Open Society: A kollégáink ellenségnek lettek kikiáltva, fenyegető a légkör

  • Csütörtök este jelent meg az osztrák sajtóban, hogy a kormányzati nyomás miatt a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítványok irodája elhagyja Budapestet, és Berlinbe költözik. 
  • Csontos Csabát a szervezet szóvivőjét kérdeztük arról, miért merült fel a költözés, és mi lesz azokkal a magyar szervezetekkel, akiket eddig támogattak. 

Az alapítványuk még a Kádár-rendszer alatt, 1984-ben nyitotta meg az irodáját Magyarországon, most pedig arról szólnak a hírek, hogy bezárják, és Berlinbe költöznek. Ezek szerint az akkorinál is rosszabbnak látják a hazai helyzetet?

Igen, 1984-ben alapította Soros György a Magyar Tudományos Akadémiával együtt a Magyar Soros Alapítványt. Gyakorlatilag Európában ez az első adományozó tevékenysége volt Soros Györgynek. Akkor lépett be támogatóként, amikor még egy zárt társadalom létezett Magyarországon, azt viszont nagyon jól látta és érzékelte, hogy az a zárt társadalom kezd kinyílni. Minden egyes olyan jellegzetessége megvolt, amivel egy szovjet típusú diktatúra vagy féldiktatúra működött, de ezen túl ez folyamatosan puhult a 80-as években. Soros György egy olyan pillanatban érkezett és igyekezett segítséget nyújtani, amikor valamilyen fogadókészség már volt. Ha most ezzel összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a fogadókészség eltűnik, a demokratikus értékek kezdenek elveszni, Magyarország távolodik a demokráciától. Például a Stop Soros-törvényjavaslat is egy ékes bizonyítéka ennek. Ebben a szűkülő térben találtuk magunkat.

Tehát látják a szűkülő teret, megvan a harmadik kétharmad, várhatóan még nagyobb lesz a nyomás a civileket. Ebben a helyzetben mennyire felelős döntés, hogy egyből az merül fel, hogy elköltöznek, minthogy inkább jobban beleállnának?

A Nyílt Társadalom Alapítványoknak azon kell gondolkodnia, hogyan tudja biztosítani az itt dolgozó 170 embernek a személyes biztonságát, garantálni, hogy nem éri őket bántódás egy olyan időszakban, amikor egy nyílt gyűlöletkampány folyik az alapítónk ellen és nyílt gyűlöletkampány folyik az általunk képviselt értékek, a szabadság és az emberi jogok ellen. Az itt dolgozó emberek gyakorlatilag másfél-két éve nyomás alatt élnek, azt élik meg, hogy ők ellenségek lettek. A magyar kollégák, akik igazán jó hazafiak, magyarként is Magyarország ellenségeinek lettek kikiáltva. Ez egy fenyegető légkör, ebben élni senkinek nem jó. Tehát ezt is figyelembe kellett venni.

Csontos Csaba, a Nyílt Társadalom Alapítványok szóvivőjeFotó: botost/444.hu

Ezen kívül vannak olyan munkatársaink, akik nem magyarok, és esetleg nem térhetnének vissza a hazájukba, ha bármi történne az alapítvánnyal, illetve az irodával. Ahogy a kormány mond is ilyet, hogy be kell zárni őket, ki kell tiltani. Tehát, ha ilyen törvényi korlátozásra kerülne sor, akkor nekünk azt is biztosítani kell, hogy azoknak az embereknek ne kelljen visszamenni abba az országba, ahol már érte őket atrocitás, esetleg végignéztek pogromokat, vagy pedig vegzálta őket a rendőrség.

Nagyon fontos, hogy ez egy globális térben dolgozó iroda, amelyik globális, régiós programokat hajt végre. A programoknak nagy része, amit innen koordinálnak, nem is Magyarországon zajlik. A célunk ennek a rendszernek a fennmaradása, hogy a programok működni tudjanak, és a támogatások olyan emberekhez jussanak el, akik valóban rászorulnak, valóban kiszolgáltatottak és jogvédelemre szorulnak, akikért a civil szervezetek az adott országban harcolnak, és ők el tudják végezni ezt a munkát. Ez azért fontos, mert ha egy törvénnyel a magyar állam korlátozná, esetleg lehetetlenné tenné az iroda működését, akkor végig kell gondolnunk, hogy ennek a működését hogyan tudjuk folyamatossá tenni és biztosítani.

Mi lesz a magyar programokkal?

