300 éve szabadult fel a török uralom alól a történelmi Magyarország

1718. július 21-én a mai Szerbia középső részén lévő Pozsarevácon a Habsburg Birodalom, a Velencei Köztársaság és az Oszmán birodalom képviselői aláírtak egy békeszerződést, amivel a török-Habsburg és a török-velencei háborúkat zárták le. Az eredeti tervekkel ellentétben magyarságot képviselő tárgyaló végül nem vett részt a megbeszéléseken, ez a béke azonban így is fontos mérföldkő a magyar történelemben, hiszen a korábbi Magyar Királyság teljes területe ekkor szabadult fel a török uralom alól.

A török uralomnak Magyarország nagyobb részén már 1699-ben véget vetett a karlócai béke, ami azután köttetett, hogy miután 1683-ban Kara Musztafa nagyvezír megpróbálta megostromolni Bécset, a feldühödött I. Lipót császár keresztény hadai szinte egy lendülettel a Balkánra szorították vissza a törököket. (Igaz, a háború utána sokáig elhúzódott, mert XIV. Lajos francia király, félve a Habsburgok túlzott megerősödésétől, támadást indított a birodalom ellen a Rajnánál, Lipót így kénytelen volt kétfelé osztani a Habsburg Birodalom erejét.)

A karlócai béke azonban a Temesközt török kézen hagyta, még ha a háborúban kitűnő Savoyai Jenő herceg csapatai egy részét el is foglalták. Magyar részről azonban nem a Temesköz jelentette a legnagyobb problémát, hanem hogy a karlócai béke előkészítésébe nem vonták be a magyarság képviselőit.

A karlócai békében a Habsburg Birodalom mellett Lengyelország és a Velencei Köztársaság is szerzett török területeket, és ezek közül utóbbi fájt leginkább a szultánnak, a velenceiek ugyanis Dalmácia nagy részét és a stratégiai fontosságú Peloponnészosz-félszigetet vették birtokba. 

A Oszmán Birodalom azonban alig több mint 10 év múlva sikerrel háborúzott Oroszországgal, a szultán pedig úgy gondolta, hogy a Rákóczi-szabadságharc és a spanyol örökösödési háborúban eléggé kimerült a Habsburg Birodalom ahhoz, hogy a Balkánon is támadást indítson. 1714-ben a törökök először a Peloponnészosz-félszigetet támadták meg, és a velenceiek nem is tudtak igazán védekezni, így a szultán seregei hamar Korfu és a Dalmácia erődjei ellen fordultak, de itt már feltartóztatták őket.

Bécsben azonban a török megtorpanás ellenére is nyugtalankodtak, azért III. Károly császár pápai áldással 1716-ban háborúba lépett Velence oldalán. A fővezéri posztra kijelölt Savoyai Jenő herceg már 1716 augusztusában szembekerült a török főerőkkel, és a péterváradi erődnél a Habsburg sereg megsemmisítette a túlerőben lévő török hadat.

Lényegében ez volt a háború döntő ütközete, a békéig hátralévő két évben a törökök sikertelenül próbálták összeszedni magukat. A császári sereg elfoglalta Temesvárt, Belgrádot (Nándorfehérvárt), Szerbia nagyobb részét és Havasalföldet az Olt folyóig. A kontinentális hatalmak közti erőegyensúlyra ekkoriban már kínosan figyelő Nagy-Britannia ekkor már sürgetni kezdte a békekötést, nehogy a Habsburg Birodalom túlzottan megerősödjön, és Hollandiával együtt felajánlották, hogy közvetítenek a két nagyhatalom között.

Johann Gottfried Auerbach: Savoyai Jenő a belgrádi csatában

Az Oszmán Birodalom ekkor már II. Rákóczi Ferenccel tárgyalt, arra szerették volna rávenni a kuruc vezért, hogy szervezze újjá a kuruc ellenállást Magyarországon a Habsburgok gyengítése érdekében. Mikor ez a terv kudarcba fulladt, Rákóczit és társait egy hadtest élére akarták kinevezni, ők viszont keresztény sereget szerettek volna, de erről meg a szultán nem akart hallani.

A május 5-én megnyíló pozsareváci béketárgyalások azonban meglepően lassan haladtak, ezért Savoyai Jenő elhatározta, hogy csapataival előrenyomul, így nyomatékot adva a császár követeléseinek. Erre válaszul a törökök is ugyanezt tették, de még mielőtt újra kitört volna a háború, július 21-én sikerült megkötni a békét, melynek köszönhetően a Temesköz mellett Szerbia és Bosznia északi része és Havasalföld nyugati fele is a Habsburgoké lett, Velence viszont elvesztette a Peloponnészoszi-félszigetet.

A császár szerette volna, ha a szultán kiadja Rákóczit és bujdosó társait is, a szultán azonban ezt határozottan megtagadta, csak arra volt hajlandó, hogy a Márvány-tenger partján lévő Rodostóba internálja a kuruc vezetőket.

Bécs a béke ellenére a Temesközt nem csatolta Magyarországhoz, hanem birodalmi közigazgatás alá vonta, és megkezdték a német lakosság betelepítését. A béke után a birodalom haladéktalanul elkezdett dolgozni a Magyarország feletti Habsburg-uralom megszilárdításán, ezt tükrözte néhány évvel később a Pragmatica sanctio elfogadása is.

A pozsareváci békében megszerzett területeket a Temesköz kivételével egyébként III. Károly császár 1737-ben egy elhamarkodott háborúban újra elvesztette, de a történelmi magyar királyság 1718 után már nem állt oszmán fennhatóság alatt.

November végén 476 újság, rádió, tévécsatorna és internetes oldal ajándékozta oda magát nemzetstratégiai közérdekből az új fideszes médiaalapítványnak, az eddiginél is jobban a kormány felé hajlítva a magyar nyilvánosságot.

A 444 nem közpénzből működik, és szerencsére senki sem tud bennünket a Fidesznek ajándékozni.

A hosszú távú, biztos működéshez viszont a te segítségedre is szükségünk van. Idén 50 millió forintot szeretnénk olvasóinktól összegyűjteni, 36 millió már összejött, ezt nagyon köszönjük!

Hogy elérjük a kitűzött célt, kérjük támogasd rendszeresen a 444-et!

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.