem itt, hanem Németországban, ott ugyanis az állam kíváncsi arra, mit tesznek és mit gondolnak azok az emberek, akiket az elmúlt években befogadtak.

Mi történik a menekültekkel, miután megérkeztek Európába?

Magyarországot nem érdekli, mi történik azokkal, akiket befogad

Magyarországon szinte semmilyen felmérés nem készül arról, hogy mi történt azokkal, akik az utóbbi években a zöldhatáron vagy a tranzitzónákon keresztül az országba jöttek.

A bevándorlási hivatal csupán arról közöl adatokat, hány menedékkérelmi eljárást folytatnak le, és azok milyen eredményekkel zárultak. Arról, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik végül menedékjogot kapnak és letelepedhetnek az országban, szinte semmit sem tudni.

Olyannyira nem, hogy egy 2015-ben készült MTA-kutatás is csak a 2011-es népszavazás adatait tudta felhasználni, amikor a szerzőket felkérték arra, mondjanak valamit a menekültek munkaerőpiaci integrációjáról (és amúgy arra jutottak, hogy a Közel-Keletről érkező bevándorlók munkanélküliségi rátája alacsonyabb az országos átlagnál).

Az biztos, hogy Magyarország nem célország, így a legtöbben egyszerűen továbbállnak egy sokkal befogadóbb országba, ami nem csoda, a magyar kormány ugyanis az elmúlt években a legtöbb integrációs támogatást megvonta azoktól a menekültektől, akiket egyébként befogadott. Az, hogy mit történik ezekkel az emberekkel, az leginkább a velük foglalkozó civil és jószolgálati szervezeteken keresztül lehet látni (itt írtunk például arról, hogy a magyar cégek egyre jobban szeretik a menekült hátterű munkavállalókat, akiket amúgy Menedék Egyesület közvetít ki hozzájuk).

Ahhoz viszont, hogy megtudjuk, mihez tudnak kezdeni az államok a menekültek tömegeivel, érdemes elmenni egészen Németországig.

Túlnyomó többségük nem követett el bűncselekményt

Az elmúlt években Németország az Európába érkező menekültek első számú célpontja volt, csak 2015-ben és 2016-ban 1,2 millió menedékkérő jelent meg az országban. Ha a magyar zöldhatáron vagy a kerítésen valahogy átjutott egy menekült, az jó eséllyel Németországban kötött ki (sőt, a legálisan a határnál menedékjogot kérő és sok esetben kapó emberek nagy része is előbb utóbb odament). Onnan pedig már nem volt tovább, így ha van ország, amelynek tényleg kezdenie kellett valamit a menekültekkel, akkor az Németország.

Arról már korábban is írtunk, milyen hatással voltak a menekültek a német közbiztonságra. A német kriminalisztikai hivatal kutatása szerint a bűnözés nem nőtt számottevő mértékben a menekülthullám következtében, egy menedékkérő elsősorban egy másik menedékkérő ellen szokott bűncselekményt elkövetni, és még a németek is többet ártanak a menedékkérőknek, mint a menedékkérők a németeknek.

Ez azóta sem változott, sőt, a német kriminalisztikai hivatal legfrissebb összegzése szerint (amely 2017 első 9 hónapjának adataira vonatkozik) 2016-ról 2017-re csökkent azoknak a bűneseteknek a száma, amelyekben legalább az egyik bűnelkövetőnek menekült-háttere volt (az év azonos időszakát nézve).

Azt is hangsúlyozták, hogy a bevándorlók túlnyomó többsége egyáltalán nem követett el semmilyen bűncselekményt sem.

A menekülteknek ugyanakkor áldozatként is jelentős a számuk, összesen 203 ezer olyan esetet regisztráltak, ahol menekült is volt a bűnelkövetők között (a legtöbb vagyon elleni bűncselekmény volt), miközben 71 ezer olyan bűneset történt, ahol nem a tettes, hanem az áldozat volt menekült. Utóbbiak pedig leginkább bántalmazások voltak (sok esetben a menekülttáborokban).

Mindenüket beletették a menekülésbe

A bűnügyi statisztikáknál sokkal érdekesebb, hogy ezek az emberek mennyire tudtak beilleszkedni Németországban, sikerült-e munkát találni nekik, illetve úgy általában mit gondolnak azokról a dolgokról, amelyeket Európában fontosnak tartanak. Ezt pedig a németek ki is akarták deríteni.