Ami a magyarországi civil szférára vonatkozik, arra nagyon egyszerű a válaszom: a magyar szférát fenyegeti a Stop Soros-törvény, mert a jogalkotó tulajdonképpen a belügyminiszter diszkrecionális jogkörébe adná azt, hogy döntsön, melyik civil szervezetek működhetnek a továbbiakban, melyek nem. Azt is lehetővé tenné a törvény, hogy adott esetben döntsön az adószám vagy a közhasznúság megvonásáról. Így bezárhatná őket, vagy lehetetlenné tehetné a működésüket. Ez nyilvánvalóan továbbra is fennáll. Önmagában ennek a törvénynek az elfogadását, nem tudjuk kivédeni, nem tudunk vele mit kezdeni. Nem a politikai szférában mozgunk, nem tudunk ez ellen politikai szinten mit tenni. Mi azt a következtetést vontuk le ebből az egészből, hogy amit csináltunk 30 évig, folytatni fogjuk. Tehát az alapítónk és az alapítványunk megtartja elkötelezettségét Magyarország iránt, ezután is támogatni fogja a magyar civil szervezeteket, ha kell, akkor akár még erőteljesebben is. De a biztonságot figyelembe véve meg kell fontolni, hogyan tudjuk folytatni a törvény elfogadása után.

Egy másik országból a kapcsolattartás az itteni civil szervezetekkel nem lesz nehezebb, döcögősebb? Nem kell ettől tartaniuk azoknak, akik most arra várnak, hogy hamarosan újraindul ellenük a kormányzati össztűz?

Egyrészt mi nem tudunk egy olyan védőernyőt nyújtani eléjük, ami megvédené őket a kormányzati össztűztől. Magunk elé sem tudunk egy olyan védőernyőt, ami az össztüzet vissza tudná verni. Egyszerűen ez van. Ebben a légkörben élünk. Ezért mondom azt, hogy távolodunk a demokráciától, és szűkítik a civil társadalom lehetőségeit.

Ami Berlint illeti, Berlin egy szimbolikus hely, szimbolizálja mindazt, amit ma Európában a szabadság, a sokszínűség és a befogadás jelent. Ezért ez nyilván egy lehetőségként merül fel. Mivel ez itt egy globális iroda, például a roma kezdeményezés irodája innen rengeteg balkáni országban segít roma programokat futtató és azokban dolgozó civil szervezeteknek, roma közösségeknek és roma vezetőknek. Ahogy látom, ezek a programok ilyen távolságból is működnek, hiszen a szakértőink, akik itt dolgoznak a programokon, azoknak van helyi tapasztalata, és mivel a magyar munkatársak a külföldről ugyanúgy rendelkeznek a magyar tapasztalatokkal és kapcsolatokkal, ez normálisan tudna működni tovább.

A Stop Soros- törvénycsomag egyik eleme, hogy a külföldről kapott támogatást 25 százalékos illetékkel sújtanák, ami komoly vágást jelentene a alapítványuk által támogatott szervezeteknek. Számolnak azzal, hogy kompenzálnák ezeket a veszteségeket?

Erről nyilvánvalóan akkor érdemes beszélni, amikor a törvényt elfogadják.

Ugye Rogán Antal azt mondta, hogy a „javaslatot nem kiüresíteni, hanem bővíteni kell”.

Igen, ez az, amiért tulajdonképpen óvatosan kell fogalmazni, hiszen van egy törvénytervezet, aminek van egy igen durva megszorító szövegezése, és ha még ezen is szigorítani akarnak, akkor azt kell mérlegelni, hogy egy ennél szigorúbb környezetben hogyan tudnak majd a civil szervezetek dolgozni.

A 25 százalékos illetékről azt gondolom, hogy az nem nekünk és nem is feltétlenül a nagy felhasználó szervezeteknek lesz nagy érvágás, hanem azoknak az embereknek, akiknek segítenek. Azok vidéki kistelepülésen élők, akár legyenek romák, nőjogi aktivisták, hajléktalanok, bárki, akik az áldozatai a szegényeket elnyomó és kizsákmányoló rendszernek, amelyben egyre kevésbé érvényesül a jogegyenlőség elve. Megint ők lesznek a vesztesei, a szegény, kiszolgáltatottak, akik a margón tengetik az életüket. Ők azok, akiket a leginkább sújt egy ilyen 25 százalékos vágás. Nyilvánvaló, hogy végiggondolandó az, hogy ez esetleg pótlásra kerül-e.

Említette, hogy a társadalom egyre inkább zárttá válik, miközben az alapítványuk már 30 éve egy nyitottabb társdalomért dolgozik. Gondolkoztak azon, hogy ez miért fordult a visszájára, mit lehetett volna másként csinálni?

