Fideszes támogatással dolgozták ki a szinte tökéletesen arányos magyar választási rendszert

A magyar választási rendszer igazságos reformáján ötletelőknek érdemes tudniuk, hogy a probléma megoldására léteznek kidolgozott, sőt le is tesztelt módszerek, például Szigethy Istváné, az egykori SZDSZ-képviselőé 1997-ből.

Politikai / régészeti feltárás következik!

35 évesnél fiatalabb olvasóink nem fogják elhinni a következőket: a magyar politikai életben nem is olyan borzasztóan régen még előfordulhatott, hogy egy kétharmados többséggel kormányzó koalíció egyik képviselője olyan javaslatot dolgozzon ki, ami az ő saját koalíciójának a parlamenti részarányát bőven a kétharmad alá csökkentette volna. És mindezt azért tette, mert így érezte igazságosabbnak.

1997-ben jött ki az Aquától a Barbie Girl és a Verve-től a Bitter Sweet Symphony, ekkor mutatták be a Men In Blacket, ekkor halt meg Cousteau kapitány és Teng Hsziaoping és született meg Rebecca Black, miközben Magyarország modern kori történelmének második szabad parlamenti ciklusában az MSZP-SZDSZ koalíció kétharmados többséggel kormányzott. Ennek a koalíciónak a kisebbik tagját erősítette az a Szigethy István, aki részletesen kidolgozott tervet készített arra, hogyan lehetne elérni, hogy a magyar parlament összetétele jobban tükrözze a választói akaratot.

Szigethy azért kezdett dolgozni a tervezetén, mert súlyos aránytalanságokat érzett a választási rendszerben: az addigi két szabad választás közül az elsőt az MDF 24,7, míg a másodikat az MSZP 33 százalékos listás eredménnyel nyerte, vagyis a választók erős háromnegyede, illetve kétharmada NEM akart felhatalmazást adni nekik a kormányzásra. Ehhez képest a későbbi kormánypártok a parlamenti helyek 43, illetve 54 százalékát szerezték meg.

Formailag, jogilag ez az eredmény ugyan teljesen törvényes volt, a politikai és szociológiai legitimitása mégis megkérdőjelezhető, hiszen az így létrejött parlamenti többség mögött a választók nem álltak hasonló arányban. Eredményesen kormányozni viszont e nélkül aligha lehet. (...) A túlnyerés a győztes számára is gondot okoz, káros

- írta Szigethy a témát összegző tanulmányában.

A liberális politikus ezután felidézte, hogy a magyar választási rendszer azért lett olyan, amilyen, mert az 1989-es kerekasztal-tárgyalások során úgy gondolták, hogy a stabil kormányzáshoz szükséges, hogy a legerősebb párt túlnyerje magát. Szigethy később számokkal bizonyította, hogy ez a félelem teljesen alaptalan volt: ha az ő módszerével számították volna ki a mandátumokat 1990-ben és 94-ben, ugyanazok tudtak volna stabil többséggel kormányt alakítani, a rendszer mégis jobban tükrözte volna a szavazói akaratot.

Szigehty szerint egy magyar választás olyan, mintha egyszerre két külön választást tartanának: egy egyéni körzeteset és egy listásat, melyek eredménye összeadódik, ami kompenzáció nélkül az a pártot részesíti előnyben, amelyik az egyéni körzetekben és listán relatíve a legerősebb.

A parlament pártok szerinti összetétele akkor lenne matematikailag legpontosabban összhangban a pártok támogatottságával, ha csak országos listáról osztanánk mandátumot. Ez azonban teljesen figyelmen kívül hagyná a területi elvet. A választók viszont tudni akarják: ki képviseli őket lakóhelyük szerint vagy megyéjükben, kihez fordulhatnak személy szerint problémáikkal, ötleteikkel. Az egyéni mandátumokat ezért meg kell tartani

- írta Szigethy. De ezt hogyan lehet megvalósítani?

Az ő megoldási javaslata leegyszerűsítve az volt, hogy

a listás mandátumok elosztásakor az egyéni körzetben megszerzett mandátumot tekintsük úgy, mintha azt is listán szerezték volna meg.

Ez olyan rendszert eredményezne, amiben a mandátumok eloszlása majdnem "tökéletes". vagyis majdnem olyan, mintha csak pártlistákra szavaznának a választók, mégis érvényesül benne a területi elv, vagyis van egyénki képviselői körzet és országos lista.

A rendszer kidolgozója arra is felhívta a figyelmet, hogy

Azért, hogy az arányosítási módszer összehasonlítható legyen az eddigi tényleges eredményekkel, a tervezet önmagában a jelenlegi választási rendszerhez képest csak egy változtatást tartalmaz: a mandátumok elosztásának arányosítását. Egyébként feltételezi a jelenlegi egyéni választókerületi, megyei listás és országos listás rendszer megmaradását. Hangsúlyozom azonban, hogy a lényege megfelelő változtatásokkal alkalmazható bármilyen képviselői létszámra, továbbá nem zárja ki azt sem, hogy mellette politikai döntéssel bármilyen más változtatást is keresztül lehessen vinni a választási rendszeren (pl. a listás mandátumok egy részét más módszerrel osszuk ki, az országos vagy a területi listát szüntessük meg stb.).

A reformtervet az SZDSZ 1996 tavaszán munkaanyagként elő is terjesztette a választási rendszer megújításával foglalkozó hétpárti parlamenti bizottságban. A bizottság ezután felkérte a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatalt, hogy számítógépen modellezze le, milyen eredménnyel végződött volna a 90-es és a 94-es választás ilyen játékszabályokkal. Az jött ki, hogy a mandátumok aránya 2 százalékon belüli pontossággal közelítette volna meg a listás szavazatarányokat. A rendszer egyébként még így is erősítette a győzteseket, mert azok a mandátumok, amik a küszöböt végül el nem érő pártoknak jutottak volna, a bejutók között oszlanak el.

A tervezetből, hiába az összpárti nekibuzdulás, nem lett semmi. Az akkori ellenzék pártjai közül a Kisgazdapárt és az MDF ellenezte, a Fidesz viszont az összes párt közül a leginkább támogatta. (Ez visszanézve azért is érdekes, mert a párt ekkor már szövetségesből régen az SZDSZ ádáz politikai ellenfele lett.) A lényeg persze az önmagában is parlamenti többséggel bíró MSZP véleménye volt, de aktívan ők sem támogattták a javaslatot, ami így elhalt. 

A későbbiek ismertek: a Fidesz jóval később, miután másodjára is hatalomra került, gyökeresen más koncepció alapján módosította a törvényt. Nemhogy arányosabbá tették volnaa rendszert, hanem bevallottan arra hajtottak, hogy a lehető legjobban megtolják a győztes pártot. Ez azt eredményezte, hogy a magyar rendszer ma már sokkal aránytalanabb a műfaj etalonjának tekintett, kizárólag egyéni körzetekre építő, a "győztes mindent visz" alapon álló, a töredékszavazatokat nem ismerő brit rendszernél is.  

Perverzek kedvéért alant olvasható Szigethy ismertetője a tervezetről:


Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.