A német menekültügyi hatóság a német munkaügyi hivatallal és még néhány kutatóintézettel karöltve 2016-ban azt mondta, hogy készítenek egy alapos, éveken át zajló kutatást a befogadott menekültekről. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kutatók ténylegesen megkerestek 4500, Németországba érkezett menekültet (olyanokat, akik már ténylegesen is megkapták a menedékjogot, és olyanokat is, akik akkor még csak kérvényezték), és interjút készítettek velük. Az első adatok 2016-ban jöttek ki, 2300 menekült megkérdezése után, majd ezt később kiegészítették.

A kutatók 2013 és 2016 között érkezett menekülteket kerestek meg, azaz van köztük olyan, aki a menekültválság előtt érkezett, a többségük azonban (kétharmaduk) a menekültválság során jelent meg az országban. A német hatóságok szerint ez egy különleges és reprezentatív kutatás, többek között azért készítették, hogy a német állam később ezekre az adatokra támaszkodva finomhangolja a menekültügyi rendszerét.

A kutatás eredményei pedig több kérdésben is ellentmondanak annak, ahogy a magyar kormánypártok értelmezik a menekültválságot, azaz, hogy az Európába érkező menekültek csupán a jobb (gazdagabb) élet reményében indultak útnak, beilleszkedésre és az európai normák betartására pedig képtelenek.

A német kutatók által megkérdezett menekültek elsősorban a háborúk és az üldöztetés miatt menekültek el az országukból, a szegényes életkörülményeket csak a megkérdezettek 39 százaléka emlegette fel (ők is inkább a Balkánról érkező menekültek közül kerültek ki, nem a közel-keletiek közül). Németországot pedig elsősorban nem a jóléti rendszere vagy a gazdagsága miatt választották célországként,

hanem azért, mert úgy gondolták, hogy ott tisztelik az emberi jogokat, jó iskoláik vannak, a németek pedig szívesen látják őket.

A migráció komoly elhatározást igényelt a részükről, hiszen ahhoz, hogy a saját országukból eljussanak Németországba, több ezer eurót kellett költeniük, elsősorban arra, hogy egyáltalán kijussanak az országukból, majd pedig embercsempészekre. A legtöbben ebbe az útba a megtakarításaikat tolták bele, vagy eladták mindenüket, illetve pluszmunkát vállaltak, hogy legyen elég pénzük.

És akkor arról még nem beszéltünk, milyen megpróbáltatásokat kellett átélniük az utazóknak, negyedük például azt mondta, hogy átélt legalább egy hajótörést, 40 százalékukat bántalmazták az út során, a nők 15 százalékát szexuálisan zaklatták. Ja, és amúgy minden második menekültet át is vertek legalább egyszer.

Nagyon akarnak dolgozni és tanulni

A befogadó ország - jelen esetben Németország - szempontjából gazdaságilag a legfontosabb, hogy ezek az emberek milyen képzettséggel és szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek. Mert ha megérkeznek, akkor valamit kezdeni is kell velük, azaz ideális esetben minél gyorsabban munkába kell őket állítani.

Ha dolgoznak, akkor pénzt keresnek, ha pénzt keresnek, akkor nem szorulnak segélyre, megteremtik a saját egzisztenciájukat, mellesleg termelik az országnak a GDP-t.

Sőt, arról is régóta szó van már Európában, hogy harmadik világból érkező menekültekkel mennyire lehet vagy nem lehet ellensúlyozni az Európát egyre súlyosabban érintő munkaerőhiányt. A munkához két dolog szükséges: képzettség és motiváció. A kutatás arra koncentrált, hogy állnak ezekkel a menekültek.

A jó hír az, hogy a megkérdezett menekültek 13 százalékának felsőfokú képzettsége volt, 32 százaléka pedig elvégezte a középiskolát. A rossz hír, hogy 10 százalékuk csupán általános iskolába járt (ráadásul nem is feltétlenül végezték el), 9 százalékuk pedig soha semmilyen iskolába nem járt.

Az egyes országok állampolgárai között persze hatalmas eltérések vannak, az afgánok, szomáliaiak és szudániak a földjükön dúló háborúk miatt szinte semmilyen végzettséget nem tudtak szerezni, miközben a szíriaiak és az irániak magasabban képzettebbek (hiszen nekik volt hozzáférésük egy működő oktatási rendszerhez, Szíria esetében 2011-ig legalábbis).

