Itt az új szabály, amivel elvehetik az EU-s pénzt a korrupt és önkényeskedő országoktól
2018 május 02., 11:02
A kivándorlás miatti pánik is kellett ahhoz, hogy Kelet-Európa hadat üzenjen a demokráciának
Nem túl optimista a demokráciák kilátásaival kapcsolatban az egyik legnevesebb külpolitikai szaklap, a Foreign Affairs májusi száma. Az egyik tanulmány szerint az 1930-as évek óta nem volt olyan visszaesés, mint amilyet az elmúlt években láthattunk. Egyre több demokratikus ország az önkényuralom felé halad, és az idegengyűlölő populista mozgalmak már a hagyományos nyugati demokráciákat is fenyegetik.
Ivan Krastev bolgár politológus a legriasztóbbnak a kelet-európai fejleményeket nevezi, ahol a demokratikus átalakulások egykori sztárjainak számító Magyarországon és Lengyelországban olyan konzervatív, populista erők nyernek a választásokon, amelyek démonizálják az ellenzéket, bűnbakot csinálnak a kisebbségekből és gyengítik a fékek és ellensúlyok rendszerét.
Szerinte ahhoz, hogy a menekültválság alatt ennyire meg tudjanak erősödni a populista erők, a történelmi traumákon kívül az is kellett, hogy rengeteg fiatal hagyja el Kelet-Európát.
A liberális demokráciák lebontását Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde szemlélteti a legjobban, amiben a miniszterelnök arról beszélt, hogy „amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam”. Krastev megjegyzi, hogy bár Orbán csak egy kis országot kormányoz, de közben egy világszinten jelentős mozgalmat vezet, mivel Nyugaton is az ő illiberális demokráciáját tekintik a liberalizmus alternatívájának.
Persze nem magyarázható csak gazdasági okokkal, hogy a kelet-európai demokráciák háborút hirdettek a liberalizmus ellen. Igaz, hogy Magyarországon a Fidesz hatalomra kerülése előtt, 2009-ben 6,6 százalékos volt a gazdasági visszaesés, de közben Lengyelország gazdasága növekedett a leggyorsabban az elmúlt tíz évben. Mégis mindkét országban ugyanúgy az illiberalizmust építő pártok kerültek hatalomra.
Abban viszont hasonlítanak, hogy mindegyik országban megerősödött az idegenellenes nacionalizmus, amit ráadásul olyan fiatalok támogatnak, akik már a kommunizmus bukása után nőttek fel. A populista kormányok pedig arra használják a hatalmukat, hogy tovább mélyítsék a kulturális és politikai ellentéteket a társadalomban, és a politikának egyre inkább a paranoid oldalára erősítenek rá.
A politikában bevethető összeesküvés-elméletek pedig tökéletesen alkalmasak a paranoia fokozására. A lengyel Jog és Igazságosság (PiS) szavazói közül továbbra is sokan elhiszik, hogy Lech Kaczynski elnök repülője egy merénylet miatt zuhant le, a Fidesz pedig azt terjeszti, hogy a Soros György tervét követő Brüsszel bevándorlókkal akarja elárasztani Magyarországot. Közben pedig mindenhol azt állítják magukról, hogy egyedül ők képviselik az embereket a külső és belső ellenséggel szemben.
Megjegyzi, hogy ezek az új populista rendszerek nem ugyanolyanok, mint a fasiszták, vagyis nem mindent erőszakkal akarnak megoldani. A többségi hatalom alkotmányos korlátaiban viszont nem hisznek, ami egyébként az EU lényegét is adná.
Krastev szerint a populisták akkor váltak meghatározó erővé, amikor az emberek a menekültválság képeit látva elhitték, hogy a kultúrájukat az eltűnés fenyegeti. Ráadásul ezek a reflexek különösen jól működnek a régió kicsi, öregedő és etnikailag homogén társadalmaiban, amik életveszélyes fenyegetésnek tartják a kulturális sokféleséget:
- Lengyelország lakosságának csak 1,6 százaléka született külföldön, és csak 0,1 százaléka muszlim.
