Tavaly szeptemberben kezdődött. Ekkor találtak rá a londoni csatornarendszerben a 143 tonnás és 250 méter hosszú képződményre. Az észlelésről készített videófelvétel módosítás nélkül mehetne akármelyik horrorfilmbe.

link Forrás

A csatornát eldugító zsírszörnyeteget kamerák előtt boncolták fel, és a brit társadalom arcába tolták a saját szemetét. A háztartási zsiradékokat, nedves törlőkendőket, óvszereket és pelenkákat - mindazt, amit lehúznak a vécén, pedig nem lenne szabad. A 250 méteres bűnjel tartalmazott kokaint és MDMA-t, de olyan fertőző baktériumokat is, amelyek rezisztensek az antibiotikumokra.

Nézd, ember, mit művelsz!

link Forrás

A London alatti csatornákat üzemeltető Thames Water munkatársai heteken át birkóztak az óriással. Az injekciós tűk, babatörlők, fültisztító pálcikák és egyéb higiéniai termékek szemétbe kerültek, de a zsírt és az olajat tartálykocsikba szivattyúzták és a hulladékhasznosító telepre szállították, hogy bioüzemanyag legyen belőlük.

„Talán egy szörnyeteg, de a whitechapeli zsírhegy is megérdemel egy második esélyt”

- nyilatkozta Alex Saunders, a Thames Water munkatársa.

A zsírkolosszus egy kisebb darabjára viszont ennél is előkelőbb sors várt: kiállítási tárgy lett a Museum of Londonban.

Az összecsomósodott zsírból, olajból, törlőkendőkből és kotonokból álló tömb a kiállítás februári megnyitása óta „izzadni” kezdett, megváltoztatta a színét és legyek keltek ki benne. De a kurátor szerint ennek ellenére - vagy épp ezért - 

a múzeumlátogatók nagy kedvence lett, 

a jegyeladások is látványosan megugrottak. A London történetét bemutató múzeum szerint a zsírrög láthatóvá teszi, milyen kihívásokat jelent a hulladék kezelése egy világvárosban.

Vyki Sparkes kurátor arról beszélt a BBC-nek, hogy a zsírlényben van valami misztikus, és a nézőkből egyszerre vált ki lelkesedést és viszolygást. „Mindannyian felelősök vagyunk azért, hogy létrejött” - tette hozzá.

A kiállítás hétvégén bezár, de a múzeumban azt fontolgatják, hogy megtartják a zsírtárgyat, hogy az eljövendő generációk is okulhassanak belőle. A kurátor bevallotta, hogy a zsírhegy a gyengéje, és meggyőződése szerint nagyon erős érvek szólnak a megőrzése mellett. Ennek érdekében először karanténba kerül, ahol megvizsgálják, biztonságos-e a hosszú távú tárolása, utána pedig a múzeum tanácsadó testülete dönt a sorsáról.

A zsírhegy művészeket is megérintett: gyerekkönyveket írnak róla, és állítólag egy musical is készül - írja a BBC.

Azt már én teszem hozzá, hogy a zsír korábban is fontos szereplője volt az európai múzeumoknak: Joseph Beuys performanszpápa például a Zsír-szék és a Zsír-sarok című munkáival futott be, de később is sokat dolgozott filccel, mézzel, vassal és zsírral, mert ezeket az emberi civilizáció alapanyagainak tekintette.