Az igazi érdekesség, hogy a kutatók mindezeket az adatokat összehasonlították a német népesség képzettségi adataival. Végül pedig arra jutottak, hogy a magasabb képzettséggel rendelkező népcsoportok aránya között nincs is akkor eltérés, például, a német népességben a diplomások aránya 21 százalék (a menekültek között pedig 13 százalék). Az általános iskolai vagy más, alacsonyabb végzettséggel rendelkező társadalmi csoportok aránya között viszont hatalmas különbségek vannak (amely persze megint csak nem csoda, hiszen az általános iskolai oktatáshoz Európában mindenki hozzáfér).

Ez azért fontos, mert a képzetleneket a német államnak kell felkészítenie a munkavállalásra, ha pedig ez nem sikerül, akkor ahelyett, hogy pénzt hoznának a munkájukkal az országnak, a szociális ellátórendszert fogják terhelni.

A jó hír az, hogy a menekültek nagy része azt mondta, tanulni szeretne és szakmai képzettséget vagy felsőfokú végzettséget szeretne szerezni. Ennek ellenére a felmérés ideje alatt csupán öt százalékuk tanult valamilyen német intézményben. Ez két dologra vezethető vissza: több mint a felüknek akkor még zajlott a menedékkérelmi eljárása,

túlnyomó többségük pedig egyszerűen nem tudott annyira németül, hogy el tudjon menni tanulni bármilyen iskolába vagy szakmai továbbképzésre.

A nyelvtudás az integráció egyik legfontosabb kérdése, egy korábban végzett felmérésből (ahol német cégeket kérdeztek meg) is kiderült, hogy a munkaadók legnagyobb problémája a menekültekkel az, ha nem beszélik a nyelvet (amúgy nagyon elégedettek velük).

A 2016-os felmérés szerint a Németországba érkezett menekültek 90 százaléka nem beszélt németül (angolul többen tudtak), viszont rövid időn belül egész sokan megtanultak.

Azoknak az embereknek a felének, akik már közel két éve éltek Németországban, már ennyi idő alatt sikerült magukra szedniük egy elégséges szintű nyelvtudást (sokan pedig ennél is jobban megtanultak németül).

Ebben nagy szerepük volt a német integrációs kurzusoknak, amelyeken 2015 novembere óta már azok a menekültek is részt vehetnek, akiknek az állam még nem adott menekültstátuszt, de a származási országuk miatt valószínűsíthető, hogy kapni fognak (például szíriaiak). A felmérés ideje alatt a megkérdezettek kétharmada járt ilyen vagy ehhez hasonló nyelvi kurzusokra.
A cél, hogy a menekültek minél előbb integrálódjanak és elkezdjenek dolgozni. A felmérés szerint háromnegyedük a szülőföldjén is dolgozott, és majdnem mindenki elkötelezett volt abban, hogy Németországban is dolgozhasson.

Ennek ellenére a felmérés idején csak a megkérdezettek 14 százalékának volt munkája.

Ezt a számot azonban nagy mértékben árnyalja az, hogy a megkérdezettek többsége csak abban az évben érkezett az országba, sokan még a menedékjogot sem kapták meg, így nekik sokkal kevesebb lehetőségük volt még képezni magukat és munkát szerezni.

Pedig a képzések, főleg a nyelvkurzusok a felmérés szerint nagyon sokat számítanak: aki részt vett egy kurzuson, az sokkal nagyobb eséllyel jutott később álláshoz.

A felmérés azt is kimutatta, hogy foglalkoztatottsági ráta a 2015-ben érzkezettek között volt a legrosszabb, és a 2013-ban érkezettek között a legjobb.

A menekültek német munkaerőpiachoz való hozzáférésével nem csak a német felmérés foglalkozott, hanem az OECD is írt róla egy külön tanulmányt, amely 2017-ben jelent meg. Ebben azt hangsúlyozzák, hogy a menekültek esetében nagyon fontos az is, hogy az állam minél előbb hozzáférést tudjon biztosítani számukra a munkaerőpiachoz.

Például úgy, hogy már azelőtt el tudjanak kezdeni dolgozni, mielőtt egyáltalán menedékjogot kapnak.

