A bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei és a komplementer eljárások címmel új állásfoglalást adott ki a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya. Eszerint elengedhetetlen, hogy a terápiás eredményeket a komplementer eljárásoknál (azaz „nem konvencionális eljárások” vagy „alternatív medicina”) is tudományos módszerekkel bizonyítsák, és az MTA orvosi osztálya sürgeti a komplementer eljárások jogi szabályozásának újragondolását. A javaslataikat az Egészségügyi Tudományos Tanács is támogatja.

A „komplementer eljárások” azokat a gyógyító és diagnosztikus eljárásokat foglalja össze, amik nem részei a hagyományos vagy konvencionális, nyugati orvostudománynak. Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya a témában június 20-án fogadta el a legújabb állásfoglalását, amiben kifogásolja, hogy amíg a konvencionális orvoslásnál törvényes és társadalmi követelmény, hogy bizonyítsák a működése hatékonyságát és biztonságosságát, addig a nem konvencionális eljárások ez alól mentesülnek. Az állásfoglalás szerint a komplementer eljárásoknak a jelenlegi törvényi háttér melletti alkalmazása egyet jelenthet a bizonyítékok nélküli gyógyászattal, azt végezni pedig súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára.

Ezért az MTA Orvosi Tudományok Osztálya alapvetően fontosnak és nélkülözhetetlennek tartja, hogy az egyes nem konvencionális eljárások is csak akkor legyenek végezhetők, ha – a tudományos bizonyítások módszertanának alkalmazásával – az adott betegségre vagy kóros állapotra hatékonynak bizonyulnak, és semmilyen káros következménnyel nem járnak.

Az anyag részletesen kitér a jogi szabályozás hiányosságaira is. Az aktuális magyar jogszabályi háttér nem megnyugtató, újra kell gondolni. A törvényben meg kellene határozni pontosan, hogy kik milyen végzettséggel milyen feltételek mellett és milyen területen alkalmazhatják az egyes komplementer eljárásokat. Most ugyanis az a helyzet, hogy szinte mindegyik olyan eljárás, ami akár súlyosan veszélyeztető (pl. hashajtáson alapuló „méregtelenítési” terápiák), akár hatástalan (pl. a homeopátia), esetleg a kuruzslás határait súrolja (pl. ezoterikus gyógymódok) a hatályos rendelet 1. sz. mellékletének értelmezése szerint jogilag szabályosnak számít.

Javasolják azt is, hogy az ezen a területen folyó tevékenység megnevezésekor, illetve szabályozásakor a félreértések elkerülése végett az „alternatív medicina” helyett a „komplementer eljárások” elnevezést rögzítsék.

Az MTA osztálya egyetért az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) véleményével, ami szerint nincs bizonyíték arra, hogy a homeopátia a placebónál hatékonyabb terápia lenne, így a homeopátia nem tekinthető a komplementer medicina részének. Az állásfoglalás javasolja a komplementer eljárások mielőbbi, a tényeken alapuló orvoslás szabályait figyelembe vevő, jogi szabályozását.