Na, ha valamivel, hát pókok ugrásra tanításával szívesen tölteném a napjaimat. A Manchesteri Egyetem kutatói megvalósították álmomat, Russel Garwood és társai valóban pókokat tanítottak célba ugrani. Ehhez persze szükségük volt egy tanulni vágyó alanyra is. Garwoodék mázlisták voltak, egy közeli állatkereskedésből beszerzett ugrópókok egyike, egy Kimnek keresztelt nőstény hajlandó volt célba ugrani azon az akadálypályán, amit építettek neki.

A kutatók valamiért úgy érezték, indoklásra szorul, hogy miért tanítanak ugrálni egy ugrópókot. Állításuk szerint kutatásuknak nagy haszna lehet a robotikában. Az ugrópókok ugyanis egészen különleges lények, amelyek képesek testhosszuk hatszorosát megugrani, miközben testsúlyuk ötszörösét cipelik.

Kim megfigyeléséből egész érdekes dolgokat fedeztek fel. Mint kiderült, az ugrópókok közeli célpontra máshogy ugornak, mint távoli célpontokra. A 15 milliméter hosszú kim a 30 milliméterre levő célpontokra laposan, de nagyon fürgén ugrott rá. A 60 milliméterre levő célpontokra viszont inkább nagy ívben, amivel ugyan a pontossága romlott, de több időt tölthetett a levegőben. Ráadásul azt is megfigyelték, hogy ugrásait hirtelen izommozgásokkal indította, nem katapultszerűen ugrott, mint más, ugrani tudó pókok.

Az is kiderült, hogy bár az ugrópókok szeme alkalmazkodott életmódjukhoz - nyolc szemükből négy nagyobb méretű -, mégis a látásuk lehet a korlátja annak, hogy milyen nagyot ugranak. Kim például 60 milliméternél távolibb célpontokra egyáltalán nem volt hajlandó ráugrani, bár korábban már kiderült, hogy tud ennél nagyobbat ugrani: a 60 milliméterre lévő célpontot elég sokszor ugrotta túl. (Via Popsci)