Ez egy elég liberális hozzáállás, Magyarországon például jelenleg épp az ellenkezője történik, a menedékjogot kérvényező menekültek még a tranzitzónát sem hagyhatják el addig, amíg nem döntöttek az ügyükben. Németországban viszont bevezették, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén három hónap után már dolgozhatnak a menedékkérők is. Erre azért volt szükség, mert egyes nemzetiségek, például az afgánok esetében egyre jobban elhúzódott a menedékkérelmi eljárás, miközben a vége az ő esetükben például általában az, hogy megkapják a menekültstátuszt. Akkor meg miért ne dolgozhatnának, és járhatnának nyelvi felkészítőkre addig is?

Ugyanez a tanulmány kihangsúlyozta azt is, mennyire fontos, hogy működjenek az országban menekülteket segítő civil szervezetek.

2016-ban a német lakosság 11 százaléka segítette így vagy úgy az országba érkező menekülteket. Van, aki csak adományokkal, más tevőlegesen is. A németek egyrészt segítettek ellátni a menekültek alapvető szükségleteit akkor, amikor beléptek az országba, másrészt a német civileknek hagyományosan is nagy a szerepük a menekültek munkaerőpiaci integrációjában. A német munkaadók szerint például a menekült munkavállalóik 40 százalékát egy civil szervezeten keresztül ismerték meg.

A demokráciával és a női egyenjogúsággal is egyetértenek

A kutatókat az is érdekelte, hogy mit gondolnak a bevándorlók olyan dolgokról, amelyeket Európában fontosnak tartanak. Például a demokráciáról vagy a nők egyenjogúságáról. Mindez a kutatás szerint már csak azért is fontos, mert rengeteg menekült olyan országból érkezett, ahol az állam diktatórikus, a demokratikus értékek és a civil társadalom pedig emiatt csupán kevésbé fejlett, vagy egyáltalán nem jellemző. Ráadásul a kérdésfeltevéseknél olyan módszertant használtak, hogy a menekültek válaszai összevethetőek lettek nem csak a német lakosság hasonló kérdésekre adott válaszaival, de a szülőhazájukban végzett felmérés eredményével is. A következőkre jutottak:

A megkérdezettek 96 százaléka egyetértett azzal, hogy demokratikus rendszerben akar élni. A német lakosság pont ugyanekkora arányban mondta ezt.

A kérdezők árnyalták is a kérdést, felvetették például, hogy szükség van-e egy olyan erős vezetőre, akinek nem kell törődnie a parlamenttel és a választásokkal. Ez Németországban elég kényes kérdés, mégis a menekültek a német lakossággal közel megegyező mértékben mondták azt, hogy igen vagy nem (20, illetve 22 százalék szerint szükség van ilyen vezetőre, a többek szerint nincs).

A menekültek és a németek majdhogynem ugyanakkora arányban értettek egyet olyan felvetésekkel, mint hogy a kormányokat szabad választások útján kell megválasztani, vagy hogy a férfiak és a nők egyenlő jogokkal rendelkeznek.

Amiben viszont még a németeknél is jobban hittek, az maga a jogállam: például, hogy a jogrendszer megvédi őket akár a kormány elnyomásától is, vagy hogy a kormány a gazdagokat adóztatja, a szegényeket pedig támogatja.

A kutatók rákérdeztek arra is, mit gondolnak a menekültek, egy vallási vezető mennyire állhat a törvények felett. Mindössze 13 százalékuk mondta azt, hogy a vallási vezető befolyásolhatja az ország törvényeit. Ez több, mint amekkora arányban a németek egyetértettek ezzel (8 százalék), de jóval kevesebb, mint amekkora arányban a krízisrégiókban, azaz a menekültek egy jelentős részének otthonában támogatják ezt a nézetet.

Az olyan krízisrégiókban, mint Egyiptom, Algéria, Irak, Jemen, Líbia vagy Palesztína a lakosság 55 százaléka támogatja a vallási vezetést, meg úgy általában az erőskezű vezetőket. A kutatók szerint az, hogy a menekültek és a szülőhazájuk lakosainak véleménye között ekkora különbség van, és hogy a menekültek véleménye ezekben a kérdésekben ennyire hasonló a németek véleményéhez, figyelemre méltó. Ebből látszik, hogy a Németországba érkezett menekültek egy különleges csoportot képviselnek.

Összegzésként a kutatás leszögezte, hogy a menekültek fiatal korát és magas tanulási, illetve munkakedvét nézve “óriási potenciál” rejlik bennük.