Igen, ezt nagyon régóta elemzik a kollégák. Most már azon törjük a fejünket, hogyan tovább, hogyan lehet visszahozni valamit ebből. Nem egyedül a Nyílt Társadalom Alapítvány szenvedi meg ezt a történetet, nem mi vagyunk az egyetlen áldozata. És ez nem csak a civil társadalom problémája. Azt látjuk, hogy a civil szféra lát el olyan funkciókat bizonyos helyzetekben, ahol az állam nincs jelen, mert nem akar vagy nem tud jelen lenni, például szegénység felszámolásában, antidiszkriminációs dolgokban, iskolai szegregáció kérdésében. Európai bírósági ítéletek kötelezik már a magyar kormányt, hogy szüntessék meg az iskolai szegregációt. Ebben tulajdonképpen mi csak azt tudjuk tenni, hogy adományoztunk, és elmondtuk, ahol lehetett, hogy miért igazságtalan és miért árt az összes szereplőnek a szegregált oktatás. Ettől függetlenül ez megtörténik.

Erősebbek lettek azok a politikai mozgások, amelyek nemzetközileg is jelen vannak, amelyek tulajdonképpen a nyugati, az európai demokratikus országokat is elég erősen megtámadták. Egy olyan társadalmi réteg vált elégedetlenné, amit populista jelszavakkal meg lehetett találni.

Fotó: botost/444.hu

Azt is látni, hogy ahol mi támogatást nyújtottunk, azokban a szegény falvakban, mondjuk a pécsi vagy debreceni programjainkban, mindenhol tarolt a kormánypárt. Azért, mert a kormánypárt propagandagépezete szinte teljesen lefedi azt a vidéket, azt a világot, és ezek az emberek nem tudnak abból kinézni.

Az egyik támogatottunk, L. Ritók Nóra pont arról írt a Facebook-oldalán, amikor Düsseldorfban a Soros Györgynek odaítélt emberi jogi díjjal járó pénzösszeget odaadta az Igazgyöngy Alapítványnak, hogy miközben nagyon örül ennek, mélységesen sajnálja, hogy az általa tanított gyerekek sorosoznak az órák előtt, mert ezt látják a tévében és a miniszterelnök bácsi is ezt mondja. Tehát egy autoritásnak hisznek, és abban élnek, hogy amit a televízió és a rádió közvetít feléjük, az a valóság, az a hiteles információ, azok a valódi dolgok, amik történnek a világban. Azt látjuk, hogy ez a két különböző médiavilág nem találkozik. Ez színtisztán látszott április 8-án. Ezzel mi mint Nyílt Társadalom Alapítvány különösebben nem tudunk mit kezdeni, mert nem vagyunk politikaalakítók, és a lehetőségeink korlátozottak. Mi az adományokat civil szervezeteknek, kisközösségeknek adjuk.

Az tavalyi év végén még arról szóltak a hírek, hogy vidéken is nyitottak irodákat. Gondolom, az lett volna a cél, hogy még közelebb jussanak az emberekhez.

A vidéki iroda azt jelentette, hogy mi szerződést kötöttünk vidéki civil szervezetekkel, akiknek adtunk támogatást arra, hogy osszák szét a kisebb településekről jelentkező vagy akár azokból a városokból jelentkező civil szervezeteknek, közösségeknek helyi problémák közösségi kezelésére. A másik részét pedig arra, hogy ők a saját infrastruktúrájukat fejlesszék, alakítsanak ki közösségi teret irodát, stb. Mi ahhoz adtunk támogatást, hogy a közösségek össze tudjanak jönni, egyfajta közösségi élet kialakuljon, hogy újrainduljanak a közösségek és az emberek között párbeszéd, hogy visszaépüljön a bizalom, ebben a szétválasztott társadalomban. Ezt a vonalat szeretnénk majd folytatni a jövőben is.

Ez annak ellenére is nagyon jól működik, hogy másfelé szavaztak, mert mi nem ezért adtuk a pénzt. Azért működik jól, mert azok a célok, amikre adtuk, azok rendkívül nemes célok, kis helyi problémák, amiket meg tudnak oldani az emberek, és boldogok vagyunk, hogy tudunk nekik segíteni. Ez a vonal megmarad, a magyarországi projektek támogatása, a magyar civil szervezeteknek a támogatása akár ilyen, akár más formában fenn fog maradni, akármi történik az irodával.

November végén 476 újság, rádió, tévécsatorna és internetes oldal ajándékozta oda magát nemzetstratégiai közérdekből az új fideszes médiaalapítványnak, az eddiginél is jobban a kormány felé hajlítva a magyar nyilvánosságot.

A 444 nem közpénzből működik, és szerencsére senki sem tud bennünket a Fidesznek ajándékozni.

A hosszú távú, biztos működéshez viszont a te segítségedre is szükségünk van. Idén 50 millió forintot szeretnénk olvasóinktól összegyűjteni, 36 millió már összejött, ezt nagyon köszönjük!

Hogy elérjük a kitűzött célt, kérjük támogasd rendszeresen a 444-et!

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.