- Magyarországon a külföldön születettek arránya 6 százalék, de a nagy részük Romániából áttelepült magyar.
- Közben a hasonló mérető Ausztriában ez az arány 16 százalék.
De Krastev szerint nem lehet csak a kelet-európaiak történelmi traumáit okolni a migrációtól való félelemért. Inkább arról van szó, hogy a menekültválság alatt szembesültek azzal a világszintű forradalommal, amiben a világ szegényebb részein élő emberek már nem a szomszédban élőkkel hasonlítják össze az életszínvonalukat, hanem az internetnek köszönhetően a világ gazdagabb részeivel. Ha valaki Afrikában kiszámíthatóbb életet akar a gyerekének, akkor arra törekszik, hogy Dániában, Németországban vagy Svédországban szülessen meg. A változás egyre inkább azt jelenti, hogy nem a kormányodat cseréled le, hanem az országodat.
Ironikusnak tartja, hogy pont Kelet-Európában estek pánikba a tömeges bevándorlás miatt, miközben itt az emberek a 1989-es forradalmaktól is inkább azt várták, hogy végre el tudják hagyni az országot, minthogy nagyobb beleszólásuk legyen a közügyekbe. Akkor is elsőként azok költöztek Nyugatra, akik nem akarták kivárni, hogy javuljon a helyzet a saját országukban.
Ez pedig csak még jobban felgyorsította a népesség fogyását: 2016-ban már több mint egymillió lengyel élt Nagy-Britanniában, Magyarországról pedig majdnem a lakosság 3 százaléka elköltözött az elmúlt 10 évben. Pedig ezek a társadalmak már eleve népesedési gondokkal küzdöttek.
A nacionalista populisták sikerét pedig pont az hozta meg, hogy a fiatalok tömeges kivándorlása és a tömeges bevándorlástól való félelem pánikot okozott.
Pedig pont ezek a kivándorolt, törekvő fiatalok lehettek volna Krastev szerint a liberális demokrácia védelmezői. De mivel elmentek, a liberális demokrácia fennmaradása Kelet-Európában egyre inkább olyan külső szereplőktől függött, mint az EU vagy az Egyesült Államok. Így ezek a demokráciák csak addig voltak biztonságban, amíg Brüsszel vagy Washington tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt Európában.
Ez pedig a geopolitikai helyzettel együtt változott. Az Egyesült Államokat előbb padlóra küldték a drága háborúk és a pénzügyi válság, majd jött Trump, aki már nem tartja olyan fontosnak a szoros szövetséget. És miközben az EU-t is elbizonytalanította az adósságválság, a menekültválság és a Brexit, ezzel egy időben pedig Putyin is rákapcsolt, hogy újra regionális nagyhatalomként lépjen fel. A agresszívabb Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet és katonailag támogatta az oroszbarát szeparatistákat Kelet-Ukrajnában.
Krastev emlékeztet arra, hogy Samuel Huntington már 1991-ben arról beszélt, hogy egy újra megerősödő Oroszország problémát jelenthet a liberális demokráciáknak, most pedig Putyin rendszere mindent megtesz, hogy aláássa azokat. Amíg Magyarországon az önkényes uralkodás és a Nyugat-ellenes ideológia inkább mintát jelentett Orbánnak, addig Lengyelországban pont az orosz fenyegetés miatt szavaztak az illiberális erőkre. Abban mindenképpen sikeres volt, hogy mindkét helyen elfordultak az EU-tól.
Az illiberalizmus terjedése mindenképpen meg fogja mutatni, hogy az EU-nek mennyi ereje lesz visszafogni ezeket a törekvéseket. Erre reagált az Európai Bizottság azzal a javaslattal is, ami megvonná az uniós pénzeket a korrupt és önkényeskedő tagállamoktól.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.